2. fejezet ☼

Az új életem legjava egy napsütéses februári napon vette kezdetét, amikor a munkások nekiestek a szalon kialakításának. Mindent apám rendezett, nekem egy forintomba se került, hiába erősködtem, hogy legalább a felét hadd álljam én. Nagyon piszkálta a csőrömet, de apa a végsőkig ragaszkodott a tervéhez, így végül kénytelen voltam beadni a derekam. Talán a jelenlegi évem legjobb döntése volt, hogy az utca felőli garázsból szépségszalont alakítsunk ki. Apa képes volt még szabadságot is kivenni azért, hogy a melósoknak ugasson egész áldott nap. Lógott a munkából és a nyakamon, megfagyott napjában ötvenszer, de legalább mindent kézben tartott. Minden reggel hűségesen jött, és csak este ment haza. Egyetlen egy dolog zavart, miközben hetekig nálunk volt, mégpedig az, hogy akárhányszor meglátta Grétát, mosolyra állt a szája. Nyilván bejött neki a fiatal bige, ám ehhez volt némi közöm nekem is. Nem szóltam semmit, csak a tekintetemmel jeleztem, hogy szálljon vissza a földre, mert az övé a világ legcsodálatosabb nője, aki nem mellesleg az anyám, és aki azóta is utál. Végtelenül haragszik rám, amiért bepiáltam és szívtam. Én már elfelejtettem, túltettem magam rajta, ő miért nem követi a példámat? Nem ő feküdt le a legjobb barátjával, neki csak nem fájt annyira az a reggel, mint nekem. Persze hatalmasat hibáztam, amit már abban a percben beláttam, amikor Alex meztelen hátával találtam magam szemben. Na, de mit szólna az én mélyen tisztelt édesanyám, ha megtudná, hogy azóta mindent megbeszéltünk Alexszel, és randira hívott? Jobb, ha ezt az információt titokban tartom. Semmi esetre sem akartam felidegesíteni anyámat ennél jobban. Sokszor annyira, de annyira meggondolatlanul cselekszem, hogy fel kellene pofoznom magam, ha már eddig nem tette meg senki. Fel fogok adni egy hirdetést, amiben két pofont keresek. Használt is megfelel, csak történjen már valami.
A gyerekem apjától azóta sem tudok semmit, ami azért bosszantó, mert Borkához túl sok köze van. Ha én már nem, legalább a lánya igazán érdekelhetné. Megölt a felismerés, miszerint olyannyira nem kíváncsi ránk, hogy talán részéről is ennyi volt, véget ért a sosem létező kapcsolatunk. Már kezdtem úgy érezni, hogy megszabadultam minden fájdalomtól, és visszatérhetek a kis világomba, bár attól nem tudtam eltekinteni, hogy rettentően hiányzott. A nap minden percében gondoltam rá, nem telt el olyan hét, hogy ne sírtam volna legalább tízszer miatta. Mégiscsak ő mutatta meg, hogy milyen érzés a szerelem. Nem felejthettem el csak úgy. Milliószor szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni azt a rengeteg csodás pillanatot. Még látni akartam a pimasz mosolyát, még hallani akartam az idétlen nevetését, még száz izzó csókot akartam érezni a számon. Időnként csak arra lett volna szükségem, hogy megfogja a kezem, és azt mondja, hogy minden rendben lesz. A világ legaljasabb embere túl későn jött az életembe, és túl korán ment el, de benne megtaláltam mindazt, amit sosem kerestem. Minden rosszat félretéve, az elmúlt három év, amit vele töltöttem, csodálatos volt. Semmi sem tudja felülmúlni azt az érzést, amit akkoriban éreztem. Milliószor megölt, milliószor küldött padlóra, milliószor tépte ki a szívemet a helyéről, mégis a pokol helyett a mennyben jártam. A környezetem mélyen elítélte az erkölcstelen kapcsolatunkat, hiszen tényleg borzalmas és botrányos volt, mégis imádtam minden percét. Elmenekültem előle, mert nem akartam, hogy tovább bántson. Amikor elment, A mennyország két perc alatt átváltozott pokollá. A személyisége is pont ugyanezzel a gyorsasággal változott meg. Az utóbbi időben minden összeomlott körülöttünk. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor letagadta a gyerekét, aztán eljött ugyan a szülinapjára, viszont reggel rohant is haza a tökéletes családjához. Felemésztett a fájdalom, amit a hiányától éreztem. Viszont a mai napig bánnám, ha akkor nem mentem volna ki a nappaliba dumcsizni. Az volt életem egyik legszebb beszélgetése, amit inkább egy kurva jó dugásnak neveznék. És erre is szükségem lenne. Mindenre szükségem van, ami hozzá köthető. Ő más, mint a többi férfi, Alexet is beleértve. Van benne valami, ami örökre megfogott. Olyan, mintha már soha többé nem tudnék ettől az érzéstől szabadulni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy valóban el akarom felejteni. Egy ideig így gondoltam, aztán rá kellett jönnöm, hogy Ő életem szerelme. A minden szó miatta kapott értelmet. Annyi mindent köszönhetek neki. Ha Ő nincs, akkor a kislányom se lenne köztünk. Borka egy valóságos csoda. A szülőség az emberi lét legszebb szakasza az összes szörnyűségével együtt. Sokszor annyira makacs és akaratos. Túlságosan olyan, mint én. Vannak olyan pillanatai, amikor hozzá sem lehet szólni, máskor pedig a világ legjobb matricája.
Rettentően féltem a munkától. A legnagyobb félelmeim közé sorolnám, hiszen nem voltam benne biztos, hogy itt is sikerülhet. Az árak hasonlóképp alakíthatók, mint a fővárosban, ezzel nem is volt bajom, hanem inkább a vendégek számával kapcsolatban voltam bizonytalan. Az egyetlen jó dolog talán a nyár lesz. Olyankor ezerszer több ember tartózkodik ebben a városban, mint a többi évszakban. Mindenesetre minden tőlem telhetőt megteszek, hogy sikerüljön.
Kereken egy hónapunkba került, hogy teljesen elkészüljön az új szalon. A fal fehér volt, leopárdmintás díszcsíkkal és ugyanilyen függönnyel. A legtöbb kiegészítőt is ehhez hasonló mintában szereztük be, ezen felül az arany lett a domináns szín. Bekerült a hatalmas tükör, egy háromszemélyes kanapé és néhány egyszerű dísztárgy. Tökéletesre sikeredett. Pont olyan lett, amilyet megálmodtam. Boldog voltam, amikor apa elém állt egy aranyszínű cégtáblával, persze, ha így hívják, és csak annyit mondott, hogy sok sikert. Borzasztó hálás voltam, hiszen nélküle nem jött volna össze. Zoé berohant az üzletbe, majd bele is huppant az új, fehér székbe.
– Én leszek az első vendéged! – nevetett.
Hallottuk, ahogy leállt egy autó a ház elé, melynek a hangját ezer közül is megismerném. Ne gondoljatok rosszra, csak anyám érkezett meg. Úgy gondolta, hogy munka után megcsodálja a szalont, de hozzám egy szót sem szólt. Annyira feltűnően játszotta a sértődöttet, hogy mindenki számára világossá vált, hogy nagyon haragszik rám. Arra vártam, hogy apa mikor teszi szóvá, ám erre nem került sor. Többször megfordult a fejemben, hogy tisztáznom kellene magam apa előtt, és akkor nem fájna a fejem, nem kellene titkolózni. Amíg Borkával kivonultak, Zoé lepattant mellém a kanapéra.
– Még mindig haragszik – kezdte.
– Nem tudok vele mit kezdeni.
Lefényképeztem a több szögből a szalont, a képeket pedig feltöltöttem az üzleti oldalamra, azzal a céllal, hogy az új helyen várok minden érdeklődőt. Ariana volt az első, aki reagált, így írtam is neki egy gyors üzenetet. Úgy hiányzik, úgy megöleltem volna.
Együtt vacsoráztunk a szüleimmel. Már néhány falatot sikerült bennem, ezért nem volt mibe belekötni. Unalmas témákról beszélgettünk, míg ismét szóba nem keveredett a házavató buli.
– Végre elkészült a szalonod, a ház is nagyon otthonos lett, szóval illene rendezni egy bulit, nem? – kérdezte apa.
– De, szeretnénk majd.
– Írj a többieknek, hogy jövő héten lesz! – szólalt fel a barátnőm.
– Pont egy hét múlva?
– Aha. Talán még a csoport is megvan, írj nekik!
– Hát, legyen. Vacsora után megbeszéljük a részleteket.
Dehogy akartam bulit rendezni, nem volt hozzá kedvem. Gyűlöltem a bulikat, főleg a házibulikat. Az a rumli máshoz nem is fogható. Kell két nap, mire helyreáll a ház rendje. Persze minden vágyam az volt, hogy végre találkozhassak a barátaimmal, csak nem ilyen keretek között akartam őket látni. Miután a szüleim leléptek, és végére nyugovóra tértem, Zoé benyitott a szobába.
– Írtam Lacinak is. Azt válaszolta, hogy szívesen eljön – mosolygott.
– Szuper! Láttad, hogy a többieknek is megfelel a szombat? Tök jó! – válaszoltam egyhangúan.
– Aha, de egy valakit nem hívtál meg.
– Kire gondolsz? – röhögtem.
– Alexre.
