4. fejezet ☼

Alex a szabadideje nagy részét nálunk töltötte, amit Borka meglehetősen jól fogadott. Tulajdonképpen úgy viselkedtünk egymással, mint régen, csak esténként melegedtünk össze, ha tehettük. Mindig mindent úgy csináltunk, hogy a szüleim ne is sejtsék, hogy van köztünk valami. Nem zúgtam bele, nem is érdekelt különösképpen, de minimálisan sikerült enyhítenie a fájdalmamon, és betöltötte azt a bizonyos űrt. Végre volt mellettem valaki, akire ezer százalékban számíthattam. Sokszor elviselhetetlen volt, többször össze is szólalkoztunk, ám ettől függetlenül örültem, hogy ő van. A munkám beindulni látszott, majdnem minden napra jutott egy-két vendég. Megpróbáltam minden felesleges erőmet a munkámba fektetni ahelyett, hogy a gyerekem apján agyaltam volna. Zoé alig jött haza, a legtöbb idejét a fővárosban töltötte, amit fájó szívvel, de elfogadtam, hiszen a melegebb idő beköszöntével, jóval több ember látogatja meg a cukrászdát. Ariana és a férje boldogabbak, mint valaha, a kislányok pedig szépen fejlődnek. Szinte minden nap küldi a képeket és a videókat a lányokról. Nem egyszer fordult elő vele, hogy annyira fáradt volt, hogy összecserélte a lányokat. Szerencsés, mert Gergő mindig mellette van, és rengeteg segít a kicsik körül. Apámat azóta nem láttam Gréta közelében, és Alex sem csapja már neki a szelet. Legalább is előttem nem írogatnak, és ki sem ejti a nevét a száján. Belehalnék, ha apám újra baromságot csinálna, de csak van annyi esze, hogy nem csalja meg anyát. Amikor Alex nem volt nálunk, sokat gondoltam Borka apjára. Talán még többet is, mint szabadott volna. Egy fokkal jobban ragaszkodtam Alexhez, de nem a szex miatt, hanem azért, mert neki mindig volt ideje rám. Különös, hogy végül csak kialakult köztünk a barátság extrákkal, aminek a működésében sosem hittem.
Egy átlagos péntek reggelnek néztünk elébe, amikor vártam egy vendéget a ház előtt, anya pedig szabadságon volt, így ő vigyázott Borira. Várakozás közben rágyújtottam és hallgattam a kora reggeli csendet. Nem számítottam rá, hogy Zoé felhív, arra meg pláne nem, hogy miért keres.
– Lotti, épp itthon vagyok, és az exed szeretne beszélni veled – nyögte be.
– Ott van ő is? – kérdeztem vissza idegesen.
– Igen, és valamit el kellett volna már mondanom, de nem akartalak felidegesíteni.
– Hallgatlak!
– Napokig bejárkált a cukiba, hogy felőletek érdeklődjön. Beszélsz vele? – tette fel a nagy kérdést.
– Dolgoznom kell, nem érek rá a baromságaira.
– Kérlek, csak egy perc! – kérlelt.
– Add át neki a telefont – adtam be végül a derekam.
Nagyjából tíz másodperc után bele is szólt. A szívem a torkomban dobogott.
– Baba, megértem, hogy haragszol, és nem is zaklatom tovább Zoét, ha elmondod, hogy hol vagytok.
– Tekintsük lezártnak azt, ami köztünk volt. Vidd el a cuccaidat, Zoét pedig ne zaklasd, mert úgysem fogja elárulni a kilétünket, ahogy én sem. Nem haragszom, csak arra kérlek, hogy hagyjuk egymást békén. Dolgoznom kell, sajnos nem érek rá végighallgatni a hülyeségeidet – magyaráztam.
– Legalább Borka miatt beszéljünk később.
– Jé, eszedbe jutott, hogy van egy gyereked? – nevettem fel kínomban.
– Fogalmad sincs arról, hogy mik történtek velem az elmúlt pár hónapban.
– Lehet, viszont elhiszed, hogy nem is érdekel? 
– Ha végeztél, hívj fel – kérlelt.
– Meggondolom – válaszoltam, és idegesen rányomtam a telefont.
A legszörnyűbb az volt az egészben, hogy a barátnőmet zaklatta. Nem akartam, hogy Zoé is kapjon a jóból, így munka után feloldottam a tiltást, és felhívtam. Azonnal felvette, én pedig kultúrnövény módjára végighallgattam azt a szentbeszédet, amit már olyan sokszor hallottam. Tudatta velem, hogy azért tartotta a tisztes távolságot, mert az incidens után a neje gyanakodni kezdett. Felnevettem, és elmondtam neki, hogy az lett volna a legjobb mindenkinek, ha bevallja a teljes igazságot. Több hónap elteltével is fájt, hogy letagadta a gyerekünket. Minden szava beleégett a fülembe, és hirtelen azt sem tudtam, mit gondoljak. Mindezek ellenére is szeretem, mindig is szerettem, csak ez a pár hónap szünet csillapított az érzéseimen. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Alex miatt sokszor úgy éreztem, hogy végleg túl kellene lépnem rajta, de vele sem volt egyszerű. Tudtam, hogy sose fogom úgy szeretni, mint a gyerekem apját. Számtalanszor rossz fát tett a tűzre a folytonos beszólogatásokkal, ahogy azzal is, hogy akárhányszor együtt voltunk, a gyűrűt levette az ujjamról, és elhajította. Azzal jött, hogy amíg vele osztom meg az ágyamat, nem hordhatom a kedvenc ékszeremet csak azért, mert az exemtől kaptam születésnapomra. Egyáltalán nem csak azért szerettem azt a gyűrűt, mert tőle kaptam. Alex ki akart sajátítani, meg akarta szabni, hogy mikor mit csinálhatok, holott tisztában voltam vele, hogy egyetlen egy szajhával sem szakította meg a kapcsolatot miattam. Egyedül abban voltam biztos, hogy legalább Grétára nem nyomul. Az, hogy a fővárosban mit csinál, titok maradt előttem. Hibáztam, hogy túl közel engedtem magamhoz?
Megbeszéltük a gyerekem apjával, hogy hagy nekem időt, hogy átgondolhassam a kettőnk dolgait, viszont abban egyet kellett értenem vele, hogy Borkának szüksége van rá. Felkavarta az érzéseimet a beszélgetésünk, ami jópár percig elhúzódott. Nem tudtam, hogy hihetek-e még neki, mert az eddigi statisztika épp az ellenkezőjét mutatta. Persze jó volt hallani a hangját még úgy is, hogy a mondanivalójából csak az üresség tükröződött. A szívem mélyén gyűlöltem az üres ígéretei miatt. Gyáva voltam, amiért elfutottam a problémák elől, és inkább a költözést választottam, de tény, hogy más kiutat nem találtam ebből az egész galibából, hiába kerestem. Rengeteg energiát fektettem a kapcsolatunkba, és vele ellentétben, én mindent megtettem volna kettőnkért. És meg is tettem. Tényleg rohadt kellemetlen volt, amikor Borka odarohant hozzá, miközben az apja a családjával lődörgött a plázában, de ezt másképp is elintézhette volna. Nevetséges, hogy a végsőkig tagadta, hogy félrelépett, ahelyett, hogy bevallotta volna őszintén, hogy az a szerencsétlen kislány tényleg az övé. Ez mennyire tartozik a megbocsátható bűnök közé?
Direkt nem mentem be, míg nem bonyolítottam le a kínos tárgyalást az exemmel. Egy ideig bámultam magam elé, majd összeszedtem minden erőmet, hogy kitakarítsam az üzletet.
Amikor beléptem az ajtón, anyám azonnal rátett egy lapáttal a kedvemre, mert benyögte, hogy a testvére, a keresztanyám felhívta.
– Mit akart? – érdeklődtem kedvesen. Tényleg az voltam, még engem is meglepett a szokatlan viselkedésem.
– Virginiának másfél hónap múlva lesz a diplomaosztó bulija, amire mi is hivatalosak vagyunk.
– És muszáj nekünk is részt venni a puccos partin?
– Illene elmenni, bár nekem sincs túl sok kedvem. Tiszteljük meg annyival a keresztanyádat, hogy beköszönünk – kuncogott.
– Igazad van… – gondolkodtam el. – Mi is lett belőle? – húztam fel a szemöldökömet.
– Azt hiszem, hogy ügyvédnek tanult. 
– Na, és a húga mit csinál?
– Ő meg azt hiszem, hogy a közgazdász szakra jelentkezett.
– Most nem dicsekedett a keresztanyám az okos lányaival és a tökéletes férjével, aki így péntekre már negyven nővel megcsalta? – nevettem gúnyosan.
– Nem, most nem hencegett, viszont azt nagyon várják, hogy találkozhassanak Borkával.
– Nem mondok inkább semmit – vontam meg a vállam.
Bekullogtam fáradtan a szobába, ahol a gyerekem épp az igazak álmát aludta. Egy ideig csendben figyeltem, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa a takaró alatt, majd visszamentem, hogy ne hagyjam egyedül anyámat. Sejtettem, hogy még mindig akad mondanivalója, mert nagyon furán követett a szemével. Láttam rajta, hogy valamit még mondana, csak nem tudja, hogy hogyan kezdjen bele.
– Van még valami, amiről beszélnünk kéne? Mit főztél?
– Vegetáriánus lasagne van, meg rendes is, de az téged nem érint – válaszolta röviden.
– És mit akarsz még mondani?
– Volt időm nézelődni az interneten, és meglepődve tapasztaltam, hogy Borka nagyon hasonlít a nővérére. Szinte ugyanolyanok. Nem akartam elmesélni, mert nem tudtam,  hogy hogyan reagálsz, ha előállok ezzel a kéretlen információval.
– Azt hitted, megsértődöm? – nevettem fel.
– Nem tudom, mit hittem.
– Tényleg baromira hasonlít rá, ezt én is észrevettem már, de nyugalom, ezért nem fogom felkapni a szart. Nem tehetnek róla, hogy az apjukra hasonlítanak – húztam meg a vállam, miközben szedtem magamnak a lasagne-ból.
– Igen – vigyorgott. – Na, és mi van az apjukkal? – kérdezte pár másodperccel később, ám a vigyor hamar eltűnt az arcáról.
– Mi lenne? Gondolom, az összes szabadidejét a csodálatos családjával tölti.
– Nem úgy volt, hogy zaklatja Zoét?
– Dehogynem, csak megmondtam neki, hogy hagyja békén, hiszen a barátnőm úgysem fog elárulni semmit.
– Beszéltetek? – sóhajtott fel, mire szinte észrevehetetlenül bólintottam egyet. – Pedig Borkának az lenne a legjobb, ha néha találkozhatna vele.
– Tudom – válaszoltam.
Anyám vacsoráig szórakoztatta az unokáját és persze engem is. Végtelenül hálás voltam neki, hiszen mindig szívesen vigyázott Borkára, kitakarította az egész házat, és a főzést sem hanyagolta el. Soha semmi dolgom nem volt munka után, mindent megcsináltam helyettem úgy, hogy közben Borkával is foglalkozott. Az utolsó pár percben kérdeztem rá, hogy apával mi a helyzet, mire anyám tök természetesen rávágta, hogy minden rendben van köztük. Őszintének tűnt, így teljesen megnyugodtam. Nem akartam, hogy megint balhézzanak, más sem hiányzott volna. Apám is csak azoknak a seggfej férfiaknak a csoportját erősítette, akik nem bírnak egy nőnél megmaradni, pedig attól függetlenül, hogy engem sokszor nagyon idegesített, anyám hibátlan volt. Rajta nem fogott az idő, ahogy a sok évnyi kemény munka sem. Apának sosem kellett szégyenkeznie miatta, hiszen mindig is okos volt és hihetetlenül szép. Bármilyen eseményen megjelenhettek, bárhol megfordulhattak, az biztos, hogy anyám kiemelkedett még a nála fiatalabb nők közül is. Sem külsőleg, sem pedig természetben nem örököltem tőle semmit. A nagymamám mondta mindig, hogy tökéletes elegye vagyok a szüleimnek, szóval egy percig se bántson, hogy nem hasonlítok arra az emberre, akit ő nevelt fel.
Másnap, azaz szombaton kettesben voltam Borival. Kongott a ház az ürességtől, még úgy is, hogy egész reggel zenét hallgattunk. Megpróbáltam minél kevesebbet gondolni a pasikra, mert tiszta szívemből rühelltem őket. Egytől-egyig gyűlöltem mindenkit, akinek nem punci volt a lába között. Mielőtt lemerültem volna a leszbikussá válásom tervében, úgy döntöttem, hogy keresek valamit a közelben, amit érdemes gyerekkel megnézni. Ki akartam szabadulni a négy fal fogságából, hiszen igazi kirándulós időnek mutatkozott, aztán ott voltak még az agyament gondolataim is, amiket mielőbb el kellett felejtenem, ha nem akartam teljesen tönkretenni magamat. Borka mindenre vevő volt: szeretett a szabadban bolyongani, a fűben feküdni és a felhőket bámulni mozdulatlanul, imádott minden állatot, mindig örömmel fogadta a kihívásokat és az újdonságok feltérképezését. Találtam egy tőlünk pár kilométerre fekvő kilátót, amiről úgy gondoltam, hogy megnézhetnénk, hogy ne a négy fal között unatkozzunk. Borka örült a spontán ötletemnek, így gyorsan összeszedtük magunkat. Kitalálta, hogy egyforma ruhát vegyünk fel, nekem pedig annyira már nem kellett megválogatnom szettjeimet, csak a melltartót hanyagoltam a piercing miatt. Fekete szaggatott farmert vettünk fel, amihez egy egyszerű fehér trikót választottunk, és a kedvenc kockás Vans cipőnket. Indulás előtt, a tükörben pózolva lefényképeztem magunkat, a képet pedig kiposztoltam a kedvenc közösségi oldalamra. Az autóig sem értünk el, amikor újra a kezembe kellett vennem a telefont, mert egyfolytában rezgett. Csak az értesítéseket nyitottam meg, mert éppen elég volt ahhoz, hogy lássam, mennyi idegen kommentált a képünkhöz. Nem voltam celeb, de számtalan ember követett, és nem csak a munkám miatt. Alex, ha megosztott néhányat a közös képeinkből, mindig megjelölte rajta a profilomat, így rengeteg ember kezdett el követni. Sokan azt hitték, hogy én vagyok a barátnője, akit annyira titkol. Alex eleinte ezt keményen megcáfolta, ám az utóbbi időben már egyáltalán nem foglalkozott az emberek agyament elméleteivel. Sosem bántam, hogy a rajongói elárasztottak mindenféle dicsérettel. A pozitív visszajelzés mindig jól jön, főleg, ha az ember idegenektől kapja. Persze az sem érdekel volna, ha soha senki nem néz rá a profilomra, de a barátaim úgysem merik megmondani, ha épp úgy nézek ki, mint egy élő halott. Tisztában voltam az internet nyújtotta veszélyekkel, ezért Borkáról a lehető legkevesebbet posztoltam. A róla készült videókat és képeket csak a barátaim és a szüleim láthatták.