– Oké. Tételezzük fel, hogy eljön ő is. Mit csinálunk akkor, ha anyám kinyírja? Bár nagy a kert, itt nem lenne olyan nehéz eltüntetni egy holttestet – tettem fel a komoly, ám komolytalannak tűnő kérdést.
– Ne legyél már ilyen! Miért ölné meg?
– Mert utálja, amióta megtörtént köztünk az a gáz dolog. Igaz, előtte sem kedvelte túlságosan.
– Nem lesz semmi baj! Jó éjt! – mondta, és kiviharzott a szobából.
Zoé és az ő ötletei… Nem semmi a csaj. Szerencsére Bori nem kelt fel a barátnőm hangjára, így csak odabújtam hozzá, és pár perc elteltével el is aludtam.
Reggelre tudatosult bennem, hogy két lépésre van tőlem az új életem. Minden a legtökéletesebb volt, viszont hiányzott csaknem ötven állandó vendég. A barátaim sosem hagyták, hogy feladjam, folyton biztattak arra, hogy csinálnom kell, mert jó vagyok ebben a szakmában. Több csoportban is megosztottam a posztot, minden reményemet az emberekbe fektettem bele. A munkámra való tekintettel mindig is maximalista és ambiciózus voltam, ezzel szemben a nyomorult hétköznapjaimat zombiként éltem le. Annyira imádtam dolgozni, viszont Borka miatt totál kimentem a gyakorlatból. Zoé volt az első, aki kipróbálta az új széket, és elégedetten szállt ki belőle. Persze azt úgysem merte volna megmondani, ha nem tetszik neki a végeredmény.
Hihetetlen, hogy ennyi csalódás után, amit apámnak okoztam, ezt is megtette értem. Mondanom sem kellett semmit, ő ragaszkodott mindenhez. A szüleim és Borka miatt akár örökké szingli anyuka maradok, csak ne okozzak több csalódást. Minden probléma kiváltó oka a szerelem, de ha nem leszek szerelmes, nem lesz baj. Kimondani sokkal egyszerűbb volt.
Végül meghívtam Alexet is a buliba. Féltem anyám reakciójától, Ariana reakciójától, és lényegében mindentől, amit Alexhez tudtam kötni.
Péntek délután elmentünk vásárolni, mert szükségünk volt egy csomó mindenre a bulihoz, utána pedig beugrottunk a szüleimhez. Ezt muszáj Borkára kennem, mert ő akarta annyira látni anyámat. Főként apa tartott szóval, és főként a kedvenc itókáiról hadovált összevissza. Utálom, amikor piál, mert olyankor elmennek neki otthonról. Alapból is jó arc, alkohol nélkül is elég szórakoztató. Váratlanul anyám megérintette a vállamat, és a fülembe hazudta, hogy mutatni akar valamit. Felálltam, hogy kövessem a hálószobájukba, ahol az égvilágon nem találtam semmi érdekeset.
– Borka apjával mi a helyzet? – kezdte.
– Fogalmam sincs. December végén beszéltem vele utoljára.
– Ez így nem lesz jó.
– Csak nem hiányzik? – nevettem fel.
– Nekem nem, de mi van Borival, és hát… veled?
– Az elmúlt pár napban alig emlegette, én pedig túlélem. Van még kérdésed?
– Legalább a gyerek miatt hívd fel! – kérlelt.
– Felejtsd el! Elegem van abból, ami három éven keresztül ment köztünk. Nem szenvedek miatta. Azt sem tudom, hogy most mi történik vele, és piszkosul fáj, hogy nem érdekli a gyerekünk – magyaráztam.
– Éppen ezért kellene keresned – javasolta.
– Anya, én nem fogok könyörögni neki, hogy legalább vegyen egy pillantást a kislányáról!
– Mindegy, ezt nem gondoltam volna róla. Egy kicsit csalódott vagyok.
– Akkor már ketten érezzük ugyanazt. Eljössz te is a buliba, ugye? – kérdeztem.
– Kik lesznek ott?
– Ariék, Niki, Amanda, Bea, Laci, a szomszéd csaj és ti.
– Ennyi? Ennyi embernek vettétek azt a rengeteg piát?
– Úgy tűnik. Ja, és jön Alex is – nyögtem ki meggondolatlanul.
– Rá miért van szükség? – kérdezősködött kiakadva.
– Mert barátok vagyunk, azért.
– Milyen barát az, aki leitat, aztán tudtodon kívül megerőszakol?
– Nem tudta, hogy nem vagyok észnél – magyaráztam feleslegesen.
– Kiváló! Jobb, ha nem kerül a szemem elé!
– Megölöd, ha találkoztok? – röhögtem.
– Előbb téged, ha nem bánod.
– Mindenkinek jobb lenne az élete, ha nem lennék – kacsintottam.
Szó szerint kilökött a szobából, és annyit mondott, hogy: – Jobb lesz, ha eltűnsz a szemem elől! Örültem, Lotti.
– Te most elküldesz? – kérdeztem mindenki előtt.
– Természetesen nem, de azt mondtad, hogy rengeteg dolgod van – hebegett.
– Nincs semmi dolgom.
– Minek költöztél ide? Amíg a fővárosban laktál, nem láttam napi szinten, hogy hogyan rontod el az életedet.
– Mi a baj a gyerekkel? – kérdezte apa, aki semmit sem értett a vitánkból.
– Anyával mi van? Vidd el egy wellness hétvégére, mert nagyon stresszes! – nevettem.
– Ez a baj vele. Megengedhetetlen hangnemben beszél velünk – magyarázta anyám. Rendesen élveztem, ahogy veri az ideg tök feleslegesen.
– Jó, akkor köszönj el Borkától, mert mostanában őt sem kell látnod. Apa, téged pedig várlak holnap! – mondtam, aztán adtam neki egy hatalmas puszit.
– Túl sokat képzelsz magadról! – kiabálta utánam anyám.
– Megtehetem – nevettem, miközben nagyképűen hátradobtam a hajamat.
– Velünk ezt nem teheted meg!
– Tudod, mit? Elmondok valamit, hogy még véletlenül se tudjál aludni ma. Alex elhívott randizni, és igent mondtam. Ég veletek! – vihogtam, mint egy eszelős, és rájuk csuktam az ajtót.
A lépcsőházban kiborultam. Megint éreztem, hogy az idegösszeomlás elért. Zoé nem győzött kérdezősködni, hogy mi volt ez az egész, én pedig megígértem, hogy este elmesélem. Nem tudtam, és nem is akartam többet mondani neki.
A napom hátralevő része abból állt, hogy Borkával megbeszélést tartottunk. Meg kellett tárgyalnunk, hogy mától a szobájában kéne aludnia. Akartam is, meg nem is, hiszen itt nem három méterre lesz tőlem, hanem sokkal több. Minél többet agyaltam a dolgon, annál nehezebb lett az elengedés.
– De ha akarsz, akkor aludhatsz velem is.
– Nagylány vagyok – válaszolta, miközben elkezdte mutogatni a pirosra festett körmeit.
A barátnőm végighallgatta a beszélgetésünket, és nem bírta ki, hogy ne röhögje el magát.
– Mintha téged hallottalak volna, amikor anyuddal balhézol.
– Ez a bajom nekem is – nevettem, de belül bőgtem.
Le kellene állítani a gyereket, mielőtt tényleg olyan lesz, mint én. Akkor mindannyian meghalunk. Végül addig-addig erősködött, hogy az új szobájában akar aludni, hogy belementem. Ezerszer meggondoltam már magam, mire megmagyarázta, hogy egyedül akar lenni. Kétéves, de hagyjuk egyedül, mert biztosan olyan gondjai vannak, hogy azokon már az anyja sem segíthet, csak a magány.
Este tízkor is az ajtajában álltam, és arra vártam, hogy mikor gondolja meg magát. Zoé éppen hozzám készült, ám meglátta, hogy még mindig Borkát lesem.
– Szerintem már ötvenszer elaludt. Nem fog felébredni, és átmenni melléd. Be kell látnod, hogy a gyereked felnőtt – kuncogott.
– Ne idegesíts már! – suttogtam.
– Inkább mesélj! – mosolygott.
Beinvitáltam a szobámba, és magunkra csuktam az ajtót. Sóhajtva feküdtem le az ágyra. Szenvedtem. A kusza érzéseim meg akartak ölni. Éreztem, hogy a barátnőm teljes szívéből gyűlöl, amiért folyton drámázom.
– Megbántam, hogy azt mondtam neki, hogy ideje lenne a saját szobájában aludni. Hiányozni fog.
– Örülj neki, hogy nagyon hamar önálló lesz.
– Maradjon csak örökké mellettem. Tiszta majom amúgy – mosolyogtam.
– Nem maradhat örökké a seggedben, na. Olyan, mint te.
– Kösz – nevettem, ám közben rettentő szomorú voltam.
– Min vesztél össze anyuddal?
– Azon, hogy közöltem vele, hogy Alex is eljön holnap – feleltem röviden.
– Nem igaz, hogy nem tudja magát túltenni ezen – reagált, miközben lefeküdt mellém.
Csendben bámultunk a plafont egy ideig. Zoé jelenléte fájdalomcsillapítóként hatott rám.
– Először Borka apjáról érdeklődött.
– Mit akart megtudni?
– Igaza volt abban, hogy ez így nem mehet tovább, hogy nem is kíváncsi Borira, viszont nekem nem tenne jót már egy rövid beszélgetés sem – magyaráztam.