A város szélén lévő benzinkúton álltam meg, hogy tankoljak. Borka azonnal dünnyögni kezdett, hiába mondtam neki, hogy két perc alatt végzek. Általában nem türelmetlen, mindig csendben és nyugodtan kivárja, míg elvégzem az aktuális dolgomat.
– Ha nem tankolok, nem megyünk sehova, és életünk végéig ezen a városszéli benzinkúton kell maradnunk. Itt szeretnél örökre maradni? – kérdeztem, de mivel választ nem kaptam, csak egy rosszalló pillantást, kiszálltam.
Sóhajtva csuktam be az autó ajtaját, miközben Borkára néztem, aki gyilkos tekintettel bámult vissza rám.
– Sátán – tátogtam, miközben összeszűkült szemekkel szuggeráltam az egyre morcosabb gyerekemet.
Vigyorogva csóváltam a fejemet, ahogy hátrébb léptem az autótól. Észre se vettem, hogy egy dolgozó mellém lépett, és meg is szólított: – Segíthetek? – kérdezte kedvesen.
– Persze – dadogtam, miközben rá se mertem nézni a fiúra, akinek már a hangja is olyan vonzó volt, hogy szívem szerint világgá futottam volna.
Kénytelen voltam ránézni, hiszen tankolás közben végig rajtam legeltette a szemeit. Nagyon zavarba hozott, azt se tudtam, merre nézzek a szemkontaktus elkerülése érdekében. Nehezemre esett nem megbámulni, mert piszkosul jól nézett ki. Irtó magas volt, az egyik karját végig színes tetoválások borították, ahogy mindkét kézfejét és a hosszú ujjait is. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a hatalmas fültágítóit és az orrkarikáját sem. Mindent láttam a fülein keresztül, tök para volt. Úgy tűnt, mintha órák óta bámulnám, hiszen minden apró részletet meg tudtam figyelni rajta. Végül az tűnt fel, hogy egy rongyosra használt fekete Vans cipőt visel. Összességében annyira vonzó volt, hogy életem végéig tudtam volna nézegetni, még úgy is, hogy megfogadtam, hogy nem gondolok a pasikra, mert eredetileg irtózom mindtől.
– Jól bírja? – kérdezte félreérthetően.
– Az autó, vagy mi? – nevettem el magam kínosan.
– A cipőről – mosolygott, a térdeim pedig rögtön megrogytak.
– Ja, hogy az! Jól bírják, de mi ez a gagyi szöveg?
– Ha azzal kezdtem volna, hogy tetszik a piercing a melledben, azt gondolnád, hogy azokat bámulom – nyögte be lazán, miközben újra megjelent egy pimasz mosoly az arcán. – Ezek szerint te is gyűjtöd a cipőket.
Nem jutottam szóhoz, az ájulás kerülgetett. Soha nem flörtölt még így velem senki, hogy először a cipőmről kérdez, aztán hirtelen azt mondja, hogy tetszik neki a mellbimbómban lévő ékszer.
– Hát, szám szerint nem tudnám megmondani, hogy mennyi cipőm van, de van egy pár – nyögtem ki végül.
– És tetoválás? – Annyira feltűnően nézett végig rajtam, hogy az arcom színe azonnal vörösre váltott.
– Azokat sem számolom, de te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam, miközben a nyakára varrt görög mitológiai alakra pillantottam, majd a kezébe nyomtam a pénzt.
Elképzeltem, milyen lehet végigcsókolni azt az átkozott Medúzát, aki még így is elkápráztatott, hogy csak egy tetoválás formájában jelent meg. Másodpercek választottak el attól, hogy menten kővé dermedjek.
– Merre tartasz a… – dadogott, mialatt Borkára pillantott. – A húgoddal?
– Csak a kilátóba, és az a morcos gyerek nem a húgom, hanem a lányom, aki láthatóan unja, hogy az anyukája ennyit csacsog veled – nevettem. – Ma nagyon türelmetlen.
– És hogyhogy csak így ketten…
– Mert mi csak így ketten vagyunk.
Egy pillanatra elgondolkozott, miközben a tökéletes mosolyát le sem lehetett volna törölni a képéről.
– Nagyon siettek? – kérdezte nevetve.
– Miért? – néztem rá értetlenül, ő pedig előkereste a telefonját, amit aztán a kezembe nyomott.
– Jelöld be magad a Facebookon, vagy kövesd be magad Instán – kacsintott. Ledöbbentem. Félve vettem el a kezéből a telefont, amin már előre megnyitotta az Instagramot. Annyira zavarba ejtő volt a kérése, hogy még a vigyor is lefagyott az arcomról. – Persze, ha nem akarod, nem kell – tette hozzá.
– Semmi gáz, máris megkeresem magam – mondtam megnyugtatóan. Remegő kézzel írtam be a keresőbe a nevemet, majd rá is böktem a követés opcióra. – A Facebookon is? – kérdeztem félve, pedig világosan arra célzott, hogy mindenhol látni akar. Bólintott egyet, így megnyitottam az alkalmazást, és bejelöltem magam. – Később visszaigazollak – nyögtem be, miközben visszaadtam neki a telefont.
– Csak nyugodtan, nem sürgős – dünnyögte, majd zavartan és hosszan ránézett a képernyőre. – Lotti, ugye?
– Ühüm.
– Dobok egy üzenetet, ha végeztem – mondta, Borka pedig egyre nyugtalanabbá vált, így elkezdett kopogtatni az ablakon.
– Várom, viszont most mennem kell, mert a kisasszony türelmetlen. Köszönöm a segítséget! – ezzel kinyitottam az autóm ajtaját. 
– Szia! – integetett vigyorogva.
A lehető leggyorsabban elhajtottam a benzinkútról. Annyira odáig lettem az ismeretlen fiúért,  hogy azt el sem lehetne mondani, és a jelek alapján én is bejöttem neki. Más sem járt az eszemben, csak a hibátlan szemöldöke, a gyönyörű barna szemei és a pimasz mosolya.
Hamar a célállomáshoz értünk, ahol a csodaszép kilátástól mindkettőnk szája tátva maradt. Minden, az égvilágon minden tökéletes volt, míg a messzeségbe nyúló Balatont szelméltük. Még a levegő is más volt, sokkal tisztább, mint felénk, pedig közelebb nem is lehetne a házunk a tóhoz. Lőttem néhány képet a környékről és a világ legszebb gyermekéről, aki nem mellesleg az enyém. Időközben elfogadtam Márk jelölését és az Instagramon is bekövettem. Ha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt. Nézegettem a profilját, mert rögtön mindent meg akartam róla tudni. A rózsaszín felhő azonnal feloszlani látszott, amikor megláttam, hogy Kos a horoszkópja. Még úgy sem tartottam jó ötletnek az ismerkedést, hogy közben hülyeségnek tartottam a csillagjegyek állandó elemzését. Persze azért utánanéztem, hogy mennyire passzolunk a csillagjegyeink alapján, és azt olvastam, hogy nagyjából semennyire, de legalább a szex természetfeletti lehet köztünk. Ebben tudatlanul nem is kételkedtem. Márk egyetlen pillantásától és mosolyától a bugyim simán lecsúszott volna a bokámig, ha hagyom, így végképp nem volt kérdéses a szexuális vonzalom ereje. A kora, a stílusa, a külseje, minden stimmelt, csak a nyomorult csillagjegye nem, de ha már a szex jó, akkor igazából bármi történhet pozitív értelemben. Aztán eszembe jutott, hogy a gyerekem apját szeretem, Alextől meg egy kicsit függtem, és hálával tartoztam neki, úgyhogy nem olyan biztos, hogy jó ötlet lenne bevonni egy harmadik felet a játékba. Abba a mocskos játékba, amit jobb napjaimon csak úgy becéztem, hogy az életem.  Nem volt elég, hogy két fasz(i) között vacilláltam, képbe került egy harmadik is, akire jobb lett volna nem gondolni, mert hajlamos vagyok a hülyeségeket csinálni. Az lett volna a legtisztább, ha azonnal törlöm az agyamból azt az aprócska flörtöt, amitől egy másodperc alatt zavarba jöttem.
Miután Borka kellőképpen elfáradt a szaladgálásban, kerestünk egy spontán éttermet a parton. A kiszolgálás remek volt, ahogy a kínálat is, viszont az korántsem tetszett, hogy egy apám korabeli pincér nem bírta levenni a szemeit a mellemről. Az emberek a sötét középkorban ragadhattak, mert képtelenek voltak feldolgozni azt a tényt, miszerint a nők ugyanúgy azt csinálnak, amit akarnak, mint az élettelen férfiak, ebből adódóan pedig azt vesznek fel, amihez kedvük támad. Talán nem is a középkort kellett volna megemlítenem, hanem az őskort. A férfiak ugyanolyan primitívek és ösztönlények maradtak, mint az ősemberek voltak akkoriban. Talán már nem voltak annyira szőrösek, de a viselkedésük semmit sem változott. Maradjunk annyiban, hogy fele annyi bajom nem volt soha a szőrrel, mint a primitív majmokkal. A nyálcsorgatást leszámítva, minden jó volt, imádtam randizni Borival, végre kettesben lehettünk egy kicsit.
A túra végére annyira elfáradtunk, hogy alig bírtak el a lábaim, és még Borkát is fel kellett vennem. Az számoltam, hogy hány lépés van vissza az autóig, mert nehéz volt a gyerek, és a lábaim elviselhetetlenül sajogtak.
Úgy estünk be az ajtón. Csak a cipőmet tudtam levenni úgy, hogy ne szólalt volna meg a rohadt telefonom, és kicsit sem lepődtem meg azon, hogy ki hív, ahogy azon sem, hogy miért keres. Alex úgy gondolta, hogy nálam aludna, én pedig nem akartam megbántani azzal, hogy inkább lennék kettesben Borival. Természetesen azt válaszoltam, hogy jöjjön nyugodtan, bár tényleg semmi kedvem volt hozzá. Mármint Alexhez nem volt hangulatom, minden máshoz lett volna, csak talán ezúttal nem vele. Hálásnak kellett lennem neki, tartoztam neki annyival, hogy néha beengedem az ágyamba.
Borka nagyon korán elaludt, így bőven jutott időm magamra. Hajat mostam, feldobtam egy maszkot, majd kiültem a nappaliba, hogy élvezzem az édes semmittevést. Csak ücsörögtem csendben és nézelődtem a világhálón. Öröm volt hallgatni a csendet, annyira megnyugtató volt. Váratlanul ért, amikor legalább száz értesítést kaptam az Instagramon, mert Márk végiglájkolta az összes képemet. Csoda, hogy nem kapott ezért tiltást. Késztetést éreztem, hogy ráírjak. Nem bírtam volna ki, ha nem teszem meg ezt a végzetes lépést. Márk szinte azonnal válaszolt. Megállás nélkül jártak az ujjaim a billentyűzeten, egy másodpercre sem tettem le a telefont. Észre se vettem, hogy Alex megérkezett.
– Mi a vigyorgás tárgya? – kérdezte flegmán.
– Ó, helló! Te meg mikor jöttél? – nevettem fel.
– Szopd ki! Észre sem vetted, hogy mikor jött be az ajtón életed szerelme? 
– Nem? Még mindig nem látom – folytattam a vihogást. Megszokta már, hogy bunkó vagyok, így nem szólt semmit, csak megrázta a fejét.
Leült mellém, miután nyomott egy puszit az arcomra, de úgy különösképpen nem is szólt hozzám. Nem mesélt a napjáról, engem sem kérdezett a napomról, ezért egy percig sem zavartattam magam, ugyanúgy nyomkodtam a telefont, mint előtte. A szemem sarkából láttam, hogy furán néz rám, aztán egyre közelebb hajolt, hogy kíváncsiskodjon. Nem titkolóztam, nem volt rá okom.
– Ki a tököm ez a Márk? – érdeklődött felháborodottan.
– Egy benzinkutas csávó – válaszoltam szemrebbenés nélkül.
– Miről tudsz beszélgetni vele órák óta? 
– Mi közöd van hozzá? – kérdeztem morcosan, miközben lezártam a telefont, és letettem magam mellé.
– Ja, hát, ennyi erővel átmehetnék Grétához. Ha téged nem érdekellek, majd őt fogom.
– Ki tart vissza? – röhögtem.
– Mi az oka annak, hogy azt érzem rajtad, hogy már majdnem elfelejtetted életed szerelmét, erre jön egy benzinkutas, és megint nem én vagyok az, aki kell neked? – kérdezte felháborodva.
– Szó sincs ilyesmiről. Nem kell egyikőtök sem, csak beszélgetek vele, ráadásul az interneten. Miért olyan nagy bűn ez?
– Csak beszélgettek, aha. Nincs ezzel semmi probléma, igazad van.
– Akkor meg mi a bajod? Nem is vagyunk együtt, sosem voltunk. Nincs jogod számon kérni – nevettem.
– Jó, mindegy, Lotti – vágta rá hirtelen. – Hagyjuk! Látom, hogy nem érted. Mentem – közölte, miközben elindult az ajtó felé.
– Hova mész? 
– Átmegyek a szomszédba – röhögött a képembe, és ki is viharzott az ajtón.