– Elcsábítana? – vigyorgott és húzkodta a szemöldökét.
– Egy pillanat alatt. Nem bánnám, ha helyetted ő feküdne itt.
– Én már nem is vagyok jó? – röhögött.
– Dehogynem, csak neked pont nincs olyan valamid, amire szükségem lenne.
– Reménytelen vagy, igaza volt anyádnak – szemtelenkedett, majd halk léptekkel elindult az ajtó felé.
– Ezt meg mire értsem?
– Miért randizol Alexszel, ha most is életed szerelmére gondolsz?
– Passz. Hátha jól alakul a találkozó, aztán meggondolom magam. Nem tudhatjuk.
– Jó éjszakát! – suttogta, és finoman becsukta rám az ajtót. Ha nappal lett volna, tuti, hogy bevágja.
Egy darabig még fetrengtem az ágyamban. Ugyanúgy a plafont bámultam kimeredt szemekkel. Alex tényleg összezavart. Undorodtam tőle, miközben kíváncsi voltam arra, hogy mi van benne, amitől annyit gondolok rá. Alex még mindig nem az az ember, akire valójában szükségem lenne, mégis volt benne valami megmagyarázhatatlan erő, ami mágnesként vonzott magához.
Miután befejeztem a komolytalan elmélkedést, kimentem a teraszra, hogy elszívjak egy cigit. Borkát még vagy ötször leellenőriztem, mire lefeküdtem aludni.
Reggel arra keltem, hogy Zoé biztatására Bori ugrál a fejem tetején.
– Bébi, hagyd abba! – mormogtam, miközben csukott szemekkel tapogatóztam.
– Kelj fel! – nevetett.
– Akkor szállj le a fejemről! – utasítottam, ő pedig majdnem leesett az ágyról, annyira leugrott rólam.
Percekig öleltem, nagyon hiányzott mellőlem. Rossz volt egyedül aludni, és olyan hülyeséget álmodtam, hogy alig tértem magamhoz. Hirtelen megint rám tört, hogy meghalok a hiányától.
Reggeli közben Zoé szóvá is tette, hogy fura vagyok. Nagyon sejtelmesen nézett rám a jegeskávéja mögül.
– Meddig voltál fent? Olyan nyomott vagy – kérdezte.
– Nem sokáig. Vele álmodtam, és most szarul érzem magam.
– Adj magadnak időt – javasolta.
– Hogy elfelejtsem?
– Aha.
– Lehetetlen.
– Mert nem akarod – rázta a fejét.
– Alex is ezzel jött.
– Ez az igazság. Eszel vagy üldögélsz még a kaja fölött? – kérdezte, majd nekiállt bepakolni a tányérokat és a bögréket mosogatógépbe.
– Nem vagyok éhes – válaszoltam, és felpattantam.
Elvonultam a fürdőbe bőgni, ahogy régen is szoktam. Mindig ezt csináltam, ha volt valami bajom. A mosdó csapját megnyitottam, hogy a legalább csobogó víz tompítsa a zokogásomat, ha már más nem tudta. Nem akartam, hogy Zoé és Borka meghallják, hogy már megint kiborultam. Legszívesebben felhívtam volna, hogy elmondhassam, hogy mindennél jobban szeretem. Jobban fájt a hiánya, mintha húsz csontom tört volna el egyszerre.
A délutánunk egész jó hangulatban telt. Hárman legyártottuk az ennivalót, és rendeltünk még pizzát is, hogy biztosan senki ne maradjon éhes.
– Nagyon szemét voltam anyámmal? – kérdeztem váratlanul.
– Eléggé. Az volt talán a legdurvább, amikor azt mondtad, hogy köszönjön el Boritól.
– Megbántam, de nem hagyhattam, hogy úgy kezeljen, mint egy tízévest.
– Persze, csak igazságtalan voltál. Minél előbb kérj tőle bocsánatot – javasolta.
– Meglesz – bólogattam.
Tiszta szívemből sajnáltam, hogy ennyire csúnya dolgokat vágtam a fejéhez. Nem akartam ennyire durva lenni, csak felidegesített. Mindig felidegesít, miközben pontosan jól tudom, hogy mindig csak jót akar nekem apámmal együtt. A nagymamám biztosan kiakadt volna, ha hallja, milyen undorítóan viselkedem anyámmal, de talán egy kicsit meg is értett volna. Mindig azt szajkózta, hogy hallgassak a szívemre, de mi lett belőle? Káosz. Minél előbb bocsánatot akartam kérni anyámtól, mielőtt végleg megromlik a kapcsolatunk. Én voltam a világ legboldogabb embere, amikor úgy éreztem, hogy ennyi év után helyrejöttünk, erre megint elcsesztem.
Annyira, de annyira vártam már, hogy ennyi idő után végre láthassam a barátaimat. Izgatottan vártuk a vendégeket, de végül is hamar eljött a négy óra. Az első befutó Bea volt, majd a szüleim. Anyának világosan elmondtam, hogy felejtsen el, mégis eljött. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat, hiszen bocsánatot kellett kérnem tőle. Mivel nagyon bántott a dolog, odarohantam hozzá. Úgy nézett rám, mintha teljesen idióta lennék.
– Ne haragudj rám, oké? Nem gondoltam semmit komolyan, csak felidegesítettél. Hidd el, tudom, hogy mit csinálok, bízz bennem! – magyarázkodtam.
– Én ugyanezt akartam mondani neked. Sajnálom, és nem szeretnék beleszólni az életedbe, de nagyon féltelek. Mindegy, hogy mit teszel, nekem az a fontos, hogy boldog legyél. Szeretlek! – mondta, majd szorosan átölelt.
– Engem nem kell félteni, eddig is megoldottam az ügyes-bajos dolgaimat – mosolyogtam.
A megható pillanatot Gréta rontotta el az érkezésével. Apám közérzete láthatóan jobb lett, amint meglátta a csinos szomszédot. Imádkoztam, hogy anya ne vegye észre, mennyire rajong érte. Persze hűséget fogadtak egymásnak, és nem vakságot, de mindennek van határa. Kellemetlen volt, hogy be kellett mutatnom őket egymásnak, hiszen még sosem találkoztak testközelből. Leültek a nappaliban, Zoé pedig felszolgálta apámnak az italokat, melyeket Gréta is örömmel fogadott. Meglepett, hogy iszik egy-egy pohárral apámmal, bár ebben kivetnivalót sem szabadott volna találnom. Borka anyám nyakán lógott, Gréta pedig apámén.
Szemforgatva rohantam kifelé, amikor meghallottam, hogy egy autó parkolt le a ház elé. Örültem, hogy pár percig nem kell kettejüket bámulnom. A járdán álltam izgatottan, majd amikor megláttam a legjobb a barátaimat kiszállni az autóból, közelebb siettem. Felváltva öleltem magamhoz mindannyiukat. Niki barátja, Daniel vezetett, így köszönés után részvétet kívántam neki, amiért alkohol nélkül kell kibírnia minket. Ariana pocakja akkorát nőtt az elmúlt hónapban, el sem akartam hinni. Olyan gyönyörű látvány volt, ő a legszebb kismama, akit valaha láttam. Bea hasán is kezd látszani az áldott állapot, így sokáig nem tudja majd titkolni az édesanyja előtt sem, mégsem fogadta meg a tanácsomat. Arinak több mint egy hónapja hátra volt még, és elmondása szerint nagyon jól viselte az eddigi kritikus időszakokat. Niki hozott egy szatyornyi szempillás kelléket, amiket azonnal visszanyomtam a kezébe. Nem akartam elfogadni, hiszen tisztában voltam vele, hogy mi mennyibe kerül.
Az első utunk a szalon felé vezetett, hogy elpakoljam az ajándékokat, amiket végül Niki rám erőszakolt. Ariana sikítozni kezdett, amikor átléptük a szalon küszöbét. A szemeim azonnal könnybe lábadtak, hiszen még magam sem hittem el, hogy ez mind, ilyen rövid időn belül létrejött.
A házban mindenki lerohanta Borkát. Imádják, és ez kölcsönös. Ariana megint hozott neki egy rakás játékot és ruhát, így kettesben elvonultak, hogy Borka megmutathassa az új szobáját. A többieket körbevezettem a házban, aztán bemutattam nekik is a szomszéd bigét. Elsőre persze mindenkinek szimpatikus volt, mert csak vigyorgott a kanapén ülve. Zoe nem győzte hordani és tölteni a piát nekik, a helyzet pedig egyre kompromittálóbb lett a helyzet, amit anyám is észrevett, így inkább bement a szobába Arianához és Borkához.
Mivel mindent láttam, feltűnés nélkül leültem apa mellé, és a fülébe sírtam, hogy: – Figyi, apa, ne ilyen feltűnően csináld a fejedet. Anya rátok nézett, és inkább bement a szobába.
– Nem csinálom a fejemet, csak beszélgetünk – mentegetőzött.
– Jaj, anyukád ne gondoljon semmi rosszra! Apukád nagyon szórakoztató, szívesen beszélgetek vele – szólt közbe Gréta váratlanul .
– Furcsák vagytok – dünnyögtem.
– Ismersz, nem? Számomra csak édesanyád létezik – vigyorgott rám apa.
– Persze – ráztam a fejemet.
Beengedtünk egy kígyót az életünkbe, és még a sütinket is megosztottuk vele.
Vacsora közben könyveltem el magamban, hogy apám valóban szórakoztató: jó a humora, folyamatosan dől belőle a hülyeség. Az asztalnál főként Gergőt szórakoztatta, és azzal szekálta, hogy igyon vele. Örültem, hogy végre leszállt Hófehérkéről, aki épp Zoéval csevegett. Valami nem volt kerek Grétával kapcsolatban, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy mi.
Kellemes hangulatban telt a késő délutánunk, míg meg nem érkezett az utolsó vendég. Észre sem vettük az újabb autót, már csak a kopogásra lettünk figyelmesek.
– Nyitom! – mosolyogtam, és elindultam, hogy ajtót nyissak Alexnek.
Lágyan rám vigyorgott, amikor meglátott. Örült, hogy én nyitottam neki ajtót, és nem anyám. Megállt bennem az ütő, amikor Alex arcát egyre közelebb éreztem az enyémhez. Fogalmam sem volt, hogy mi a terve, ezért épp fordítani akartam az arcomon, mire Alex pont a számra adta azt a puszit. Zavarba jött, amitől én még jobban bepánikoltam.
– Ezt elbasztam – röhögtem összevissza.
– Úgy érzed? – kérdezte kaján mosollyal a képén, majd újra nagyon közel hajolt hozzám.
Addig a másodpercig farkasszemet néztem vele, míg egy újabb puszit lenyomott, és megint nem az arcomra.
– Menj már be! - nevettem el magam.
Leültünk az asztalhoz, egymás mellé, és folytattuk a vacsorát. Tudtam, hogy előbb-utóbb Alexnek is fel fog tűnni a 150 centi magas Hófehérke, ám azt nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar.
– Ő meg kicsoda? – súgta a fülembe.
– A szomszédunk, Gréta – feleltem.
– És szingli?
– Miért érdekel? – néztem rá értetlenül.
– Jók a mellei.
– Ja, értem – vágtam rá sértődötten.
A bagós társaság vacsora után kivonult a teraszra. Gréta is kijött utánunk, pedig ő nem is dohányzott. Alex le sem tudta venni róla a szemeit. Kibaszottul idegesítő volt, ahogy kimeredt szemekkel bámulja.
– Lottesz, még be sem mutattál az új barátnődnek! – pimaszkodott Alex.
– Gréta, ezt a faszt Alexnek hívják – mutogattam.
– Örülök! – mosolygott, miközben kezet fogtak.
Alex annyira gázul viselkedett, egyből bókolni kezdett neki, és nem is akárhogyan. Mintha apámat láttam volna. Tény, hogy Gréta jól néz ki, de azért annyira nem, hogy az összes pasi megbolonduljon érte.
Amikor bementünk, folytattuk a beszélgetést a többiekkel. Annyira elment a kedvem Alextól, hogy látni sem kívántam. Leragadtam Zoénál, aki éppen azt ecsetelte, hogy a barátja csak később érkezik. Észre sem vettem, hogy körülöttem mindenki megőrült. Amanda hívta fel arra a figyelmem, hogy apám és Alex felváltva csapják a szelet Grétának. Apámnak egyetlen egy szerencséje volt, mégpedig az, hogy a feleségét lefoglalta Borka. Mire észbe kaptam, a szomszéd csaj kikísérte Alexet cigizni a teraszra. Nem hagytam őket kettesben, én is kimentem, hogy rágyújtsak. Annyira idegesített Alex nyomulása, hogy másodpercek választottak el attól, hogy felrobbanjon az agyam. Hiába néztem rá csúnyán és egyértelműen, úgy csinált, mintha nem is vette volna észre, inkább folytatta a hízelgést. Nem bírtam tovább hallgatni, közelebb léptem Alexhez, és elkaptam a szabad kezét.
– Bejönnél egy kicsit?
– Nem látod, hogy beszélgetünk? – kérdezett vissza flegmán.
– Csak mutatni akarok valamit – mosolyogtam.
A szobám küszöbéig nem engedtem el a kezét. Óvatosan magunkra csuktam az ajtót, miközben úgy izgultam, mintha gyilkolni készültem volna. Végülis, nem álltam attól sem messze.
– Ülj le!
– Olyan hosszú lesz a mutogatás? Gréta csak rám vár – röhögött.
– Gyors leszek, csak csukd be a szemedet! – kuncogtam.
– Akkor hogyan fogom látni azt, amiért behívtál?
– Csak csukd be! – parancsoltam, ő pedig eleget tett a kérésemnek. Úgy csináltam, mintha keresnék valamit, közben azt ismételgettem, hogy ne csaljon.
– Kezdek félni – vigyorgott.
Vettem egy mély levegőt, és lassan beleültem az ölébe. Fel sem fogtam, hogy mit művelek, amikor gyengéden megcsókoltam. Alex hagyta, hogy a nyelvemmel megkeressem az övét, és szinte egyből rámarkolt a fenekemre.
Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, de az érintése még jobban beindított. Percekig játszadoztunk egymás nyelvével, és ez idő alatt Alex olyan erősen markolta a hátsómat, hogy szinte fájt. Halkan felnyögtem, amikor a hajamat hátrahúzta, hogy hozzáférjen a nyakamhoz. Az egyik keze a mellemet simogatta, a másikkal maradt a hátsómnál, a fogait pedig végighúzta a libabőrös nyakamon. Úgy forrt a vérem, és úgy hiányzott ez az érzés. Néhány másodpercre Alex helyére a gyerekem apját képzeltem. A szívem kezdett nem a megfelelő helyen dobogni, éreztem, hogy túlzásba estünk, ezért határozottan elkaptam a mellemet fogdosó kezét. Alex értetlenül nézett rám, de tényleg kénytelen voltam leállítani, mert ezúttal túl messzire mentünk.
– Téged vár Gréta, engem pedig a barátaim – hebegtem, miközben leszálltam róla.
– Gréta még várhat, ahogy a barátaid is – vigyorgott rám, és magához rántott.
A száját az enyémre tapasztotta, a nyelve pedig villámgyorsan utat tört magának. Annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy egy apró mozdulattal ráharaptam Alex nyelvére. Azonnal eltaszított magától, és káromkodni kezdett. Türelmesen vártam, hogy végre abbahagyja.
– Ezt mire vélhetem?
– Amire akarod – nyögtem be ridegen, és kirohantam a szobából.
Zűrzavar, teljes káosz keletkezett a fejemben az eset után. Az érzéseimet elrejtettem mindenki elől, nem akartam, hogy kérdezősködni kezdjenek. Bejött a dolog. Baromira bejött a dolog, de a bűntudatot és az undort képtelen voltam véka alá rejteni. 
Egész este menekültem Alex elől, folyton kerültem a szemkontaktust. Ha a szemébe nézek, csak zavarba hozott volna. Alex változatlanul Gréta társaságát kereste, de láthatóan már nem annyira érdekelte a lány, mint az incidens előtt. Megérintette az ajkam, ahogy engem is az övé. Az a vad csók még mindig a számon égett. Egyfolytában járt az agyam, nem bírtam koncentrálni tovább az emberekre. Lebegett előttem egy tisztázatlan kérdés, miszerint Ari vajon mit szólna ehhez az egészhez? Neki is csapta a szelet, és nagyon jóban voltak, míg Alex nem cseszte el. Időközben Laci is megérkezett, akit Amanda bulijában láttam először és utoljára. Örültem, hogy viszont láthattam nálunk. Sokszor túlságosan szigorú vagyok az emberekkel, Laci egy nagyon jó fej srác, és nem mellesleg rajong a barátnőmért. Talán ez a legfontosabb. Váratlanul érdekes helyzet alakult ki, mert apám itatni kezdte Alexet, ami csak egyet jelenthetett: ő ma már nem megy haza. Annak viszont örültem, hogy már csak apám volt rátapadva Grétára. Profin titkoltam, hogy az eszem nem a buli körül forog. Végignéztem barátaimon, és megállapítottam, hogy tényleg végtelenül elbaszott vagyok, mert az összes barátnőm normális párt talált magának, én meg hibát hibára halmozok.
Azt hittem, hogy senki sem pótolhatja életem szerelmét, erre féltékenységből gyengéden megcsókoltam a haveromat, amiből aztán vad smárolás lett. És bele sem haltam, nem is fájt annyira az a csók.
A búcsú mindig szörnyű, ám ezúttal nem bírtam ki, hogy ne sírjam el magam, amikor Ariana azt súgta a fülembe, hogy: – Akármilyen távol lehetünk egymástól, én mindig és mindenben melletted fogok állni.
– Ezt már többször bebizonyítottad – mosolyogtam, miközben alig láttam a könnyeimtől.
A barátaim után a szüleim is elszivárogtak. Apámra végtelenül mérges voltam, mert annyira feltűnően csapta a szomszéd bigének a szelet, hogy még anyámnak is feltűnt. Mit tud az a lány, hogy ennyire elcsavarta a fejét? Végre megnyugodtam, amiért anyámmal kibékültünk, erre azon kellett aggódnom, hogy ne vesszenek össze apával Gréta miatt, valamint azt is titokban kellett tartanom, hogy Alexszel elkezdődött valami, aminek soha nem kellett volna. 
Miután mindenki elment, Borka magától elaludt a szobájában, Zoé pedig elvonult, hogy végre kettesben legyen a barátjával. Alex nem ment haza, esze ágában sem volt, inkább leült mellém a kanapéra.
– Sokat ittál? – kérdeztem, miközben az ölébe dobtam a lábaimat.