Esélyem nem volt, hogy beszóljak neki, úgy elrohant. Nem tudtam eldönteni, hogy kell-e idegeskednem miatta, viszont a kíváncsiság annyira hajtott, hogy a konyha ablakából kezdtem el leskelődni. Rettentő sötét volt odakint, ám azt nagyon is jól láttam, hogy Alex tényleg átrohant Grétához. A házuk külső falán lévő lámpa fényében tökéletesen látszott, ahogy andalognak befelé. Alex abban a percben ásta el magát nálam. Végig azzal etetett, hogy nem tartja a kapcsolatot Grétával, majd hirtelen, csak úgy, kérdezés nélkül átszaladt hozzá. Én semmi rosszat nem tettem azzal, hogy szóba álltam egy irtó helyes sráccal az interneten, de ha már a bűnöknél tartunk, Alex többet tudna mesélni. Vajon milyen embernek tartja magát ezek után? Azt kívántam, bárcsak úgy lankadna le a farka, mint az egója, amit annyival sikerült megsértenem, hogy mással beszélgettem. Alex azért rohant át Grétához, hogy megdughassa. Hamar kiismertem az összes énjét, így biztosra tudtam, hogy képes csak azért meghódítani azt a ribancot, hogy ne maradjon kanos. Hozzám is csak azért jött, hogy lefeküdjek vele, de közben sikeresen eljátszotta a sértődött alfahímet. És én ezt a parasztot engedtem ilyen közel magamhoz. Felidegesített, rám hozta a féltékenységi rohamot, megalázott, úgyhogy pár perc agyalás után arra jutottam, hogy megkérdezem Márktól, hogy van-e kedve találkozni a közeljövőben. Mindenáron bosszút akartam állni Alexen az aljas lépése miatt. Lehet, hogy egy kicsit övön aluli volt, hogy egy ártatlan srácot akartam belerángatni a buliba, de talán én egy túlélhető és megbocsátható dolgot tettem, Alexszel ellentétben. Megkérdeztem Márktól, hogy mikor ér rá, ő pedig azonnal felhívott videóhívásban. Olyan cuki volt, ezerrel mosolygott a kamerába.
– Pár óra múlva végzek, így holnap sokáig alszom, de talán munka után jó lehet, ha fent leszel még  – nyögte be kedvesen.
– Rendben, biztosan fent leszek még – válaszoltam izgatottan.
Egyáltalán nem akartam nyomulni, eszem ágában sem volt, de egyrészt nagyon tetszett, másrészt pedig tényleg csak a visszavágón járt az eszem. Többször leellenőriztem Borkát, hogy alszik-e, aztán folytattam a leskelődést a konyha ablakából, de már semmi mozgást nem észleltem. Biztos voltam benne, hogy a rohadékok már az ágyban hemperegnek.
Eldőltem a kanapén és Márkkal írogattam. Azzal viccelődött, hogy nem megy haza, ha végzett, hanem egyből hozzám jön, amit hamar le is fixáltunk. Végül is, tetszett az ötlet, nem bírtam volna ki, ha annyit kell várnom rá. Gondolkodás nélkül megírtam neki a pontos címemet. Abszolút nem volt bennem az a hülye érzés, hogy nem akarok elsietni semmit, mert mindent el akartam sietni. Mielőbb ki akartam próbálni Márkot az ágyban. Nem bírtam ülve maradni, ezért elrohantam a fürdőbe, hogy összeszedjem magam. Szörnyen néztem ki, és emiatt is csak Alexet hibáztathattam. Egy átkozottul megviselt ribancot láttam a tükörben, amikor nekiálltam megigazítani a pilláimat és a szemöldökömet. Kivasaltam a frissen mosott, puha és illatos hajamat, locsoltam magamra a kedvenc parfümömből, majd a szekrény aljából előkotortam egy szexi, fekete csipkés tangát. Utáltam, mint a szart, tiszta szívemből rühelltem, senki kedvéért nem vettem volna fel, de Márk nem volt senki. Végül magamra rángattam egy extra skinny farmert és egy fekete vékony vállpántos topot. Még abban sem lehettem biztos, hogy egyáltalán lesz köztünk valami, de megpróbáltam a legjobb formámat hozni. Izgatott voltam a legújabb agymenésemtől, viszont egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy Alex épp szexszel azzal a 150 centi magas, két csöcsből álló Hófehérkével. Idegesített a tudat, hogy féltékenységből azonnal egy másik nőhöz szaladt, de inkább megpróbáltam másra koncentrálni.
Az idő szinte megállt, amíg várakoztam. Legalább negyvenszer fújtam még magamra a parfümből, mire hajnali fél egy lett. Fáradt voltam és nyűgös, de amikor meghallottam, hogy megállt egy autó a házunk előtt, minden kínom eloszlott. Alig bírtam elszakadni a tükörképemtől, mindig vissza-visszatértem elé, pedig minél tovább néztem magam, annál dagadtabbnak és rondábbnak tűntem. Márk rám írt, hogy szerinte jó helyen várakozik, ezért gyorsan felvettem egy papucsot és egy pulcsit, majd a szó szoros értelmében kirohantam. Még a kapuig sem értem ki, már százszor lepörgött előttem a nyomorúságos életem minden filmkockája. Vettem egy mély levegőt, és kiléptem a járdára. A remegő lábaim nem engedelmeskedtek, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy közelebb menjek Márkhoz, aki az autójában ült. Amint meglátta, hogy kínosan integetek, kiszállt és sietve elindult felém.
– Szia! – mosolygott. – Egy kicsit késtem.
– Szia! – vigyorogtam rá, mint egy eszelős. – Késtél? Még csak fél egy múlt.
– És neked nem kéne már aludnod? – kérdezte, miközben rágyújtott. – Kérsz?
– Általában sokáig fent vagyok, nem alszom jól mostanában – Hallottam, ahogy a hangom eltorzul, szinte vinnyogtam, ezért beszéd helyett inkább kivettem egy szál cigit a dobozából. – Köszi – tettem hozzá azon az idegesítően elvékonyodott hangomon.
Egyszerűen el voltam tőle ájulva, pedig nem csinált mást, csak azt a rohadt cigarettát szívta. Unalmas dolgokról beszélgettünk, mialatt bagóztunk, de tőle még a legunalmasabb mondat is nagyon izgalmasan hangzott. Váratlanul komolyra fordította a szót, amikor benyögte, hogy: – Lotti, egy dolgot le kell szögeznem, mielőtt bármit is csinálunk.
– És mi volna az? – kérdeztem félve.
– Csak egy kis kalandra lenne szükségem, mert elegem van a komoly kapcsolatokból – sóhajtott. – Ne érts félre, nagyon tetszel, de jelenleg nem vágyom többre.
– Azt hiszem, ezzel én is így vagyok – dadogtam.
– Király, de nem baj, hogy alig ismersz?  Nem foglak kirabolni, és megölni sem, csak… – nevetett fel.
– Pedig igazán meggyilkolhatna valaki.
Egyáltalán nem okozott gondot, hogy nem ismertem, hiszen égetett az iránta érzett vágy. Miután bementünk, bezártam a bejárati ajtót, csak a kaput hagytam nyitva. A nappaliban folytattuk az eszmecserét, majd Márk lassan áttért a lényegre: egyre közelebb húzódott hozzám, és mielőtt megcsókolt volna, remegő hangon kinyögtem, hogy: – Nekem is van egy apró kivetnivalóm.
– Hallgatlak! – Úgy nézett rám, mintha minimum a nyertes lottószámokról szerettem volna beszámolót tartani. 
– Kizárt, hogy nálam aludj! – Muszáj volt tartanom néhány másodperc szünetet. – Biztosan jó lenne, de sajnos nem lehet a kislányom miatt. Reggelente az az első dolga, hogy berongyol a szobámba.
– És… ha időben lelépek? – kérdezte, miközben egy pimasz jelent meg az arcán.
– Hmm... – vigyorogtam rá.
– Figyelj, én tényleg nem szoktam így kihasználni senkit, de többször adódott már hasonló lehetőség, mint ez, és ezeket kár lenne kihagyni – nevetett.
– Oké, de miért magyarázkodsz? Persze én sem szoktam idegenekkel szexelni, de ezúttal kivételt tehetek.
Láttam rajta, hogy a válaszon gondolkodik, mégsem szólt semmit, csak mélyen a szemembe nézett. Végignyalt az alsó ajkán, mintha mondani akarna valamit, csakhogy nem találta a szavakat. Egy pillanat alatt elvesztem a gyönyörű barna szemeiben, és már csak arra eszméltem fel, hogy szinte összeér a szánk. Óvatosan megcsókolt, én pedig ugyanolyan türelemmel nyitottam ki a számat, hogy megkeressem a nyelvét. Jóleső borzongás futott végig a gerincemen, mialatt egyre szenvedélyesebben játszadoztunk egymás nyelvével. Márk simogatni kezdte az arcomat, miután egy mozdulattal közelebb húzott magához. A kezével lassan áttért a hajamra, ami betakarta az egész hátamat, onnan a derekamra, majd erősen belemarkolt a popsimba, mire finoman a nyelvére haraptam. Halk hümmögéssel reagált, aztán vontatottan lehúzta a pulcsim cipzárját. Kirázott a hideg, ahogy végigsimított a vállamon, miközben levette rólam a felsőt. Egy határozott mozdulattal a kanapé mellé dobta, és számtalan könnyű csókot lehelt a meztelen vállamra. Úgy éreztem magam, mint egy tini, aki életében először csókolózik, hiszen azt sem tudtam, hogy hol érjek hozzá. Márk a nyakam felé vette az irányt a puha nyelvével, és finoman elkezdte harapdálni annak mindkét oldalát, közben a tenyerét a bal mellemre tapasztotta. A másik kezével is így tett, én pedig boldogan vettem tudomásul, hogy tökéletesen passzolnak a melleim a tenyerébe. A rám simuló toptól is hamar megszabadított, és szinte azonnal a mellbimbómra tapasztotta a száját. Felváltva kényeztette mindkét mellemet, aztán váratlanul a fülembe súgta, hogy: – Annyira  szexi ez a piercing.
Kirázott a hideg a hangjától, és már azzal is megelégedtem volna, ha nem történik több köztünk, csak ennyi, de Márk természetesen nem hagyta, hogy beérjem egy kis smárolással. Elfeküdtem a kanapén, ő pedig a lábaim közé helyezkedett. Amint hozzám ért a kemény férfiassága, rájöttem, hogy többet akarok. A lehető legtöbbet akarom tőle. Végigpuszilta a meztelen hasam tájékát, a mellem körüli libabőrös részt, miközben a keze a lábam közét simogatta. A farmeren keresztül is meggyilkolt az érintése – az alatta vonagló testem minden porcikája elgyengült. Lehúztam róla a pólót, és pár másodpercig a mellkasára varrt mintákat bámultam. Ahogy finoman elkezdtem végigsimítani rajtuk, a hormonjaim elszabadultak, és teljesen megbolondították az érzelmeimet. Annak örültem a legjobban, hogy rajtam kívül senki sem hallhatja a fejemben motoszkáló illetlen gondolatokat, még Márk sem. Erőszakosan elöntötték az agyamat a vágytól felébredt gondolatok, ezért szívem szerint ordítva ráparancsoltam volna, hogy vegye le rólam azt az átkozott farmert, ami annyira a hosszú ujjainak az útjában volt. A szám hiába volt nedves a forró, nyálas csókoktól, azonnal kiszáradt, akárhányszor ránéztem az ágaskodó férfiasságára, aminek szintén az útjában álltak a zavaró ruhadarabok. Az alsó ajkamba haraptam, miközben önkéntelenül megemeltem a csípőmet, jelezve, hogy szabadítson meg a farmeremtől. Mielőtt a kezét is a jó irányba vezéreltem volna, Márk fojtott hangon megszólalt: – Hű, de türelmetlen valaki.
– Nem, én csak… – Fojtotta belém a szót egy olyan csókkal, amire életem végéig, de még azután is emlékezni fogok.
– Tudom, mit csinálok – mosolyodott el. – Még egy ideig ki akarom élvezni a… – Halkult el hirtelen. – Olyan hibátlan vagy.
Belém fojtotta a szót egy újabb csókkal, a nyelvét pedig egyre mélyebben dugta a számban. A keze a farmerem széléhez ért, majd benyúlt alá, hogy tovább húzza az agyamat. Az ujjai a hasam alatti részt érintették, amitől kéjes hangon nyöszörögni kezdtem. Alig vártam, hogy végre elkezdje lehúzni rólam a nadrágot, de Márk olyannyira nem siette el, hogy már majdnem könyörgésre adtam a fejemet. Amikor végre a kanapé mellé dobta a nadrágomat is a felső mellé, az ujjaival végigsimított a bugyim szegélyén.
– Vedd le – szaladt ki a számon. – Mármint, csak azért, mert kibaszottul gyűlölöm – nevettem fel halkan. – Csak miattad vettem fel ezt a borzadályt.
Nem válaszolt, bár nem is vártam el, hogy erre a hatalmas baromságra szavakkal reagáljon, viszont az arcán megjelent egy pimasz mosoly. Hirtelen félrehúzta a bugyimat, amitől megborzongott minden testrészem. Az ujjai végigsiklottak a combomon, miközben elégedetten vigyorogva le se vette a szemeit a lábam közötti sajgó részemről. Jóleső érzés futott végig rajtam, amikor az egyik ujját belém dugta. A megkönnyebbüléstől becsuktam a szemeimet, de éreztem, hogy még mindig a lábam közét bámulja. Pár perc elteltével már két ujja mozgott bennem. A nyakamhoz hajolt, és erősen harapdálni kezdte a bőrömet, amitől végleg úgy éreztem, hogy könyörögnöm kell. Felnyögtem, amikor hirtelen elvette a kezét a vágytól izzó, nedves részemről, de ahelyett, hogy abbahagyta volna annak kényeztetését, lehúzta a bugyimat, hogy az ujjait a nyelvére cserélje. Még jobban széttárta a combjaimat, és apró, simogató mozdulatokat tett a nyelvével. Hamar megtalálta a legérzékenyebb pontomat, amit szívni és gyorsan nyalogatni kezdett. Felnyögtem, és erősen belemarkoltam a hajába. A testemet azonnal elárasztotta a vágy, és amikor le pillantottam, Márk látványa tovább tüzelte az érzékeimet.
– Menjünk be a szobámba – nyöszörögtem kéjesen.
– Ezt már befejezem – suttogta, miközben két ujját is belém nyomott.
A karján megfeszültek az izmok, mialatt ütemesen mozgatta az ujjait ki és be. A nyelvét egy pillanatra sem vette el arról a pontról, ezért egyre hangosabb nyögések hagyták el a számát. Fel-le, ki-be. Fel-le, ki-be. Fel-le, ki-be.
Megfeszítettem a lábamat, mire Márk fokozott a tempón, és a szabad kezével erősen a combomba markolt. Zihálva vettem a levegőt, a szemeimet szorosan csukva tartottam, pedig jó lett volna látni, mialatt a lábam között tevékenykedik, de egyszerűen képtelen voltam rá. Végigsimítottam a haján, aztán mindkét kezemmel tapogatózni kezdtem a fejem fölött, hátha találok egy nyamvadt párnát, amit kedvemre szorongathatok. 
Néhány másodperc múlva már az egész testem lüktetett a gyönyörtől. Nem sok embertől viseltem volna el, ha azzal a szájjal smárol le, ami alig egy perce még más testrészemen járt, de tőle még így is átkozottul jólesett.
– Merre van a szobád? – kérdezte rekedtes hangon.
Csukott szemmel mutogatni kezdtem, mire Márk felkapott, és egészen a szobámig cipelt. Felnyomtam a villanyt, aztán szívinfarktust kaptam, hiszen újra szembesültem azzal a testrészével, amit mielőbb ki kellett szabadítanom a fogságából. Egy gyors mozdulattal magunkra zártam a szobám ajtaját, és csillogó szemekkel Márkra néztem. Végignyaltam az alsó ajkamon, majd megkérdeztem tőle, hogy: – Szeretnéd, ha viszonoznám a kedvességedet?
– Tiéd a pálya – mosolygott.
Mialatt lassan letérdeltem elé, végighúztam a hegyes körmeimet a derekán, a nyelvemet pedig a hasán. Nem volt időm azon gondolkodni, hogy mit jelent a hasára varrt felirat, pedig az összes tetoválásának a jelentését ismerni akartam. Már akkor tudatosult bennem, hogy Márk szerszáma átlagon felüli, amikor ruhán keresztül rámarkoltam. Mármint úgy éreztem, hogy én eddigi átlagomat már első érintésre felülmúlta. Nem voltam tisztában a méretekkel, csak azokhoz tudtam hasonlítani, amilyenekkel eddig dolgom volt. Nyeltem egy nagyot, miközben szemezgettem vele. Velem ellentétben, ő egyáltalán nem volt türelmetlen. Hüvelykujjával finoman megcirógatta az arcomat, aztán a felső ajkamat simítja végig. Vigyorogva megnyaltam a szám szélét, a nyelvem pedig az ujjához ért. Annyira kíváncsi voltam már rá, hogy olyan sebességgel rángattam le róla minden ruhadarabot, amilyen gyorsan csak tudtam. Aztán a szívem kihagyott két ütemet. Végigfutottak olyan agyament gondolatok a fejemen, mint például, hogy szentül hittem, hogy két napig is így maradhatnánk, akkor sem tudnám az egészet bekapni, na meg olyanok, hogy meg fogok fulladni a farkától, de legalább szép halálom lesz. Fojtogatni kezdett a megfelelési kényszer, hiszen Márk zsigerből, azonnal megtalálta a legérzékenyebb pontomat. Azt se tudtam, hol álljak neki, ezért egy ideig csak félénken simogattam, majd fejbe vágott a felismerés, hogy valószínűleg ez is ugyanúgy működik, mint a többi, ezért elkezdtem finoman nyalogatni a végét. Kellett egy kis idő, mire a számba mertem venni, és jól gondoltam, hogy próbálkozhatok, akkor sem tudom az egészet bekapni. Míg ki-be járt a számban a farka, Márk simogatta a fejemet, és úgy tűnt, hogy egyáltalán nem bánja, hogy nem vagyok profi, sőt, váratlanul azt mondta, hogy hagyjam abba, mert nem így akart elmenni.
– Ránézek Borkára, mindjárt jövök – jelentettem ki, majd magára hagytam pár percre Márkot.
Miután végeztem a fürdőben, benyitottam Borkához, aki békésen aludt. Közelebb sem mentem hozzá, nehogy felébresszem, csak az ajtóból figyeltem, ahogy édesen alszik. Órákig tudtam volna bámulni, annyira gyönyörű, a tökéletesnél is tökéletesebb.
Nem volt időm a kialakult helyzeten agyalni, siettem, mert nem akartam egy kicsit sem megvárakoztatni Márkot. Pedig lett volna min gondolkodni. A lényeg, hogy Alex remélhetőleg békén hagy, mert én igenis befejeztem vele, az ajtóm örökre zárva marad előtte. Ha Gréta jobb, hát legyen.
A pulzusom villámgyorsan emelkedett, ahogy egyre közelebb léptem a szobámhoz. Félve nyitottam be, ám amikor megbizonyosodtam róla, hogy Márk nem fog amiatt hazarohanni, mert egy kicsit béna voltam, teljesen megnyugodtam. Az ágyamon feküdt meztelenül  – hibátlanul. Szorosan, a lehető legközelebb ültem le mellé. Nem szólt semmit, csak lassan levette rólam a hófehér köntöst. A szájához hajoltam, hogy gyengéden megcsókoljam. Végül rajta kötöttem ki. Fogalmam sincs, hogy hogyan imádhattam egy idegen száját, de elképesztő volt vele csókolózni. Miután hosszas smárolás után elszakadtam a szájától, elkezdtem nyalogatni és szívni a mellbimbóját és körülötte. Felnéztem az arcára, és szinte elájultam attól, ahogy rám nézett. Rajongást véltem felfedezni a a szemeiben. A nyakától egészen a hasáig nyalogattam a nyelvem hegyével a forró testét. Márk sunyin elmosolyodott, miközben felém nyújtott egy tasak óvszert. Óvatosan átvettem tőle, aztán a fogaim segítségével feltéptem a csomagolást. Végig őt bámultam, míg felhelyeztem a farkára a gumit. Nyilvánvalóan azt akarta, hogy lovagoljam meg, értettem elsőre is, mégis habozva helyezkedtem Márkon. Az arcához hajoltam reménykedve, hogy a csókjai enyhíteni fognak a szorongásomon. Hosszú percekig játszottunk egymás nyelvével, mire erőt vettem magamon, megmarkoltam a farkát, és lassan beleültem. A feszítő érzés minden centinél erősebb és erősebb lett, de megpróbáltam mihamarabb túllépni a felesleges aggodalmaimon, ezért zihálva behunytam a szemeimet. Hallottam a szívem heves dobogását, és éreztem, hogy tényleg meg kell nyugodnom, mielőtt elájulok Márk farkán ülve. Egy kicsit előrébb dőltem, a kezeimmel pedig megtámaszkodtam a mellkasán.
– Legalább nem vagyok egyedül – sóhajtottam, miközben lassan mozogni kezdtem.
– Hm?
– A te szíved is mindjárt kiesik a helyéről – motyogtam.
– Egy percig sem csodálkozom.
– Én se – hebegtem, majd a kezeimet a az arcára nyomtam.
A nyakára tapasztottam a számat, míg a tempómon gyorsítottam. A fülébe nyögtem, amivel sikerült annyira felcsigáznom, hogy egymás után vagy tízszer a hátsómba markolt, olyan erővel, hogy szinte fájt. Egyre múlt a feszítő érzés, ahogy a jóleső feszültség nőtt közöttünk.
Nem akartam, hogy vége legyen az éjszakának, még akkor sem, amikor már csak szótlanul feküdtünk egymás mellett. Bármit megtettem volna egy következő menetért, a térden állva könyörgést is beleértve.
– Azt a kurva… – Csak ennyit tudtam kipréselni magamból.
Márk tökéletes alanynak bizonyult az őrült, bosszúszomjas tervemhez, viszont azzal nem számoltam, hogy mi lesz, ha nem fogom ennyivel beérni. Reggelnél előbb abba se szabadott volna hagynunk.
– Jól nézne ki a köldöködben is egy piercing, de tudod, mi nézne ki a legjobban? – szólalt meg váratlanul, miközben a hasamat simogatta.
– Na, mi?
– A szádban jól mutatott a farkam, szóval… – halkult el, majd az arcomat az övéhez emelte.
Pár másodpercig némán vigyorgott rám. A csodálatos mosolyától a szívem leállni készült. Éreztem, szinte tudtam, hogy ő sem tud megelégedni ennyivel, hiszen minden túlzás nélkül, tökéletesre sikeredett az éjszakánk.
Elkezdtem nyalogatni a farkát, ami újra kőkeménnyé vált, majd először lassan, őrjítően lassan a számba vettem. Váratlanul megszólalt ágy végén heverő telefonom. Összerezzentem a saját csengőhangomtól, hiszen tudtam, hogy ilyen későn csak egyetlen egy ember kereshet. Direkt nem nyúltam érte, mert nem akartam elrontani a pillanatot, amiért bármit megtettem volna. Különben sem volt hangulatom Alexhez, és akadt jobb dolgom is. Miután egymás után legalább ötször hívott, észrevettem, hogy már Márkot is zavarja, hogy nem tudok a farkára koncentrálni. Dühösen nyúltam a telefonért, és legalább ugyanolyan dühösen vettem fel.
– Végre! – szólt bele idegesen Alex.
– Mi a szart akarsz?
– Nyisd ki az ajtót! – parancsolta.
– Arra számítottál, hogy beengedlek, miután átmentél ahhoz a ribanchoz?
– Te csak ne beszélj így róla! Kié ez az autó?
– Takarodj vissza Grétához!
– Állj! Csak engedj be, mert a nappaliban hagytam a kocsikulcsot, és anélkül nem tudok hazamenni. Felkapom a kulcsomat, aztán nyugodtan csinálhatod a dolgodat tovább – röhögött fel gúnyosan.
– Gréta nem engedi, hogy nála aludj? Kevés voltál neki, vagy mi a fasz? – kérdezősködtem, Márk pedig egyre furcsábban nézett rám.
– Miért aludnék ott? Engedj be azért a nyomorult kulcsért! – erősködött.
Kinyomtam gyorsan a telefont, mielőtt elfajult volna a vitánk. Annyira, de annyira kellemetlen volt, és annyira gyűlöltem Alexet, amiért képes mindent elrontani. Szomorúan Márkra néztem, aki értetlenül bámult rám.
– Ne haragudj, de ezt muszáj lesz rövidre zárnom! – mondtam, majd magamra dobtam a szexi köntösömet.
Lábujjhegyen elindultam a nappali felé, ahol a ruháink egy része hevert. Vigyorogva néztem végig a földre dobott ruhadarabokon, aztán mielőtt végleg elragadott volna hév, kinyitottam a bejárati ajtót. Közvetlen az ajtó előtt állt Alex, aki azonnal berontott a házamba.
– Még te ribancozod le Grétát? – kérdezte felháborodva, miközben összevissza dobálta a párnákat a kanapén.
– Miért nem alszol ott? Nem sikerült kielégíteni a nagyasszony vágyait? – nevettem gúnyosan.
– Beszélgettünk, Lotti – felelte szemrebbenés nélkül.
Tudtam, hogy hazudik. Azért ment át, hogy féltékennyé tegyen, de azzal nem számolt, hogy ráteszek egy lapáttal az aljas húzására.
– Igen, persze – forgattam a szemeim.
– Azért mentem át, hogy végre valaki meghallgasson!
Fájt hallani az üres magyarázkodását, a hazugságait, és még ahhoz is volt képe, hogy sajnáltassa magát. Mivel engem egy cseppet sem hatott meg az átlátszó dumája, folytattam a szemtelenkedést. Imádtam nézni, ahogy Alex majd felrobban a dühtől.
– Neki nem úgy csináltad, ahogy nekem szoktad, Alexka? – kérdeztem, miközben elkezdtem simogatni a farkát.
– És te még Grétát nevezted kurvának…
– A kurvák szoktak éjszaka csak úgy csevegni? – nevetgéltem. – Miről beszéltél vele, Alexka?
– Azok baszni szoktak, ahogy te is – vágta rá.
Hallottuk, ahogy nyitódik a szobám ajtaja. A pulzusom megemelkedett, és szinte hallottam a fülemben fortyogó düh hangját. Márk megállt velünk szemben, a falnak dőlt, és azt kérdezte, hogy: – Sokáig drámáztok még?
Alex felváltva bámult rám es Márkra. Látszott rajta, hogy nem tud mit kezdeni a ténnyel, hogy tényleg áthívtam valakit.
– Lotti, te sokkal előbb bizonyulsz ribancnak, mint bárki más – nyögte ki rekedtes hangon.
– Nem akarsz beszállni? Hátha megnyugszol – kacsintottam.
– Vajon mit szólna életed szerelme, ha látná, hogy mivé lettél?
– Mivé lettem? – kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal. – Különben meg, neki épp annyi köze van a dolgaimhoz, mint neked, ami nagyjából egyenlő a semmivel. Ha nem akarsz beszállni, fogd meg a kulcsot, és húzz haza!
– Mélységesen nagyot csalódtam benned!
– Ne, légyszi…  – sóhajtott fel Márk. – Ez nem ér rá később?
– Miután kiismered, az lesz az első, hogy letörli a képedről azt az önelégült vigyort – röhögött fel gúnyosan, és a szó szoros értelemben bevágta az ajtót.
Azon gondolkodtam, hogy utánamegyek, és agyonverem, mielőtt a hisztije miatt felkelne Borka. Csapkodja az ajtót otthon, ne nálam! Viszont sokkal jobban esett a bosszú, mint gondoltam. A legjobban azt váltotta ki belőlem a mérhetetlen gyűlöletet, amikor azt vágta a fejemhez, hogy csak azért ment át a szomszédba, hogy végre valaki meghallgassa. Miért csinált úgy, mintha köztünk nem működött volna a kommunikáció? Jobban értékeltem volna, ha őszintén bevallja, hogy dugni ment át, de ha már itt tartunk, az elmúlt pár hónapban egyszer sem utasítottam vissza. 
Márkkal csendben visszamentünk szobámba, ahol egy darabig csak az ágy szélén ücsörögtünk. Alex mindkettőnknek elvette a kedvét a szextől, pedig eszméletlen volt.