– Eleget ahhoz, hogy ne tudjak hazamenni.
– Kint aludhatsz a kertben – vigyorogtam.
– És mi van akkor, ha én veled szeretnék aludni? – kérdezte, majd egyre közelebb hajolt az arcomhoz.
– Szopás, mert a vendégszobában kell aludnod. Így is túl elnéző vagyok veled – pimaszkodtam.
– Szopás nem akkor lesz, ha én külön alszom.
– De akkor sem, ha együtt – kacsintottam.
Hirtelen felálltam, és megkerestem a cigis dobozomat a rumliban. A teraszra siettem, és azonnal meggyújtottam a jóleső cigarettát. Pár másodperc elteltével Alex kijött utánam. Miért is maradt volna egyedül a nappaliban?
– Szeretném, ha tudnád, hogy én soha nem fogok lelépni csak úgy – kezdte.
– Pedig leléphetnél – nevetettem.
– Számodra az a csók nem jelentett semmit? – kérdezte indulatosan.
Meg sem tudtam szólalni. Idegesen fújtam ki a füstöt, miközben átkozottul elszégyelltem magam.
– Féltékeny lettem – ismertem be.
– Láttam.  Azért csináltam.
– Szemét vagy – mosolyogtam.
– Tényleg csak azért csináltad, hogy ne Grétával foglalkozzak?
– Igen, azért, de közben történt valami.
– Jézusom, és mi történt? – röhögött.
– Rájöttem, hogy nem is csókolsz olyan rosszul, de azért szakállat növeszthetnél.
– Na, ezt most felejtsd is el!
– Vicceltem.
– Én nem – mondta szexi mosollyal az arcán, és szenvedélyesen megcsókolt.
Mindennél jobban azon voltam, hogy végre el tudjam magam engedni, és az adott pillanatnak éljek, de egyszerűen nem ment. Alex észrevette rajtam, hogy valami nem oké, ezért hátrébb lépett.
– Nem értelek.
– Pontosan jól tudod, hogy mennyire szeretem, erre ugyanott tartunk, ahol este. Miért csókoltál meg?
– Engedd már el! Itt állok előtted, bármit megtennék és meg is teszek érted, te meg folyton arra az emberre gondolsz, aki a saját gyerekére sem kíváncsi. A saját gyerekére! – magyarázta idegesen, aztán elindult befelé.
– Várj már!
– Jó éjt! – köszönt el, és bevágta előttem a terasz ajtaját.
Csak pislogtam. Mozdulatlanul álltam cigivel a számban, hiszen leesett, hogy Alexnek kurvára igaza volt. Bekullogtam, leültem a kanapéra, és arra vártam, hogy mikor hagyja abba a tusolást. Meg akartam vele beszélni ezt az egészet.
Amikor kijött a fürdőből, azonnal rohanni kezdtem utána, akár egy hűséges kiskutya. Éppenhogy a nyálamat nem csorgattam. Megálltam a vendégszoba bejárata előtt, hogy ne tudja kinyitni az ajtót.
– Addig nem mehetsz be, míg meg nem beszéltük ezt az egészet! – suttogtam.
– Akkor a kanapén alszom – válaszolta lazán, és azzal a lendülettel elindult a nappali felé.
– Kérlek, csak hallgass meg!
– Nem vagyok kíváncsi rád. Szeresd halálodig, de akkor engem felejts el! – röhögött fel gúnyosan.
Szótlanul ledőlt a kanapéra, én pedig a konyhában megálltam. Mindkettő azt érdemelte volna, hogy örökre elfelejtsem. Egyáltalán miért volt szükségem bármelyikre is? Gyűlöltem magam, amikor erőt vettem magamon, és közelebb mentem hozzá. Leguggoltam a kanapé mellé, és könyörögni kezdtem Alexnek.
– Csak hadd mondjam el, hogy mit érzek.
– Mondd annak, akit érdekel.
– Szóval ennyi volt? – kérdeztem megilletődve. A szívem kihagyott két ütemet, míg a válaszára vártam. – Alex?
– Kapcsold le a villanyt! – utasított flegmán.
Eleget tettem a kérésének, lekapcsoltam a villanyt, és feldúlva bevonultam a szobámba. Lerogytam az ágyam mellé, fogtam a fejemet, aztán zokogni kezdtem. Alex rettentően összezavart, képtelen voltam helyretenni a fejemben a gondolatokat. Utáltam az egészet. Felálltam, hogy elérjek egy párnát, amit annyira földhöz akartam vágni. Megragadtam a puha párnát, és teljes erőmből a szemben lévő falnak dobtam.
Úgy dőltem el, mint egy élettelen zombi. Minden rossznak, ami velem történik, a szerelem az egyetlen oka. Mielőbb le kellett szoknom a férfiakról és a szerelemről, mielőtt sírba kerülök miattuk. Rázkódott az egész testem a sírástól. Kapkodtam a levegőt, és hiába próbáltam csendben meghalni, zengett a szoba a kétségbeesett zokogásomtól.
– Ne bőgj már, mert mindenki fel fog kelni – suttogta, miközben leült mellém az ágyra.
– Hagyj magamra – szipogtam.
– Csak azért vágtam a fejedhez azokat a dolgokat, hogy végre észhez térj.
– És mi van akkor, ha sosem fogok észhez térni? – Egyre hangosabban sírtam.
– Segíteni akarok, de nem engeded.
– Mivel? Mivel akarsz segíteni? Azzal, hogy kiosztasz, ha valami nem úgy történik, ahogy azt te elképzelted?
– Nem osztottalak ki. Azt mondtad, hogy jó volt velem.
– Úgy is éreztem – hebegtem. – Nem a levegőbe beszélek.
– Akkor miért nem tudod elengedni magad? – Gyengéden simogatni kezdte a hátamat. Nem hittem volna, hogy bejön megvigasztalni.
– Mindig eszembe jut az a farok.
– Tudom, hogy sosem rajtad múlott ez az egész. Talán még sajnáltalak is.
– Kösz – nevettem el magam, miközben felültem, és Alex mellé helyezkedtem.
Mélyen a barna szemeibe néztem. Elvesztem a vigasztaló tekintetében.
– Akármi lesz velünk, én sosem foglak itt hagyni szó nélkül – nyögte be alig hallhatóan.
– Te elköszönsz majd.
– Legalább annyival intelligensebb leszek – röhögött.
– Miért jó ez neked? Miért hajtottál rám, miközben tudtad, hogy mást szeretek?
– Megnyugodnék, ha végre felírhatnálak a listámra.
– Hé, már felírhattál volna!
– Az nem ér, mert nem emlékszel semmire.
– Elegem van belőled! – nevettem fel keservesen.
– Ez kölcsönös. Megyek aludni, te pedig ne sírj tovább, mert zeng tőled az egész ház.
– Miért nem maradsz? – kérdeztem kevesen.
– Nem fogok vigasztalgatni egy olyan lányt, akinél semmi esélyem.
– Ha maradsz, talán felírhatsz a listádra – húzkodtam a szemöldökömet.
Alex megállt az ajtó előtt, és hitetlenkedve rám nézett. Tudtam, hogy nem akarja elhinni a tőlem hallottakat, pedig minden egyes szót, amit kiejtettem a számon, komolyan gondoltam. A rossz tetteimtől függtem, azok irányítottak. Ki az a hülye, aki vígaszból lefekszik a haverjával?
Alex visszaült az ágyam szélére, én pedig abban a pillanatban lesmároltam. – Egy valamit viszont meg kell ígérned nekem – mosolyogtam.
– Mit, bébi?
– Azt, hogy elfelejtjük ezeket a fura dolgokat, amik köztünk történnek – feleltem.
– Brutálisan élveztem a szexet veled, miért kellene ezeket elfelejteni?
– Csak ígérd meg!
– Megígérem – vigyorgott, majd ezúttal ő smárolt le.
A zsigereimben éreztem, hogy nem helyes, amit csinálunk, mégis arra koncentráltam, hogy végre elengedjem magam. Alex végig itt volt az orrom előtt, én pedig sosem vettem észre, mert a egy hamis ábránd után futkostam. Végtelen ostobák tudunk lenni, mi, emberek, hiszen sokszor az orrunk előtt van a megoldás, mégsem vagyunk képesek rábukkanni.
A gerincemen végigfutott a hideg, amikor Alex kezét a hátamon éreztem. Benyúlt a pulcsim alá, megmarkolta a csípőm, és egy határozott mozdulattal közelebb húzott magához. Megragadta az államat, és gyengéden a plafon felé emelte a fejemet. Olyan erővel harapdálta a nyakamat, hogy képtelen voltam megfékezni a torkomból felszakadó kéjes nyögdécselést. Megállás nélkül csókolgatta és harapdálta a nyakamat. Úgy ziháltam, mint aki éppen a maratont futja. A következő pillanatban félénken a nyakára csúsztattam a kezemet, hogy a bőrébe mélyeszthessem a hosszú körmeimet. Alex egyre feljebb húzta a pulcsimat, és egyre erősebben markolászta a melleimet. Éreztem minden egyes mozdulatában a vágyat, amit hosszú évekig elnyomott magában.
– Gyönyörűek a melleid – suttogta a fülembe, miközben a kezét le sem vette róluk. – Olyan tökéletesek, pont így képzeltem el őket.
Egy mozdulattal felhúzta a pulcsimat és a pólómat, így a szeme elé tárult a fekete melltartóm. Annyira örült a látványnak, hogy teljesen lerángatta rólam a felsőket, amiket a szoba másik végébe hajított. Végigcsókolta a meztelen vállamat, majd újra a melleim felé vette az irányt a szájával. A hideg futkosott a gerincemen. Rutinosan kikapcsolta a melltartóm csatját, és lassan, a két pántját fogva bújtatott ki belőle. Alig hallhatóan sóhajtottam el, amikor a forró nyelvével a kemény mellbimbómhoz ért. Nem tudott betelni a látvánnyal, ami után éveken át sóvárgott.
Egyre kíváncsibbá váltam, és a kísértéstől csak úgy szabadulhattam meg, ha engedtem neki. Lehúztam Alex pólóját, végignéztem a mellkasát borító tetoválásokon, és gyengéden végigsimítottam rajtuk, mire ő egy mozdulattal még közelebb húzott magához. Beharaptam az alsó ajkamat, így próbáltam nem elnevetni magam, miközben Alex a csípőcsontomtól egészen a hónaljamig végignyalt az oldalamon. Egy másodperc alatt vihogó tinédzserré váltam volna, ha hagyom elszabadulni az érzelmeit. Annyira sebezhetővé váltam Alex látványától, pedig már előtte nem egyszer láttam a meztelen felsőtestét. Szexi volt és kibaszottul érzéki. Nem gondoltam volna róla, hogy ilyen is tud lenni. Váratlanul elfektetett az ágyon, hogy lehúzza rólam a farmert.
– Fázol? – kérdezte, miközben végigmérte a libabőrös szinte teljesen csupasz testemet.
Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem. Felsóhajtottam, amikor a végigfuttatta a nyelvét a lábamon, amit maga elé emelt. Az izmaim elernyedtek, ahogy hagytam, hogy azt csináljon velem, amit akar. Úgy éreztem, mintha teljesen kiléptem volna a félelmeim árnyékból. Tudtam, hogy helytelen, amit teszünk, ahogy azt is, hogy innentől búcsút inthetünk az éveken át tartó barátságunknak. Sikeresen átléptük azt a bizonyos határt, ami már nem is súrolta a barátság zóna legszélét. Messze, és egyre messzebb sodródtunk a zóna határától.
– Ezt váltom ki belőled, Lotti? – faggatózott, miután a bugyimon keresztül elkezdte simogatni a nedves puncimat.
Csukott szemmel bólogattam, majd egy vadító, kéjelgő hang hagyta el a számat. Alig vártam, hogy lehúzza rólam a bugyit, hogy végre érezzem a nyelvét a lábaim között. A nyakába dobtam a lábaimat, miközben Alex egyre közelebb került a testem leggyengébb pontjához.
– Szereted, ha ezt csinálom? – puhatolózott, és lassan belém dugta az egyik, majd egy másik ujját is.
– Igen – nyöszörögtem.
– Szereted? Mondd hangosabban!
– Igen – nyögtem fel harsányan.
Három ujja is bennem volt, mialatt vadító tempóban nyalta a csiklómat. A hátam megfeszült, és összeszorítottam a fogam, nehogy kicsússzon a számon egy hangosabb sikoltás. Nem akartam, hogy Zoé véletlenül kimenjen a szobájából, és meghallja, hogy Alexszel ennyire közel kerültünk egymáshoz. Nyelvével a legérzékenyebb részemet járta be, az ujjait pedig egyre mélyebbre dugta. Végig csukott szemmel, megfeszült háttal vonaglottam a nyelvétől és az ujjaitól, ám amikor elélveztem, kipattantak a szemeim. Idegesített, hogy lámpafénynél tárult elé minden porcikám. Minden egyes testrészem, melyekre Alex már nagyon régóta kíváncsi volt.
– Úgy szeretnék már benned lenni – mosolygott rám, majd a hátsó zsebéből előkotort egy óvszert.
Ledobta a gumit a fejem mellé, és invitált, hogy keljek fel.
– Mélyen és brutálisan benned akarod lenni, miután keményen leszoptál.
Nem szóltam semmit, csak nyeltem egy nagyot. Az ágyam szélére ültem, Alex pedig megállt velem szemben. Leráncigáltam róla a melegítőt, aztán nekiálltam cirógatni a kemény farkát. Nem számítottam rá, hogy azonnal előkapja és a számba nyomja. Nem volt időm gondolkodni, csak cselekedtem, azt csináltam, amit jónak láttam. Alexszel ellentétben én még sosem képzeltem el, hogy milyen lehet a szerszáma, így viszont szemtől szemben találtam magam vele, mielőtt elképzelhettem volna a rövid tapogatás, simogatás alapján. A kezemmel is rásegítettem a munkára, ám hirtelen Alex elkapta a hosszú hajamat, oldalra fordította a fejemet, és egy határozott mozdulattal kirántotta magát a számból.
– Nem bírok várni, nem bírom ki, hogy ne dugjalak meg azonnal – mondta, majd óvatosan hátralökött a vállamnál fogva. – Nyisd szét a lábad! – parancsolta, én pedig lassan olyan tágra nyitottam a lábaim, ahogy csak tudtam. – Húzd fel a gumit, Lotti, mielőtt… – halkult el.
A fejem mellettem tapogatóztam, míg végre a kezeim közé akadt az óvszer. A fogaim segítségével nyitottam ki, és azonnal a farkára húztam. Felmordult az érintésemtől. Az arca olyan más volt. Láttam a szemében az izzó vágyat. Az ágyra térdelt, két kezével megfogta a csípőmet, és már belém is hatolt. Olyan lassan haladt egyre mélyebbre, hogy minden centinél éreztem, ahogy a farka egyre jobban kitölt. Közel hajolt, és csókolózni kezdtünk, miközben ütemesen kefélt. Folyamatosan a szájába nyögtem, amitől úgy felizgult, hogy kiszállt belőlem, összecsukta a lábaimat, és a csípőmet átkarolva megfordított. Magasra emeltem a hátsómat, azt akartam, hogy mielőbb újra bennem legyen.
Másfél órán keresztül szexeltünk, minden vágyamat kielégítette, de még sosem volt részem ehhez hasonlóban. A testem minden zsigere részt vett benne, csak egy valami maradt ki a jóból: a szívem.
– Most már mehetsz – suttogtam, miközben Alex szorosan mellettem feküdt, és a melleimmel játszott.
– Hova? – kérdezte zihálva.
– Csak nem gondoltad, hogy együtt fogunk aludni? – nevettem el magam.
– De. Pontosan azt gondoltam.
– Borka minden reggel berohan, hogy felkeltsen, ha még alszom. Ő korán fog kelni, és szerintem te szívesen aludnál minimum tízig – mosolyogtam.
– Ezek csak kifogások – nevetett.
– Lehet, de a gyereket nem akarom összezavarni. Egy cigi?
-– Menjünk.
Csak nem gondolta komolyan, hogy velem fog aludni? A puncimba beengedtem, de az ágyam más téma. Borka eleget szenved miattam, nem hiányzik neki egy újabb sokk.
A teraszon ácsorogtunk a hidegben. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, majd Alex feltett egy hülye kérdést. Maradt volna inkább kussban.
– Élvezted? Őszintén!
– Nem érezted? – röhögtem fel.
– És most mit érzel?
– Álmos vagyok.
– Meg egy köcsög. Egy álmos tahó.
– Nem tudom, sajog mindenem odalent – magyaráztam komolytalanul.
– Fel vagy írva a listára, bébi!
– El kell szomorítanom a kis lelkedet, mert nekem nincs ilyen listám – nyögtem be, miközben elnyomtam a cigit.
– A tested jegyezzen meg – felelte, és  ő is hasonlóképp cselekedett.
Egy darabig csak bámultuk egymást, nem szóltunk egy szót sem, mire végre kinyögte a döntését, és bekísértem a vendégszobába.
Hosszú és nyálas smárolás után elköszöntem tőle.
– Aludj jól! – kacsintottam.
Leellenőriztem Borkát, mielőtt a fürdő felé vettem az irányt. Tusolás közben rám tört a fojtogató bűntudat, de hamar elhessegettem. Szingli vagyok, fiatal és szép, miért ne szexelhetnék bárkivel, akivel akarok? Mégis mi a fenét akart tőlem a bűntudat?
Mocskos szexszag uralkodott a szobámban, ezért néhány percre kinyitottam az ablakot. Az ágy szélén ültem, és hagytam, hogy a hideg szellő ne csak a helyiséget szellőztesse át, hanem az idióta fejemet is. Nem igazán tudtam dűlőre jutni saját magammal. Talán vétek volt megtenni ezt a végzetes lépést, mégis Alex járt az eszemben, amikor fáradtan és kielégülve bezuhantam az ágyba.
Borka reggel hétkor a fejem tetején ugrált, miután csak három órát sikerült aludnom. Rettentően jólesett, aztán az is, ami ezután következett. A gyerekem a semmiből feltett egy olyan kérdést, amire egyáltalán nem számítottam.
– Apa hol van?
– Bébi, tudod, hogy sok dolga van – feleltem remegő hangon.
– Hívd fel! – kiáltotta, azzal a kezébe vette a telefonomat.
– Talán később – mosolyogtam rá, miközben a szívem millió darabra tört.
– Mondod neki, hogy jöjjön el?
– Persze, csak nem most. Keressünk reggelit!
– Palacsinta! – ordított fel, és kirohant a szobából.