– Akarsz erről beszélni, vagy inkább aludjunk?
– Nem akarsz feleségül venni? – nevettem fel keservesen.
– Meggondolom. Na, most komolyan…
– Alex csak a barátom volt, aztán pár év után túl közel engedtem magamhoz. Hatalmas hiba volt – kezdtem bele.
– Magyarul lefeküdtél vele.
– Igen, csak tudnám, miért… – sóhajtottam. – Ma este jött el az a pont, amikor úgy éreztem, hogy visszacsinálnám az egészet, ha lehetne. Amióta megtörtént, egész másképp viselkedik velem. Úgy, mintha lehetne köztünk több.
– És miért nem lehet? – kérdezte kíváncsian.
– Mert nem. Nincs szükségem senkire, főleg nem rá. Egy valaki volt az életemben, aki, ha feltűnne, mindent másképp látnék.
– Ez egyre izgalmasabb – vigyorgott, miközben átölelt.
– Borka apjáról beszélek, csak elkúrtam az egészet. Valószínűleg te is azért vagy itt, mert totál elment az eszem – mosolyogtam.
– Hogy cseszted el?
– Leléptem a fővárosból, és a mai napig nem tudja, hogy hol vagyunk. Azt hittem, jobb lesz, ha távol leszünk egymástól, de nem lett jobb, sőt…
– Ha ennyire szereted, mi az akadálya, hogy őszinte legyél vele?
– Évekig csak a szeretője voltam. Nem változna semmi, ha bevallanék neki mindent.
– Oké, így már érthető, de a kislányotok miatt beszélned kéne vele. A másik, hogy sose bánj meg semmit, legalább is engem ne – nevetett.
– Téged soha – mosolyogtam.
– Elszívunk egy utolsó cigit? – kérdezte, mire válaszként csak bólogatni tudtam.
Nem gondoltam volna, hogy pont Márk lesz az, aki meghallgat. Tudtam, hogy van benne valami, ami túlszárnyalja a legvadabb elképzeléseimet, de ezt nem néztem volna ki belőle. Ennyi erővel ki is akadhatott volna Alex miatt, és nem tette.
Cigizés közben mesélt a rémes kapcsolatairól, ahogy arról is, hogy mostanában hobbi szinten űzi az egyéjszakás kalandokat. Valahogy meg tudtam érteni, de magamat fele annyira se.
Összebújtunk az ágyamban, amitől végképp azt kezdtem el érezni, hogy minden a legnagyobb rendben van. A bőröm alatt megbúvó apró szikráktól a hideg futkosott a gerincemen.
– Örülök, hogy megismertelek, és ezt nem csak a szex miatt mondom.
– Én is, és én sem – válaszolta.
– Köszönöm, hogy meghallgattál.
– Ha akarod, minden nap meghallgatlak – felelte, majd adott az arcomra egy puszit.
Elgondolkodtam az ajánlatán, ami természetesen nem a lelkizésről szólt, hanem egészen másról. Vonzott, hogy Márk ilyen laza – nem érdekli, hogy kivel mit csinálok, és csak annyit tanácsolt, hogy soha ne bánjak meg semmit. Az biztos, hogy azt nem fogom, hogy őt áthívtam. Ha egyedül kellett volna töltenem az estét, biztosan totál megőrülök Alex miatt.
Mivel későn aludtunk el, alig tudtunk felkelni hatkor. Az öleléséből, a meleg ágyamból felkelni olyan volt, mint az öngyilkosság. Fájt, de mindenképp le kellett lépnie Borka miatt. Olyan tökéletes volt minden, hogy nem volt kétségem afelől, hogy még találkozunk. Márk gyorsan összeszedte magát, én pedig nyúzottan kikísértem az autóig. A kapuban megállt, és azt mondta, hogy: – Ha bármi van, de tényleg bármi, csak írj!
– Köszönöm – mosolyogtam.
Elvarázsolva ácsorogtam a kapunak dőlve, miközben a kihalt utcát sasoltam. A semmiből feltűnt egy autó, amit nagyon is jól ismertem, mégsem akartam hinni a szemeimnek, hiszen nagyon korán volt még ahhoz, hogy apám megjelenjen nálunk, ezért beszaladtam, nehogy észrevegyen. Igen, leskelődtem utána, mert éreztem, hogy valami nagyon rosszban sántikál. Természetesen Grétáék háza előtt parkolt le, amin meg sem lepődtem. Alig vártam, hogy kijöjjön elé az a ribanc. Semmi puszi, semmi megcsalásra utaló gesztus nem történt közöttük, ezért bementem. Bántott a dolog, de hiába, ha nem láttam egy kézzelfogható bizonyítékot sem. Amint beléptem az ajtón, Borka kómáson jött ki a szobájából, pedig úgy terveztem, hogy még pihenek egy kicsit.
– Jó reggelt, kicsim! Nagyon-nagyon korán van még, nem tudsz aludni? – kérdeztem.
Megbeszéltük, hogy a szobámban fog tévézni, míg észhez térek. Persze bealudtam, és arra ébredtem fel, hogy Borka szólongat, hogy véget ért a mese. Magamhoz húztam, és el sem engedtem percekig, majd hirtelen röhögve kiszabadult a szoros ölelésemből.
– Megnézzük a vizet? – kérdezte ugrálva.
– Miután elharaptad a nyelvedet, vagy még előtte? – kérdeztem vissza, miközben nekiálltam öltözködni.
– Most! Most! – kiabálta.
Eszembe jutott, hogy tökéletes ürügy lehet a séta ahhoz, hogy apám lebuktassa magát, így a lehető leggyorsabban összeszedtem magam. Nem volt egyszerű, hiszen még mindig eufóriában úsztam Márk miatt.
Amint kiléptünk a kapun megláttam apámat Grétával. A járdán cseverésztek, miközben mindkettőjük mosolygott. Az egész életem lepergett előttem, Borka pedig hatalmas örömmel szaladt a papája felé. Sajnos én nem tudtam osztozni az örömében, és még finoman fogalmaztam.
– Szépségeim, ti merre mentek ilyen korán? – kérdezte, majd egy gyors mozdulattal felkapta Borit.
– A partra. És te, édesapám, mit csinálsz a szomszédban? – vigyorogtam, miközben Gréta tekintetét vizslattam.
Feltűnően mérges volt, még köszönni is elfelejtett, és a szemeivel meg tudott volna ölni. Hasonlóképp éreztem én is.
– Gréta megkért, hogy… – elkezdett dadogni. Hirtelen azt sem tudta, mit hazudjon, ezért közbeszóltam.
– Hogy tegyél fel minden polcot, és szereld meg a mosógépet, miközben semmihez sem értesz. Tök érthető! – kacsintottam.
– Hát, igen! Valami ilyesmi – köhögött kínosan.
– Mehetünk, Borisz? – kérdeztem határozottan, Borka pedig egyből a papájára nézett.
– Te is jössz, papi? 
– Ha anyád nem bánja… – mosolygott.
Gréta szó nélkül beviharzott. Úgy tűnt, hogy apám vérig sértette azzal, hogy sétálni indul a lányával és az unokájával. Könnyen megsértődik. Agyrém.
– Hányszor akarsz még lebukni előttem? – tettem fel a kérdést szinte suttogva.
– Beszéljünk inkább arról, hogy ki volt nálad az éjjel, vagy pedig arról, hogy Alex és közted mi van.
– Én kérdeztem előbb! – röhögtem.
– Nem fogok lebukni, mert ezúttal sem volt köztünk semmi olyan. Csak segítek neki egy-két dologban.
– Ez hasonló sztori ahhoz, hogy Alex csak beszélgetni ment át az éjszaka közepén Grétához. Arról nem mesélt, miről tudtak órákon keresztül csevegni?
– Gréta nekem azt mondta, hogy Alex azért ment át, mert te kidobtad, ugyanis valaki mást vártál.
– Miután önként és dalolva átvonult a szomszédba, szóltam egy srácnak, hogy aludjunk együtt. Alex megrakta este azt a ribancot, te meg reggel. Ő legalább duplán megkapta – pimaszkodtam.
– Hogy beszélhetsz így Grétáról? – emelte fel a hangját.
– Miért véded ennyire? Alex is annyira, de annyira védte. Mit tud az a lány, hogy ennyire megvadított titeket?
– Fogd már fel, hogy nem csalom meg anyádat!
– Valld már be, hogy kezelgeted!
– Nincs mit bevallanom, mert nem történt köztünk semmi!
– Oké, nekem mindegy.
– Te mondasz rá ilyeneket, mikor nálad ketten is megfordultak egy éjszaka alatt – röhögött ki gúnyosan.
– Mielőtt bármi történhetett volna, Alex lelépett a barátnődhöz, és igen, megismertem valakit, aki nálam is aludt – sóhajtottam drámaian. – Nagy cucc, mi? Örülnöd kellene, hogy végre nem az a farok miatt bőgök.
– Ne haragudj, de nem tudok örülni annak, hogy úgy viselkedsz, mint egy…
– Fejezd be, ha már elkezdted.
– Nem fogok veszekedni. Koncentrálj inkább arra, hogy rendben legyen az életed!
– Ne oktass ki, miközben a sajátodat épp most tetted tönkre azzal, hogy attól a ribanctól jöttél ki. Anya rohadtul boldog lesz, ha ez kiderül.
– Ezt vehetem fenyegetésnek? – háborodott fel.
– Úgy ismersz? – nevettem.
– Nem, de kérlek, hidd el, hogy nem csalom meg az anyukádat! Elmondanám, ha úgy lenne.
– Elmondanád? – kérdeztem vissza meglepetten.
– El – nyögte be.
Egész úton tűrtem, hogy a szemembe hazudik. Már nem foglalkoztam vele. Egyedül az zavart, hogy az ő hibáiról volt szó, erre az enyémeket hozta fel. Láthatóan nem bírta elviselni még a gondolatot sem, miszerint rajta kívül Alex is kezelgeti a szomszéd lányt. Bennem mindig is volt annyi, hogy egyenes legyek, erre apám és Alex is belehazudik a képembe. A házunk előtt megállva, feltettem a nagy kérdést: – Bejössz, vagy inkább átmész megint szomszédba?
– Hazamegyek. Majd küldöm anyádat, ha ráérsz.
– Ráérek. Hát, akkor további szép napot!
Körülöttem mindenki megőrült. Hihetetlen, hogy apám képes lefeküdni egy szutyokkal. Csak arra vágytam, hogy ebéd után pihenjek egyet a gyerekemmel, és pár órára elfelejtsek minden rosszat. A Márkkal való dolgot nem akartam elfelejteni, és megbánást sem éreztem. Ha annak az egoista baromnak nem kellett volna visszajönnie az átkozott kulcsért, lett volna egy tökéletes éjszakám.
Miután felkeltünk Borkával, megálltunk a hűtő előtt, ahol legalább percig tanakodtunk. Aztán váratlanul benyitott édesanyám. Nem zavartatta magát, beljebb jött, és szó nélkül letette az asztalra a vacsorát.
– Pont kaját kerestünk – mosolyogtam.
– Egy anya mindig tudja, hogy mikor kell érkeznie – mosolygott ránk vissza.
Együtt vacsoráztunk, ami inkább uzsonnának minősült az idő szerint, közben sokat beszélgettünk, de csak unalmas dolgokról és persze apámról. Többször megakadt a torkomon a kaja, folyton apát emlegette. Idegőrlő volt, de természetesen nem szóltam semmit. Egy váratlan telefonhívás zavarta meg a családi idillt, ahogy ez történni szokott. Szentül hittem, hogy Alex próbálkozik, ám ezúttal hála a jóságosnak, tévedtem. Márk keresett.
– Szia! Lehet egy baromi nagy kérésem? – kérdezte idegesen.
– Hali! Megijesztesz, de persze! – válaszoltam, miközben kimentem a teraszra.
– Anyám pár óra múlva megérkezik hozzám, de ezt majd elmesélem, és át kellene jönnöd.
– Miért menjek át? – nevettem.
– Mert ha anyám meglátja, hogy milyen káosz uralkodik a lakásomban, infarktusban fog meghalni. A másik, hogy abban a hitben él, hogy van barátnőm. Nagyon-nagyon fontos neki, hogy legyen barátnőm.
– A takarításban benne vagyok, viszont a barátnő szerep egy kicsit meredeknek tűnik.
– Rengeteget segítenél! – kérlelt.
– És ezt úgy gondolod, hogy pár óra erejéig a barátnőd leszek, utána pedig soha többé nem találkozom az édesanyáddal?
– Ma nálam alszik, holnap a nővéremnél. Gyors körút lesz, de mondom, elmesélem, ha jössz.
– Jól van, oké, benne vagyok. Írd le a pontos címedet, és el is indulok – egyeztem bele félve.
– Köszönöm, sokat segítesz ezzel! – hálálkodott.
Még sosem kerestek meg hasonlóval, így félni és aggódni kezdtem. El kell játszanom, hogy Márk barátnője vagyok úgy, hogy hazudni sem tudok. Mi lesz ebből? Az, hogy újra láthatom, nagyon jól hangzott, csak a szerepjátéktól ijedtem meg. Beosontam a konyhába, de anyám nem hagyott, mindenféle kérdésekkel támadt rám.
– Azt hallottam, hogy el kell menned.
– Mindent hallottál? – nevettem.
– Mivel félig nyitva maradt az ajtó, így igen. Kinek a barátnője leszel? – folytatta. Olyan volt, mint egy kihallgató tiszt.
– Márké, akit még nem ismersz. Az édesanyja kedvében akar járni.
– Azzal, hogy te leszel a barátnője? – röhögött fel gúnyosan.
– Az ellenségem, vagy pedig az anyám vagy?
– Meddig kellene itt lennem? – húzta fel a szemöldökét.
– Csak pár óráról van szó.
– Oké, de… – dadogott. – Biztos, hogy te leszel a megfelelő alany?
Nem válaszoltam, csak a szemeimet forgattam, majd szorosan átöleltem, hogy érezze, mennyire hálás vagyok a segítségért. A szobámig rohantam, ahol a szekrény előtt állva elkiáltottam magam, hiszen elképzelésem sem volt, hogy milyen ruhát vegyek fel erre az ünnepélyes alkalomra. Elvégre először találkozom a barátom anyukájával. Borka talán többet segített, mint anyám, hiszen ő minden egyes ruhadarabot leszólt, ami a szekrényemben kallódott. Mást sem hallottam tőle, csak azt szajkózta, hogy szerinte nem így kellene öltözködnöm. Miután kiválasztottam nélküle a megfelelő öltözéket, rohantam tovább a fürdőbe, hogy rendbe tegyem az arcomat és a hajamat. Borka ügyesen kifésülte a hosszú sötétbarna hajamat, ami anyámnak már a kezdetektől sem tetszett. Végül ígéretet tettem a kislányomnak, hogy nem maradok sokáig távol.
A hideg futkosott a hátamon, mert elképzelésem sem volt, hogy mire számíthatok. Mit csinálok, ha Márk anyukájának egyáltalán nem leszek szimpatikus? Miután beültem az autóba, az első dolgom az volt, hogy felhívjam Zoét.
– Szia! – Meg se vártam, hogy visszaköszönjön, hadartam tovább a mondanivalómat. – Csak azt akartam elmesélni, hogy tegnap délután találkoztam egy sráccal, akinek a profilját mindjárt elküldöm, és… – sóhajtottam. – Nálam töltötte az éjszakát, baromi jó volt, sőt, eddigi életem legjobbja, és éppen hozzá megyek azért, hogy eljátsszam, hogy a barátnője vagyok. Kurva gáz, Zoé, hazudni sem tudok! De ne mondj semmit, később mindenről beszámolok!
– Zajlik az életed, nem? – nevetett. – Várom a képeket róla! – tette hozzá.
– Aha, úgy tűnik. Nemsokára küldöm. Dolgozol?
– Még igen, holott már rég otthon kellene lennem – felelte.
– Ó, akkor kitartást kívánok, drágám! 
– Neked is, asszem! – mondta kuncogva, majd gyorsan elköszöntünk egymástól.
Tudjátok, hogy vezetés közben nem szoktam nyomkodni a telefonomat, ám mindenképpen el akartam küldeni a legjobb barátnőmnek Márk profilját. Zoé szinte azonnal válaszolt, majd vissza is hívott, hogy közölje, hogy Márk szerinte is telitalálat. Tény, hogy túl közel áll a tökéleteshez, így képtelen voltam kiverni a fejemből a majdnem hibátlanra sikeredett éjszakámat.
Rettentően izgultam, de nem csak a találkozástól, hanem a lakása állapota is kétségeket ébresztett bennem. Milyen rumli lehet nála, ha egy lány segítéségét kérte? Meglepődtem, amikor leesett, hogy nem is lakunk egymástól messze. Ennyi erővel gyalog is megtehettem volna ezt a távot. Leparkoltam a ház melletti parkolóba, majd remegő lábakkal közelítettem a bejárat felé. A liftben majdnem megfojtottak a mérgező gondolatok, amelyektől még akkor sem tudtam megszabadulni, amikor megláttam Márkot az ajtóban.
– Kösz, szerelmem, hogy eljöttél. Ígérd meg, hogy nem fogsz sokkot kapni! – nevetett, miközben kinyitotta előttem az ajtót.
Nem tudtam eldönteni, hogy mitől legyek ennél is idegesebb: a szemem elé tárult szemétdombtól, vagy attól, hogy szerelmemnek szólított. Minél beljebb haladtunk, annál jobban sokkolt a látvány, pedig megígértem neki, hogy nem kapok sokkot a lakásától, ami egyébként nagyon tetszett volna, ha kevésbé rumlis. Márk nevetni kezdett, miután vettem egy nagyon mély, erőt adó levegőt.
– Oké, kezdjük itt az előszobában, közben meséld el, hogy honnan jön anyukád.
– Anyám Angliában él kábé öt éve. Néha-néha meg szokott látogatni, csak akkor mindig volt valaki, aki összepakolt – mesélte röviden.
– És te mi a francot keresel itt? Miért nem mész ki hozzá?
– Meg akarom neki mutatni, hogy egyedül is képes vagyok fenntartani magam, ilyesmi…
– Nekem nem úgy tűnik – nevettem, miközben pakolásztam.
– Tök rendben vannak a dolgaim, miről beszélsz?
Végeztünk az előszobával, közben pedig elmesélte, hogy fiatalabb korában állandóan lázadt, és sosem azt csinálta, amit kellett volna, így konkrétan a fél családja kitagadta. Az apja legalább tíz éve nem kíváncsi rá.
– Mit műveltél? – kérdeztem félve.
– Majdnem lecsuktak drogfogyasztás és birtoklás miatt, de végül egy haverom kiszedett a szarból, aztán egy ideig anyám tartott el. Asszem, megunta. Mindeközben a nővérem egy bankban dolgozik, családja van és normális körülmények közt él. Meséljek még, vagy elég lesz?
– Bocs, nem akartam tolakodó lenni – szégyelltem el magam. – És hogy állsz a drogokkal?
– Szinte mindig csak füveztem, viszont egy jó ideje már tiszta vagyok, és még alkoholt sem fogyasztok.
– Gratulálok? – nevettem fel. – Gratulálok!
– Kösz – vigyorgott.
Nem találhattam volna zűrösebb fiút, nem igaz? De mindettől függetlenül, annyira, de annyira tökéletes volt. Szinte felizgultam tőle, pedig nem csináltunk semmit, még csak hozzám sem ért. Takarítás helyett áthívhatott volna akár szexelni is, az sokkal jobban tetszett volna.
A hálószoba olyan volt, mint egy valódinak tűnő rémálom, a szarabbik fajtából. A szoba minden szegletében cigipapírok, pakkok, kajás dobozok, piás üvegek és szétdobált ruhák hevertek. Azt sem tudtam, hogy hol kezdjem, ezért megkértem Márkot, hogy ő szedje a szemetet, míg én a még felhasználható dolgokat gyűjtöm össze. Az ágyában a kezeim közé akadt egy pink melltartó, amitől akaratlanul röhögni kezdtem. Alig bírtam megszólalni.
– Hát, ez?
– Fogalmam sincs. Esküszöm, hogy nem emlékszem – magyarázta.
Ahogy tovább dobáltam a földre a cuccokat, találtam még egyet, ami akkora volt, mint a fejem, vagy talán még nagyobb. Újabb sokkot kaptam, pedig nem egészséges ennyivel szembesülni.
– És ez? Ekkora melltartót még sosem láttam! – kuncogtam.
– Na, arra a lányra emlékszem. Azokat a melleket képtelenség lenne elfelejteni.
– Mi lenne, ha ezeket összegyűjtenénk, és bedobnánk a mosógépbe?
– Oké. Úgyis találunk még ezt-azt – nevetett, miközben elővett az ágy alól egy női pólót.
Sokkal tovább tartott a takarítás, mint gondolta, ezért Márk a szó szoros értelmében kétségébe esett. Ennyi szemetet egyszerre maximum a szeméttelepen találni, és nem egy lakásban. Elképzelésem sem volt, hogy hányat fogunk fordulni, mire az összes szemetet levisszük, ha egyáltalán belefér a ház mögötti kukába.
Porszívóztam, Márk pedig hirtelen megállította, és hátulról átölelt. A szívem az agyamban kezdett el dobogni.
– Nincs a környéken esetleg egy barátnőd, aki segítene? Körülbelül egy óra múlva ideér anyám – súgta a fülembe. A hideg végigfutott a gerincemen a hangjától.
– Éppenséggel van – válaszoltam, és azonnal felhívtam Beát, aki nagyon terhes, de legalább kedves is.
Nem örült annyira a hívásomnak, viszont megígérte, hogy pár perc múlva itt is lesz. Kicsit megkönnyebbültünk, de egy másodpercre sem hagytuk abba a munkát, pedig az ölelése mindennél jobban esett. Igen, ezt már munkának lehet nevezni. A hálószobájában sok női holmit találtam, ahogy a fürdőben is.
– Elképesztő, hogy ezek a lányok nem keresik a holmijukat… – ráztam a fejem.
Bea rendkívül hamar megérkezett, mint a hősünk, a megmentőnk. Az ajtóban álltunk, amikor kiszállt a liftből. Márk nem ért hozzám, pedig nem rejtettem el az érzéseimet, sóvárogva bámultam rá.
Bemutattam őket egymásnak, majd félve közöltük, hogy nagyjából húsz percünk maradt arra, hogy teljes puccban várhassuk a külföldről érkező édesanyát.
– Hogy lehet így élni? – mérgelődött a barátnőm, pedig éppen csak a konyha küszöbén állt meg.
A nappaliban siettem, hogy végre ott is rend legyen. A kanapén alatt találtam legalább két gramm füvet, és emiatt egy kicsit mérges lettem Márkra.
– Azt mondtad, hogy nem vagy fogyasztó.
– Nem is vagyok. Csoda, hogy az még nem mászott el – röhögött.
– Kidobhatom?
– El is adhatnánk – gondolkodott el.
– Tehát akkor kidobhatom – bólogattam.
Tovább fetrengtem a földön, mire minden egyes bigyót kiszedtem a bútorok alól. Szerepet cseréltünk, hiszen Márk olyan feltűnően bámult, hogy szinte zavarba hozott. Hiába kívántam az érintését, képes volt összezavarni.
– Ne nézz már így! – szóltam rá.
– Hogy nézek? – kérdezte mosolyogva.
– Perverz vagy. 
– Csak régen voltam nővel.
– Valóban – ráztam a fejem.
Bea után vettem az irányt, aki éppen végzett a konyhapulttal. 
– Kinyissam a szekrényt? – nézett rám ijedten. Nem szóltam semmit, mire Bea egy határozott mozdulattal kinyitotta.
– Miért van egy bong a szekrényben? – akadtam ki.
– Hova tehettem volna? – húzta meg a vállát Márk, mintha természetes dolog lenne vízipipát tartani a konyhaszekrényben.
Féltem a hűtőtől, ám ott szerencsére rend uralkodott, és még Arizona teát is találtam. Márk azt mondta, hogy megihatom, így tartottam pár perc szünetet. Kettesben maradtunk a barátnőmmel, mert a házigazda elkezdte lecipelni a szemetet.
– Honnan szedted össze ezt a srácot? – kérdezte, miközben csóválta a fejét.
– A benzinkúton találkoztunk, de nincs köztünk semmi – magyarázkodtam.
– Reméltem, de el is hihetem?
– Becsszó! – mosolyogtam.
Kellett néhány óra és plusz egy segítség, hogy a lakás rendezett és tiszta legyen. Nagyjából öt percünk maradt, ezért Bea sietve elköszönt.
– Meghívlak majd valamire! Mit szólsz egy vacsorához? – kiabálta utána Márk.
– Köszi! Sziasztok! – integetett, miközben rohant az autója felé.
– Nélküled sosem végeztünk volna. Örökké hálásak leszünk! – integettem vissza.
– Anyámat megvárjuk itt, nem? – nézett rám furcsán.
– Megvárhatjuk. Azt a vacak bongot hová tetted?
– Otthagytam. Jó helyen van ott. Majd átviszem egy haveromhoz. 
– A mosógépet ne felejtsd el holnap reggel elindítani! 
– Ne magyarázz már, főnökasszony! – röhögött, majd a két kezével összeszorította az arcomat.
Éreztem, hogy meglepetést fog okozni, ezért megfogtam mindkét karját, hogy ne szorongasson tovább, viszont ő gyorsabb volt, és váratlanul megcsókolt. Végre. Már el is felejtettem, hogy mennyire jól csókol. Szenvedélyesen játszottunk egymás nyelvével a ház előtt, amikor meghallottunk egy kedves hangot. A gyomrom egyből liftezni kezdett, de legalább hitelesen játszottuk a szerepünket. Nehéz volt elszakadni tőle, a tökéletes szájától.
Annyira gáz volt a szitu, hogy nem mertem megfordulni. Pár másodperc elteltével erőt vettem magamon, és megpillantottam egy gyönyörű, fiatalos nőt, akinek hirtelen nem tudtam, hogy mit köszönjek, így bénáztam egy sort.
– Csókolom!
– Szia! Hát... te? Téged még nem ismerlek, szóval te vagy Márk új barátnője? – nézett rá szigorúan, én pedig előbb megszólaltam, mint Márk.
– Igen… – válaszoltam, majd köhögni kezdtem kínomban. – Lotti vagyok!
– Örülök, és ha nem baj, tegeződjünk! Hívj csak Mártinak! – mosolygott.
– Persze tegeződjünk! Úgy minden egyszerűbb – vigyorogtam vissza, miközben a halál vize is levert.
– Bízom benne, hogy te legalább jó hatással vagy a kisfiamra – simogat ott végig a hátamat.
– Hát, én is – nyögtem be.
– Neked is van ilyen tágító izé a füledben? – kérdezte nevetve.
– Volt, de már évekkel ezelőtt kivettem.
– Na, máris látom, hogy jó hatással vagy rá! Remélem, nemsokára ő is hasonlóképp fog cselekedni – kacsintott.
Felmentünk a lakásba. Már a lift tükrében sokkot kaptam a saját látványomtól, hiszen az arcom totál vörössé vált a stressztől, a tenyereim pedig izzadtak. Éreztem, hogy az egekben van a vérnyomásom.
Márk lepakolta az anyja cuccait a vendégszobába, ahol szerencsére rend uralkodott. Alig kaptam levegőt, hiszen néhány másodpercig kettesben maradtam az anyjával. Végül mindhárman lehuppanttunk a kanapéra, Márti pedig azonnal körülnézett, hogy néhány megjegyzést tegyen a lakásra. Rögtön anyám jutott róla eszembe. Hála a jóságosnak, Márti nem csak negatív dolgokkal állt elő, így egy kicsit fellégezhettem.
– Mesélj magadról, Lotti! – mosolygott rám.
– Nekem lassan mennem kell – néztem rá a telefonomra. Kínos volt. Kibaszottul kínos.
– Nehogy megsérts azzal, hogy nem maradsz vacsorára!
– Ilyen későn vacsorázni? Á, nem lehet, vigyáznom kell az alakomra! – viccelődtem.
– Ugyan már, olyan vékonyka vagy!
– Lottinak lassan mennie kell dolgozni, anya – kamuzta Márk, amivel úgy tűnt, hogy kihúz a szarból.