Körülbelül két percig fojtogattam magam egy párnával, de mivel nem volt hatásos, kimentem a gyerek után a konyhába. Meg akartam halni. Zoé úgy sütötte a palacsintát, mintha tudta volna, hogy ma is ez lesz Borka kérése. Ha a kölykön múlna, palacsintán nőne fel.
– Mi a helyzet, Lotti? – kérdezte gyanúsan.
– Mi legyen? – néztem rá csodálkozva.
– Milyen volt az estéd? Egy ideig hallottuk, ahogy fel-alá járkáltok.
– Bocsánat, csak összevesztünk.
– De azóta már szent a béke, nem?
– Miből gondolod, hogy ki is békültünk?
– Nyugi, az arcodra van írva – röhögött.
– Haha, de vicces vagy! – vigyorogtam indokolatlanul. – Ez ijesztő.
– Annyira nem! – kacsintott.
Délelőtt tizenegykor Alex halál nyugodtan kullogott ki a szobából. Éppen színeztünk Borkával, Alex pedig lehuppant mellém az asztalnál. Zoé rám nézett, és inkább bevonult a szobájába a barátjához. Hármasban maradtunk.
– Jó reggelt! – mosolygott.
– Jó napot! Szeretnél te is rajzolni vagy színezni? – viccelődtem.
– Nem, inkább valami kajára lenne szükségem – felelte. – A zsírkréta nem tűnik túl finomnak.
– Borisz, mi a kaja nálunk? – vigyorogtam a gyerekre, aki egyből felkiáltott, hogy palacsinta.
– Ööö… Az ebéd is palacsinta? – kérdezte meglepetten.
– És a vacsora is.
Nézelődtem egy darabig a hűtőben, Alex pedig arra várt, hogy valami kalóriadúsabb  étekkel álljak elő.
– Van még pizza tegnapról, ha megfelel.
– Dobd ide! – nevetett.
Megmelegítettem, majd elé is raktam. Miért lettem hirtelen ennyire rendes vele? A szex előtti énem elrendezte volna annyival, hogy a fejéhez vágom, hogy haljon nyugodtan éhen.
– Máskor szolgáld ki magad, ugyanis az egyetlen ember, akit hajlandó vagyok kiszolgálni, az Borka – pimaszkodtam.
– Ezért szeretlek én ennyire – rázta a fejét.
– Miért? Ja, és miután befejezted az evést, haza is mehetnél.
– Na, látod, pont ezért! Végtelenül bunkó vagy.
– Kösz – vigyorogtam, miközben folytattam a színezést a gyerekkel.
Természetesen nem ment haza, hanem andalogtunk a parton. Bori választotta a programot, pedig aludnia kellett volna. Rengeteget beszélgettünk, bár csak finoman, mert a gyerekem még a gondolataimat is hallja.
– Most felhívjuk apát? – kérdezte izgatottan Bori.
– Otthon hagytam a telefonomat, szóval most nem tudjuk felhívni.
– Hazamész érte?
– Nem, kicsikém. Később beszélhetsz vele – kamuztam, miközben Borisz csillogó szemekkel nézett rám.
A szívem kettéhasadt a hatalmas szemeitől. Szinte könyörgött.
Már majdnem hazaértünk, amikor Alex nekiállt kioktatni. Pontosan úgy, ahogy szokott. Szívem szerint arrébb löktem volna, de úgy, hogy pofára essen, hogy még bele is tudjak rúgni.
– Örökké nem terelheted a témát.
– Mi lenne, ha nem szólnál bele mindenbe? – ráztam a fejem.
– Nézz már Borira!
– Csodálatos, gyönyörű és a legcukibb! Mit kellene még látnom?
– Azt, hogy mennyire hiányzik neki az apja.
– Igen, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
– Ja, tényleg! Nem vagy elég erős ahhoz, hogy ne ugorj egyből a nyakába.
– Ha piszkálni akarsz, inkább húzz haza. – Ne baszd fel magad az igazságon! – röhögött.
– Nem basztam fel magam, és ez nem az igazság volt – vágtam rá sértődötten.
Szerencsére tovább nem kínzott a hülyeségeivel, békésen és épségben hazaértünk. Pedig tényleg minden vágyam az volt, hogy olyan mértékű fizikai fájdalmat okozzak Alexnek, hogy örökre elmenjen a kedve attól, hogy kioktasson. Meglepve tapasztaltam, hogy a ház üres. Zoé nem is szólt, hogy megszöknek.
Alex megállt a nappali közepén, maga felé fordított, és vigyorogva közölte, hogy: – Teljesült minden vágyad.
– Miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül.
– Hazamegyek.
– Te jó ég! Ennek jobban örülök, mintha azt mondtad volna, hogy nyertem a lottón.
– Imádlak… – forgatta a szemeit.
– Én is… de tényleg. Köszönök mindent! – mosolyogtam.
Besurrant a vendégszobába, hogy megnézze, nem hagyott-e odabent valamit, addig én ledobtam magam a kanapéra. Borka egyből hozta a telefonomat, és a kezembe nyomta. Nem mondta, de tudtam, hogy mi a dolgom.
– Kikísérem Alexet, és felhívom – feleltem félve.
– Én is! – mosolygott.
Alex a fülembe súgta, hogy baromira örül annak, hogy ennyire jól alakulnak a dolgaink, amit nem is értettem, hiszen csak annyi történt, hogy megdugott. Nem éltem bele magam semmibe, és nem vágytam ennél többre. Meglepődtem, amikor az arcomra nyomott egy apró puszit, és beült az autójába. Arra számítottam, hogy megkeresi majd a nyelvem. Alex nem is volt olyan hülye, mint gondoltam: Borka miatt nem akart lesmárolni, nehogy összezavarja.
Váratlanul a szomszéd lány a nevemet kiáltotta, aztán meg azt kérdezte, hogy átugranék-e. Megálltunk a kapu előtt Borival, Gréta pedig behívott minket. Sejtettem, hogy miről lesz szó, így örömmel foglaltam helyet a nappalijukban. Olyan aljas gondolatokat ébresztett bennem a tegnap este, hogy imádkoztam a bennem élő gonosznak, hogy ne rendezzen jelenetet.
– Borka, miért nem mész be Kevinhez a szobába? Éppen valami mesét néz – kérdezte tőle.
– Anya? – nézett rám a hatalmas barna szemeivel.
– Menjél, de csak két percig maradunk.
Egy hatalmas mosollyal hálálta meg, hogy nem tartottam magam mellett. Amikor Borka eltűnt a látókörünkből, Gréta sóhajtott egy nagyot.
– Lotti, csak azt szeretném mondani, hogy apukád és köztem nincs semmi, szimplán jó fejnek tartom – magyarázta.
– Rendben – mosolyogtam.
– Ennyi? – kérdezte értetlenül, miközben láthatóan egy egész szikla esett le a szívéről.
– Figyelj, engem mindaddig nem érdekel, míg apámnak nem lesz komolyabb szándéka veled – nevettem.
– Ez még viccnek is rossz, hiszen olyan jól megvannak anyukáddal.
– Lehet, de jól ismerem. Előfordult már, hogy nem bírt a vérével.
– Komolyan? Ezt nem néztem volna ki belőle – csodálkozott.
– Nem szeretnék erről beszélni, csak kicsúszott. A lényeg, hogy bármit mond, ő sem egy szent.
– Sajnálom! Az én apám elhúzott, amikor megtudta, hogy terhes vagyok. Fogta a cuccait, és szó nélkül elköltözött. Az összes férfi csak ahhoz ért, hogy lelépjen – mesélte.
– Miért csinálta ezt? Nem lett volna egyszerűbb dolga, ha elfogadja azt, hogy lesz egy csodálatos unokája?
– Anyám szerint már régóta volt valakije, és ez csak egy ürügy volt arra, hogy leléphessen. Mindennek elmondott, végül kitagadott. Tíz éve nem beszéltünk vele, azt sem tudjuk, hogy hol van – folytatta.
– Szörnyű lehetett.
– Nekem már nem fáj, de anyám a mai napig nem dolgozta fel.
– Ő mit szólt a terhességedre? – érdeklődtem.
– Természetesen mérges volt, de végül belátta, hogy felesleges idegeskedni. Rengeteget segít a mai napig Kevin körül. Olyan jó neked, hogy együtt vannak a szüleid. Nagyon szeretnek téged és Borkát is.
– Az elején ők sem ugrottak ki örömükben a bőrükből, ne aggódj! – nevettem.
– Miért? Ez olyan hihetetlen!
– Borka apukájával elég bonyolult volt a kapcsolatom, de ennek már vége, így a szüleim is megnyugodtak.
– Hogy érted, hogy bonyolult? – kérdezősködött.
– Hát, én csak a szeretője voltam három éven keresztül – vallottam be őszintén.
– Az igen! És Alexszel hogy állsz?
– Sehogy. Hogy kellene állnom vele?
– Rendes srác, de elég nyomulós.
– Nekem mondod? Ezer éve barátok vagyunk, és folyton bepróbálkozik, csak szerintem a barátság fontosabb, így sosem volt köztünk semmi – hazudtam.
– Megértelek! Kérsz egy kávét?
– Nem kávézom, köszönöm, és már mennénk is – mondtam, majd felálltam, hogy összeszedjem Borkát.
Amikor benyitottam a szobába, egyből mosolygósra állt a szám. A két kölyök rá volt cuppanva a tévére, miközben tömték magukba a savanyú gumicukrot.
– Boriszka Nyikolajevna Romanova, gyere! – szólongattam. Egyébként nagyon durva, hogy milyen fejet vágnak az emberek, amikor meghallják, hogy így, vagy hasonlóképpen szólítom a gyereket. – Gyere, kérlek!
– Mindjárt! – kiáltotta vissza.
– Gyere szépen, mert nekem még takarítani kell!
– Nézzük a Trollokat! – válaszolta. Vettem egy mély levegőt, mire Gréta mellém lépett, és tett egy javaslatot: – Hadd nézze végig, majd hazaviszem!
– Ha akar, maradjon. Maradsz, gyerekem?
– Ühüm – bólogatott ezerrel.
Gyors kör volt. Megbeszéltem Grétával, hogy nyitva lesz minden, nyugodtan jöjjön be a gyerekekkel. Visszatérve apámhoz, nagyon rossz előérzetem volt velük kapcsolatban, és  nem tudtam elhinni mindazt, amit Gréta megpróbált beadagolni.
A házban síri csend uralkodott. Fülsiketítő volt a békés csend. Azonnal elkezdett hiányozni a kicsinyem, aki bizonyára jól érezte magát a szomszédban.
A konyhában megálltam, sóhajtottam egy nagyot, majd hatalmas kedvvel nekiálltam takarítani. Összeszedtem a ceruzákat és Borka rajzait, amiket később a hűtőre aggattam. Hihetetlen, hogy még csak két éves múlt, és ennyire ügyes. Negyven perc alatt végeztem a konyhával és a nappalival, ám nem ez volt a legfurcsább. Számoltam, osztottam, szoroztam, és arra jutottam, hogy a mese ez időre már legalább kétszer véget ért. Aggódni kezdtem, pedig meg voltam róla győződve, hogy Borka a lehető legjobb helyen van. Gondoltam, míg várakozom rájuk, körülnézek a világhálón. Az első dolgom az volt, hogy Arianának írjak. Megpillantottam, hogy Alex is írta, hogy hazaért. Hülye érzéseim támadtak a szex miatt. Mintha nem is érdekelt volna, hogy mi a szar történt kettőnk között. Ez a beteg agyam műve? Talán szelektált? Nem mintha Alex bármiféle jelét mutatta volna a továbbiakban annak, hogy ezután is érdekli a legbecsesebb testrészem. Naponta váltogatja a lányokat maga körül, mint más a bugyiját, érthető, hogy én is csak egy punci voltam a listájáról. Az engedélykéréseket szinte sosem nézem, ami öreg hiba volt, mert legalább öt ismeretlen kért tőlem árajánlatot. Gyorsan összedobtam egy figyelemfelkeltő képet, ami egyben az árlista is volt. Egy kicsit lejjebb vittem az árakat, hiszen újként nem éreztem volna fairnek, ha egyből belevágok a lecsóba. Az oldalamon közzétettem a új képet, majd privát üzenetben is elküldtem az érdeklődőknek, ezzel meg is válaszoltam minden kérdésüket.
Nem bírtam tovább az idétlen ismerőseim idétlen képeit bámulni, így félredobtam a telefont a kanapén. Borka úgy hiányzott mellőlem, hogy azonnal felvettem a kabátomat, és átsiettem a szomszédba.
Kellemes csalódás ért, amikor benyitottam az ajtón, mert mást nem hallottam, csak Borka hangos nevetését.
– Hahó!
– Gyere a konyhába, itt vagyunk! – kiáltotta Gréta.
A vigyort le se lehetett volna törölni az arcomról, zene volt füleimnek az egyetlen gyerekem felszabadult kacagása. A konyha küszöbét nem léptem át, az ajtókeretnek dőlve figyeltem a vigyorgós triót, akik épp paradicsomlevest vacsoráztak.
– Ne már! Borka, neked már egy ideje otthon kellene lenned!
– Most már hadd egye meg, majd utána hazamentek. Kérsz te is? – kérdezte.
– Nem, köszönöm. Megvárom, de eszik is, vagy csak nevetgél?
– Esznek, persze. Ülj le nyugodtan! – mondta, én pedig helyet foglaltam az asztalnál.
Nem mertem a mese felől érdeklődni, mert tudtam, hogy ellenkező esetben elmesélte volna az egészet, miközben a leves meg is poshadhatott volna az asztalon. Hagytam, hadd falatozzon. Félóra ücsörgés és üres csevej után kezdtem unni, hogy Borkának megállás nélkül jár a szája, éppen ezért csak két kanál levessel lett kevesebb a tányérjában. 
– Lotti, mit is mondtál Borkának, amikor először haza akartad vinni? – nevetett.
– Mire gondolsz? – kérdeztem értetlenül.
– Valami orosz neveket soroltál fel
– Ja, hogy arra gondolsz! Én már észre sem veszem, ha Borka Nyikolajevna Romanovának szólítom – nevettem Grétával együtt.
– De várj! Ez honnan jött?
– Lélekben és a szívünk mélyén orosz hercegnők vagyunk – vigyorogtam.
– Asszem, értem! – Olyan furán nézett rám, hogy egyből elszégyelltem magam. Egy idegennek nem adhattam volna ki információt, mert az idegenek totál idiótának néznek, amikor erről beszélek.
Sikerült hamar hazarángatnom Borit, de nem mondom, hogy egyszerű volt. Borkának igazán jót tesz a szocializálódás, és Kevinnek sem kell egyedül játszania. Örültem, hogy ilyen jóban lettünk a szomszédokkal, csak apám rajongása ne jutott volna folyton eszembe. Marha frusztráló volt. Otthon újra a kezem ügyébe került a telefonom, és a szívem rögtön félrevert, amikor megláttam, hogy ketten is visszajeleztek, hogy időpontot szeretnének kérni. Olyan boldog lettem, hogy ugrálni tudtam volna a konyha közepén.
Borka épp egy hatalmas fürdőbombával játszott a kádban, amikor megszólalt a telefonom. Alex keresett, de egy ideig csak általános dolgokról csevegtünk. Nem tudtam hova tenni a szitut, viszont legalább így elmeséltem valakinek az örömhírt.
Alex egyszer csak azt kérdezte, hogy: – Jó lett volna veled aludni. Kizárt, hogy egyszer együtt aludjunk?
– Talán nem az – mosolyogtam..
Aztán az idióta kérdése után elköszönt, de talán így volt a legjobb, hiszen azonnal kavarogni kezdtek az őrültebbnél őrültebb gondolatok a fejemben. Abban a hitben voltam, hogy ezzel le is tudtuk egymást egy életre, erre afelől kezd érdeklődni, hogy velem aludhat-e egyszer. Hogy mi? Utálom a férfiakat.
Mivel Zoé még mindig nem ért haza, megkértem Borkát, hogy maradjon bent velem a fürdőben, míg áztatom magam a kádban. El kellett magyaráznom neki, hogy hogyan készülnek a tetkók, és azt is, hogy a színes trollok valójában nem léteznek. Megígérte, hogy együtt fogunk aludni. A gyerekem végre úgy döntött, hogy mellettem akar álomba szenderülni.
– Nézni akarom a Trollokat! – súgta a fülemben sejtelmesen, miközben a hajamat csavargatta .
– Megkeresem, oké? – mosolyogtam.
Gyanútlanul kerestem a Trollokat a rengeteg mese között, amikor megszólalt a telefonom. Zoé nevét jelezte ki a képernyő.
– Tudom, hogy elfelejtettem szólni, de itt vagyok a lakásban, és ne tudd meg, hogy mit mondott már megint a kedvenc öregasszonyunk! – hadarta köszönés nélkül.
– Arra a pletykás némberre gondolsz? – nevettem.
– Aha. Nem fogod elhinni, hogy kit látott ma délután a ház előtt!
– Benji még mindig nem fogta fel, hogy köztetek mindennek vége?
– Azt nem tudom, viszont azt igen, hogy Benji nem egy baszott nagy BMW-vel jött volna, mert ő egy kisebbel jár – nevetett fel.
– Mi van?
– És Benjinek szakálla sincs, amit úgy szerettél – folytatta.
– Oké, ezt most hagyd abba! – parancsoltam rá.
– Gondolom, megint elhagyta a kulcsát.
– Muszáj volt ezt elmesélned?
– Azt hittem, hogy érdekel ez a szaftos pletyka.
– Érdekel, de ezzel lőttek a kellemes éjszakámnak. Kösz, asszem – nyögtem be, és el is köszöntem tőle.
Annyira ledöbbentem, hogy még a távirányító is kiesett a kezemből.
– Megtaláltad, anya? – kérdezte ingerülten Borka.
Egy percig szótlanul ültem, és csak néztem ki a fejemből. A pimasz gyerekem meghúzta a hajamat, hogy végre a mesével foglalkozzak.
– Biztosan meglesz, várj egy kicsit! – mondtam, majd újra a kezembe vettem a távirányítót.
Hirtelen még olvasni sem tudtam a sorok között, totál bekattantam.
Arra eszméltem fel, hogy Borka felordít, hogy: – Anya, ott van! Trollok!
– Látom, látom – hazudtam, majd koncentrálni kezdtem, hogy elindítsam a kedvenc rajzfilmjét.
Lezártnak tekintettem a kapcsolatunkat, és abban a hitben voltam, hogy Ő is. Mi a francért nem hívott fel, hogy kíváncsi ránk?