– Hol dolgozol, drágám? – kérdezte kíváncsian. Márkkal rögtön egymásra néztünk, ami kicsit sem volt feltűnő. Éreztem, hogy újra elönti az arcomat a forróság.
– Egy közeli gyorsétteremben dolgozom, és ma éjszakás leszek – rögtönöztem.
– Jaj, akkor már csak reggel látjuk viszont egymást?
– Megígértem anyukámnak, hogy rögtön munka után hozzájuk megyek, mert apámnak lesz a születésnapja. Azért tartják kora reggel, mert mennek délutánra dolgozni – magyaráztam összevissza, mintha tudnám, miről is beszélek.
– Mikor kell menned? Egy kicsit beszélgessünk! – nyaggatott.
Márti igazán aranyos és kedves volt, de a hátamon felállt a nem létező szőr, ha hozzám szólt. Összevissza hazudoztunk a megismerkedésünkről. Őszintén? Csak követtem Márk zagyvaságait.
– Azt mondtad, hogy reggel a szüleidhez mész, szóval egyedül élsz? – kérdezősködött.
– Igen, pár utcával arrébb van a lakásom – feleltem félve.
– Miért nem költöztök össze? Biztos, nagyon drágák errefelé az albérletek. Hát, kicsim, idáig Lottival illesz össze a legjobban, pedig találkoztam egy-két lánnyal az elmúlt pár év alatt.
– És mindegyiknek ezt mondtad – nevetett fel Márk.
– Ne hallgass rá, Lottikám! – mosolygott rám, amitől a hideg futkosni kezdett a hátamon.
– Ismerem, viszont most már tényleg mennem kell! – nyögtem ki, majd felálltam, hogy mielőbb leléphessek Márk lakásából.
Márti felállt, hogy szorosan átölelhessen. Alig akart elengedi, amit nem bántam, hiszen tényleg jólesett az ölelése.
– Nagyon örülök, hogy megismertelek!
– Én is – vigyorogtam.
Közelebb léptem Márkhoz, és szó szerint lesmároltam. Egy kicsit sem féltem a reakciójától, bejött neki, hogy a nyelvét keresgéltem az enyémmel. Nem zavart, hogy az anyja végignézi, ahogy búcsúzkodunk. Alig tudtuk abbahagyni, de sajnos engem várt az éjszakai műszak a gyorsétteremben.
– Sokkal jössz te még nekem – súgtam zihálva Márk fülébe.
Úgy rohantam ki a házból, hogy mielőbb elfelejtsem a kínos első találkozást Márk anyjával. Beültem az autóba, és néhány másodpercig csak meredtem magam elé. A kulcsért nyúltam, amikor hirtlen hiányérzetem támadt. Azonnal a kezemre néztem, és a gyűrű nem volt az ujjamon. Takarítás közben levettem, nehogy elvesszen a felfordulásban. Nem bírtam volna a gyűrűm nélkül hazamenni, nem bírtam elviselni, hogy nincs rajtam, ezért visszaszaladtam a háztömbhöz.
Csengettem, majd elharadtam Márknak, hogy engedjen fel. Tudtam, hogy nem értett belőle semmit, de azonnal kinyitotta az ajtót.
A lakás küszöbén úgy estem be, és ziháltam, mint aki lefutotta félmaratont. Megilletődtem, hiszen mindketten értetlenül bámultak rám.
– A gyűrűmet letettem valahova.
– A konyhában láttam utoljára – válaszolta megnyugtatóan Márk.
– Milyen gyűrűt keresel? Csak nem olyat, amilyenre gondolok? – kérdezte Márti, majd utánam iramodott.
– De, eljegyzett. Egy hete, azt hiszem – mosolyogtam, miközben felkaptam a gyűrűmet a konyhapultról.
– Honnan volt erre pénzed, kisfiam? – nézett rá csodálkozva. Néhány másodperc erejéig mertem csak azt érezni, hogy Márti sokkal rosszabb, mint anyám, pedig őt sem kell félteni.
– Tudom, hogy mire gondolsz, de megnyugtatlak, hogy nem kereskedem droggal. Dolgozom! – forgatta a szemeit Márk.
A konyhaszekrény ajtaja ismeretlen okból lassan, nyikorogva kinyílt, az az átkozott bong pedig kiesett, és apró darabokra tört.
– Azt mondtad, hogy minden ehhez hasonló szart kidobtál! – kiáltott fel az anyja.
– Nem is az enyém volt – hazudta.
– Tényleg nem az övé, tanúsíthatom! – bólogattam.
– Remélem, hogy igazat beszéltek, különben nagyon mérges leszek – morogta, majd egy szigorú pillantást vetett Márkra.
– Ezer százalék! Sietnem kell! – mondtam, majd szorosan megöleltem Mártit, aki talán egy kicsit meglepődött, Márknak pedig lenyomtam egy apró puszit.
Az az ártatlan puszi mély nyomot hagyott bennem, és főleg azért, mert láttam Márkon, hogy nem erre számított. Jogosnak éreztem, hiszen pár órája még ő húzta az agyamat.
Elég későre járt, amikor betoppantam az ajtón. Nem gondoltam volna, hogy a kislányom már alszik, ezért halál nyugodtan kiabálni kezdtem.
– Megjöttem!
– Csendesebben! Borka most aludt el – suttogva ordított anyám a konyhából.
– Bocsánat! Mi az oka a korai szundinak?
– Megnéztünk egy mesét, amiből húsz percet végigaludt. Az előbb fektettem le. Na, mesélj! – kérlelt izgatottan.
– Nem akarok. Megyek fürödni – próbáltam lerázni.
– Ennyire rossz volt a színjátszókör? – röhögött.
– Kapd be! Igen, ennyire szar volt.
– Mi lenne, ha bemutatnád Márkot, mint a nem pasidat?
– Hidd el, hogy nem akarsz vele találkozni.
– Miért? Talán annyi idős, mint én, és van négy gyereke? – viccelődött.
– Jaj, anya!
– Mesélj egy kicsit róla, aztán majd eldöntöm, hogy akarom-e látni! – nyaggatott.
– Miért érdekel annyira? – álltam meg előtte.
– Ha már itt is aludt, komoly lehet a dolog.
– Mit mondott még apa? – nyögtem fel.
– Annyit, hogy itt aludt nálad egy fiú, és apád ennek nagyon örült.
– Nem vagyunk együtt.
– Akkor miért aludt itt? – nézett rám furcsán.
– Ne legyél már hülye!
– Ne beszélj így velem! Nem hinném, hogy csak úgy együtt szoktál aludni fiúkkal – húzta fel a szemöldökét.
– Pedig de, így volt. Csak úgy együtt aludtunk… és aludtunk is egy kicsit – sóhajtoztam.
– Ez a jobb, vagy pedig az, ha sírsz a gyereked apja miatt?
– Hiába próbálok tenni ellene, még mindig ő az, akibe bele vagyok esve. Láthatod, megismerkedtem Márkkal, volt köztünk ez-az, aztán kért egy szívességet, ami amúgy baromi vicces volt, de nem érzek semmi különöset. Senki iránt nem tudnék úgy érezni, mint…
– Miben segíthetek? Mit csináljak? Elszomorítasz!
– Semmiben és semmit. Kezdek megbolondulni, egyszerűen megöl a hiánya. Randizhatnék száz fiúval, hiába…
– Mi a baj ezzel a sráccal?
– Az égvilágon semmi, de tényleg! Pont az esetem, ami azt jelenti, hogy te a falra másznál tőle. Minden jó lenne, ha nem lennék még mindig őrülten szerelmes a gyerekem apjába. Te tudod a legjobban, milyen boldog voltam mellette – magyaráztam.
– Gondold át, hogy mihez fogsz így kezdeni az életeddel. Nem várhatsz örökké rá, viszont azt lásd be, hogy Borkának szüksége van az apjára. Az őszintét megvallva, nem akarom, hogy megint a szeretője, az eszköze legyél.
– Én sem, de fogd fel, hogy nekem is szükségem lenne rá! – mondtam, majd hirtelen megteltek a szemeim könnyel.
– Fáj, amikor így látlak – suttogta a fülembe, és szorosan megölelt.
Kisírtam magam anyám vállán, aki nem sokkal a történtek után elköszönt. Felajánlotta, hogy itt alszik, de megnyugtattam, hogy rendben leszek. A kádban fetrengtem, amikor Márk felhívott videóban. Sejtettem, hogy az anyukája elaludt, azért keres. Legalább negyven percen keresztül röhögtünk a saját baromságunkon. Felvidított, amin meglepődtem, hiszen ez csak kivételes embereknek sikerülhet. Különleges srác. Tényleg passzolunk egymáshoz, ahogy az anyukája előadta? Mélyebben átgondolva, akár működhetne köztünk a dolog, ha sikerülne végre túltennem magam a gyerekem apján. Az első pillanattól kezdve vonzódtam Márkhoz, de csak szexuálisan. Talán, ha jobban megismerem…
Elalvás előtt eszembe jutott Alex. Ha kell, ő is a végtelenségig tagadja, hogy lefeküdt Grétával. Én mikor csinálnék ilyet? Mindenféle mellébeszélés nélkül rákérdeztem, hogy van-e kedve hármasban szexelni. Milyen lett volna, ha Márk farkán lovagolva tagadom, hogy nem feküdtem le vele? Jobb is, hogy úgy döntött, hogy Gréta sokkal inkább passzol hozzá. Soha a büdös életbe nem tanulta volna meg, hogy hogyan kell engem kezelni. Hiába állt mindig mellettem, ha folyton bunkó és lekezelő volt. Neki nem egy nő való, hanem egy valóságos ribanc, pont olyan, mint Gréta. A másik kibaszottul frusztráló helyzet megteremtője pedig nem más, mint az apám. Összetenném a két kezem, ha csak fele annyira lennék jó ember, mint az anyám. Apa akármennyire is elviselhetetlen, anya sosem tudná megcsalni. Történhet bármi, anyám hűséges marad. Ez a legfőbb különbség kettejük közt. Sose fogom beköpni, engem nem abból a fából faragtak, erre ő szépen kifecsegte anyának, hogy nálam aludt egy fiú. Egy fiú, akivel tényleg jó páros lehetnénk.
Már majdnem elaludtam, amikor az éjjeliszekrényen rezegni kezdett a telefonom. Ki sem nyitottam a szememet, reflexből vettem fel.
– Na, szia! – szóltam bele.
– Szia, baba! Hogyhogy felvetted? – kérdezte a nagy Ő, akire rohadtul nem számítottam.
– A kurva életbe, már aludtam! – magyarázkodtam. A vérem elfelejtett folyni, megfagyott, a szívem pedig leállt, amint meghallottam a hangját. Elfelejtettem újra letiltani a számát. Marha felelőtlen vagyok.
– Döntöttél? Sikerült átgondolni? – kérdezte.
– Igen, döntöttem. Nem akarom, hogy újra felkavard az életünket. 
– Ne csináld már! Nagyon hiányoztok!
– Hadd gondolkodjak… Te is hiányoztál szinte az egész kapcsolatunk alatt. Mennyire érdekelt ez téged?
– Nagyon is, mert nagyon szeretlek. Legalább azt engedd meg, hogy Borkát láthassam!
– Küldök róla képet. Jó éjszakát, egyetlenem!
– Ne tedd le, kérlek! – mire kimondta, kinyomtam.
Megdöbbentett minden szava. Sírni tudtam volna a fájdalomtól. Mindennél jobban szeretem, de hiányzik nekem az a mérhetetlen gyötrelem, amikor elmegy? És az, amikor kimondja, hogy szeret minket, ám közben a családjára gondol? Elmondhatatlanul haragudtam rá, mégis az lett volna a legjobb, ha mellette alszom el. Bőgve elküldtem neki néhány képet Borkáról, aztán lezártam a telefont, és magam mellé dobtam. Olyan ideges lettem, hogy a fáradtság legkisebb nyomát sem tapasztaltam magamon. Éreztem, hogy hívni fog, ha meglátja a képeket Boriról. Nem akartam felvenni, de végül beadtam a derekam. Folyton magam ellen játszom.
– Baba, nem csinálhatod ezt! – könyörgött.
– Te csinálhattad évekig, ugye? Nem érdekel – mérgelődtem, majd újra elsírtam magam.
– Ne sírj, hanem mondd el, hogy hol vagytok. Ha kell, most is elmegyek – kérlelt tovább.
– És az asszonynak mit mondasz? 
– Hagyjuk ezt. Ha nem mondod el, akkor is megtalállak titeket, és soha többé nem hagyom, hogy idáig jussunk.
– Nem hiszek neked. Már nem tudom ezeket elhinni.
– Bebizonyítom!
– Kíváncsian várom! Köszönöm, hogy egy újabb álmatlan éjszakát okoztál úgy, hogy még a közelemben sem vagy. Jó éjszakát! – köszöntem el, de nem hagyta, hogy megint letegyem.
Bőgve hallgattam végig, hogy mennyire szeret minket. Állítása szerint még soha nem bánt ennyire semmit, mint azt, hogy hagyott engem elmenni. Folyamatosan csak zokogtam, meg sem tudtam szólalni. Nagyjából hajnali egyig beszéltünk. Olyan szinten felkavarta a gondolataimat, hogy nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Fel-alá járkáltam a szobám és a terasz között. Egyik cigit dobtam el a másik után, mire egyszer csak reggel lett. Egy percet sem aludtam, ami meg is látszott rajtam. Nem akartam dolgozni, nem akartam találkozni senkivel. Az egyetlen örömöm Borka volt. Az ő látványa mindig jobb kedvre derít. Féltem, hogy észreveszi az átsírt éjszakai nyomait az arcomon, de szerencsére jó színésznő voltam.
A hetem munkával telt, ami összességében jó volt, hiszen legalább lekötött. Lefoglaltam magam és még pénzt is kerestem. Márk azóta nem keresett, ahogy Alex sem. Az utóbbit nem bánom, jobb így mindenkinek. Sejtettem, hogy Márknak valami közbejött, mert nem úgy ismertem meg, hogy képes szó nélkül felszívódni. Úgy vártam, hogy végre keressen, egy kibaszott üzenetnek is örültem volna. Hamar eljött a hétvége, amihez társult egy-két őrült ötlet is. Mielőtt felhívtam volna Levit a köldök piercing miatt, Márkkal csevegtem egy sort. Mesélte, hogy végül rászánta magát, és ő is elment Pécsre a nővéréhez.
– Van terved mára? – kérdezte.
– Akad-akad – válaszoltam sejtelmesen.
– És mik azok, ha szabad megkérdeznem?
– Nemsokára indulok a fővárosba, hogy megcsináltassam a köldök piercinget, később pedig meglátogatjuk a legjobb barátnőmet és a két kislányát.
– Nagyon király vagy! Mondtam, hogy jól állna.
– Igen, főként te hoztad meg a kedvem hozzá. És te mit csinálsz ma?
– Talán elkísérlek, aztán majd meglátjuk – válaszolta nevetve.
– Ó, tényleg? Úgy készülj, hogy ott is kell aludnunk. Az a tervem, hogy csak holnap jövünk haza.
– Mikor jössz értem?
– Kérek egy órát, míg összepakolok teljesen.
– Kereken hatvan perc múlva találkozunk! – vágta rá, majd el is köszöntünk egymástól.
Hűha, Márk nagyon meglepett. Nem hittem volna, hogy el akar velünk jönni. Mindenféle meglepettséget hátrahagyva, berohantam Borkához a szobába, aki ügyesen pakolt a táskájába. Először is megdicsértem, majd elkezdtem kérdezgetni tőle, hogy emlékszik-e még a benzinkutas srácra. Természetesen igennel válaszolt. Megpróbáltam minden félreértés nélkül elmagyarázni neki, hogy Márk is velünk fog jönni.
– Ő egyedül lakik, és unatkozni szokott, szóval velünk tart. Nincs ellenedre, ugye? – vigyorogtam.
– A-a, de a babákhoz is jön? – kérdezett vissza.
– Persze, meg akarja ismerni őket.
– Nézd, anya, miket viszek nekik! – terelte a témát, és nekiállt mutogatni néhány plüsst.
– Ó, te egy nagyon rendes kislány vagy, ha Annának és Isának adsz a játékaidból! – mosolyogtam.
Még csak két éves, és önzetlenül, semmi irigység nélkül odaajándékoz pár plüsst a lányoknak. Olyan büszke voltam rá. Felhívtam a legjobb barátnőmet, hogy közöljem a szomorú hírt, miszerint hárman megyünk.
– Ki lesz a harmadik? – kérdezte izgatottan.
– Hát… – dadogtam.
– Mondd már! Bárki lehet, csak Alexet ne lássam! – viccelődött.
– Hogy jön ide Alex? – kérdeztem ijedten.
– Láttam, hogy sokat lógtok együtt, de hidd el, hogy nekem ez nem probléma. Leszarom azt a gyökeret!
– Direkt nem meséltem el, hogy mi volt köztünk. Nem sok minden, és ez véget is ért, tehát szóra sem érdemes. Ismét bebizonyította, hogy egy egoista barom.
– Nem tudok meglepődni ezen. Elmondod még ma, hogy ki lesz a harmadik vendégem, vagy majd úgyis meglátom? – nevetett.
– Megismertem egy srácot a benzinkúton. Flörtöltünk egymással, aztán nálam is aludt. Alex emiatt felkapta a kakit, és átment Grétához, akit reggel még apám is meglátogatott, szóval hadd ne mondjam, hogy mennyire vagyok mérges.
– Mi van? Ne idegesíts! – háborodott fel.
– Nem ez volt az első, hogy apám lebukott Grétával, ahogy Alexnek sem. Mindegy, most van ez a srác…
– Igen, és?
– Nem tudom, hogy mi van köztünk, de akármi is ez, nagyon jó. Ha gondolod, elküldöm a Facebook profilját vagy az Instáját, hogy ellenőrizd le.
– Hol a link? Miért nem küldted még el?
– Oké, kihangosítalak – mondtam, majd át is küldtem neki Márk Instagramját.
Vártam pár percet, míg Ariana jobban szemügyre veszi a képet.
– Ilyen fiúk vannak felétek a benzinkúton? – kérdezte nevetve.
– Többször kellene tankolnom ott, igaz? 
– Aha. What a stoner guy, haha – röhögcsélt.
– Már nem az, de ja – dadogtam.
– És milyen volt?
– Micsoda?
– Jaj, már! Hát, milyen volt az ágyban? 
– Ja, hogy úgy! Ööö, jó volt.
– Ennyi?
– Meg egy bambi. Készülődöm, szevasz!
– Milyen vagy! Szia, kicsim, már nagyon várlak! – mondta, és le is raktam.
A legjobb barátnőm, a feleségem, a lelki társam, a megnyugvást jelentő templomom képes volt zavarba hozni egy szájbatekert kérdéssel. Borka előbb összeszedte magát, mint én, amiért ismét büszke lettem rá. Az életemnél is jobban szeretem, ő egy valóságos csoda. Neki köszönhetem, hogy még élek. Ha Borka nem lenne, fogalmam sincs, hogy mihez kezdtem volna a szaros életemmel.
Éppen a kaput zártam, mikor megcsörrent a telefonom. Nem értettem, hogy anyám miért keres, mikor világosan elmondtam neki, hogy mire készülök. Nem akartam felvenni, de megenyhült a szívem, ami jégből van, tudjátok.
– Mi a helyzet, anya?
– Beszélnünk kell! – idegeskedett.
– Mi a baj? – kérdeztem megrémülve.
– Dia segítségével kinyomoztam, hogy ki a fene az a Márk, akiről szó volt a napokban, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva.
– Te nyomozol utánam? – nevettem.
– Nem, de kénytelen voltam kutatni egy kicsit.
– És miért nem vagy elragadtatva tőle sem, ahogy a többitől sem voltál?
– Többitől? Csak egyről tudok! – akadt ki.
– Hagyjuk. Szerintem apa mindent elmesélt neked, csak te nem akartál piszkálni. Ne nézzetek idiótának, mert azt nem szeretem!
– Jó, igazad van. Tudok Alexről és már Márkról is.
– Szuper vagy, anyukám! – mérgelődtem.
– Nem tetszik, hogy ez a srác drogozik, ahogy a külseje sem győzött meg.
– Nekem sem tetszik sok-sok minden, mégis befogom a számat. Mi lenne, ha elmesélném, hogy nekem mi nem tetszik? – röhögtem.
– Mit nem akarsz elmesélni?
– Ez a különbség kettőnk között. Különben meg már régóta nem drogozik, és nem az a lényeg, hogy neked tetszik-e.
– Ebben igazad van, csak azt hittem, hogy kinőttél már ebből. Miért nem találsz végre egy normális fiút?
– Ha nem haragszol, leteszem, mivel megyek Arianához és Levihez.
– Levihez? Minek mész már megint?
– Hogy legyen mit kérdezned! Majd küldök képet! Még annyit hadd tegyek már hozzá, hogy Márk is velünk jön. Szia, anyukám!
– Na, ne csináld! – emelte fel a hangját.
– Szia! – vágtam rá, aztán azonnal kinyomtam.
Az őrületbe tud kergetni az okoskodással. Majdnem arra a szintre kerültem, hogy beköpjem apát, azonban a józan eszem nem hagyta, hogy ennél jobban kiborítsam. Megevett volna a bűntudat, ha kitálalok előtte mindent, amit a saját szememmel láttam, és nem egyszer, hanem többször.
Beszálltunk az autóba Borival, majd felvettük a Márkot, aki meglepően aranyosan kezdeményezte a beszélgetést a gyerekemmel. Még szerencse, hogy könnyen barátkozik és mindenkivel megtalálja a közös hangot, bár először félénken válaszolgatott. Az út végére a hátsó ülés tele lett plüssökkel, meg mindenféle játékkal, mert persze, hogy mindent meg kell mutatni Márknak. A legjobbnak azt láttam, ha hagyom mindkettőjüket kibontakozni, így szinte egy szót sem szóltam. Rengetegszer van az, hogy sokkot kapok Borkától, hiszen úgy beszél, akár a felnőttek. A nagyszájúsága általában felém irányul, ami nem túl jó… Egy kétéves simán leáll velem veszekedni. Hihetetlen.
Az utunk Levi szalonja előtt ért véget.
– Te ide jársz? – kérdezte meglepve.
– Évek óta Levinél csináltatok mindent is – mosolyogtam.
– Rengeteg tetkómat ő csinálta.
– Tényleg? – vigyorogtam tovább, miközben kiszálltunk.
Borkát még soha nem mertem elhozni a szalonba, mert úgy gondoltam, hogy egy gyerek nem való ide, ám ezúttal kénytelen voltam, mivel Zoéval nem is számoltam be a hazajövetelünkről. Biztos, hogy vigyázott volna rá, míg a művész úr kiszúrja a köldökömet, de elcsesztem, nem gondolkodtam előre. Levi baromira meglepődött azon, hogy hármasban léptünk be az ajtón. Meglepődött? Inkább kiakadt.
– Ember, ezt most nem mondod komolyan? – kérdezte tőle.
– Mit? – nézett rá furcsán Márk.
– Te és Lotti? – kérdezősködött nevetve.
– Jaj, nem! Semmi ilyesmiről nincs szó! Mi csak barátok vagyunk – magyarázkodtam.
Borkát leültettem a kanapéra, majd a kezébe nyomtam a telefonomat, hogy nézzen valami mesét, míg engem Levi kinyír. Szót fogadott, és kényelembe is helyezte magát. Amíg tárgyaltam vele, hallottam, hogy Levi összevissza szapulja Márkot. A kedvenc tetoválóm is tud meglepetést okozni.
– Vigyázz erre a lányra, mert egy hajszála többet ér, mint az egész életed – mondta hangosan, hogy én is tisztán értsem.
– Miért beszélsz baromságokat? – nevettem, miközben visszatértem közéjük.
– Mondd, hogy nem így van!
– Hülye vagy! Nem kezdhetnénk inkább el? Borka hamar türelmetlenné válik – kacsintottam.
Nagyjából öt perc volt az egész, amiből szinte semmit sem éreztem. Csak az volt egy kicsit kellemetlen, amikor betette az ékszert a köldökömbe. Elmondta a szokásos szöveget: mennyi idő a teljes gyógyulás, mivel kezeljem, mit csináljak, és mit ne csináljak vele. Miután túltárgyaltunk mindent, Levi odament a kislányomhoz, és elkezdezte faggatni: – Te vagy a híres Borka, ugye? 
– Aha – nyögte be félénken, miközben engem bámult.
– Annyi jót hallottam már rólad, köztük azt is, hogy gyönyörű kislány vagy, ami nagyon is igaz. Kicsit olyan vagy, mint anyukád – mosolygott rá, Bori pedig vissza.
Nem igazán jutott szóhoz. Meglepődhetett, hogy egy ijesztő alak valójában egy rém kedves teremtés. Folyton bókol és viccelődik, ha meglátogatom, viszont ezúttal inkább a kis barátomat heccelte. Kikísért minket a szalon elé, ahol mindhárman rágyújtottunk. Borka végig mögöttem állt, alig mert a többiekre nézni. Nem hittem, hogy megijesztette Levi kinézete, csak egyszerűen félénk üzemmódba rakta magát. Levi hálás volt, amiért ismét hozzá fordultam, majd egy szoros öleléssel elbúcsúztunk egymástól.
Amint beültünk az autóba, érdeklődni kezdtem: – Miket mondott ez a jóember?
– Semmit-semmit – válaszolta zavartan.
– Visszamegyek, és megkérdezem tőle – nevettem.
– Csak piszkált, hogy hogyan képzelem, hogy veled… – dadogott összevissza.
– Velem? Mi van velem? – néztem rá furcsán.
– Hogy veled lógok, vagy mi.
– Nem ezt akartad mondani, ugye? – húztam fel a szemöldökömet.
– Nyilván nem. Azt hitte, hogy együtt vagyunk.
– És nem vagyunk együtt? – vigyorogtam.
– Hát, ha tart még a színjáték, akkor persze, együtt vagyunk – mosolygott. A szívem elolvadt.
– Szerinted tart, azaz tartson még, vagy már elég belőle?
– Nem hinném, hogy elég lenne belőled – röhögött. – Szóval, hivatalosan is hívhatlak szerelmemnek?
Szerelmem. Nem szóltam semmit, csak vigyorogtam. Aranyos volt, mintha kicsit zavarba jött volna a hülye kérdéseimtől. Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy továbbra is el kellene játszanunk, hogy járunk, csak pont beleillett a témába.
Amire odaértünk Ariékhoz, Borkából sikerült kicsikarni néhány szót. Már kezdtem megijedni, hogy totál berezelt Levitől. Egyre izgatottabbak lettünk mindannyian, de főként Bori. Alig várta, hogy odaadhassa a lányoknak az ajándékát. Kiszálltunk a liftből, mire Márk a fülembe súgta, hogy: – Biztos, hogy akarom én ezt?
– Mi a baj? Nem az anyámmal fogsz találkozni, nyugalom! – kuncogtam.
– Miért, az anyukád milyen? – kérdezte tök komolyan.
– Mint a legrosszabb rémálmod – kacsintottam.
– Nem hiszem, hogy szeretnék veled járni – köhintett.
– Én sem veled – ráztam a fejem.
A barátnőm már az ajtóban várt minket. Rögtön a nyakába ugrottam, hosszú percekig el sem engedtem. Miután jól megszeretgettük egymást, bemutattam neki Márkot. Úgy tűnt, hogy szimpatikusak egymásnak, tehát a lelkem totálisan megnyugodott. Beljebb mentünk a lakásban, és az első utunk a gyerekszobába vezetett, ahol a két szépség békésen aludt. Hármasban voltak, mert Gergő dolgozott. Látszott a barátnőm arcán, hogy halál fáradt, ezért megígértem neki, hogy ha felkelnek a picik, majd én kezelésbe veszem őket. Hirtelen Borisz kirohant az előszobába, ahol a táskáját hagyta, amit történetesen Aritól kapott. Tudtam, hogy be akarja hozni az ajándékokat. Amint kimondtam, már jött is vissza kezében a táskával. Megmutatta Arianának a hozományt, mi pedig levideóztuk, végül a barátnőm felemelte, hogy betehesse a játékokat a kiságyakba. Nem bírtuk abbahagyni a vigyorgást.
Egy csomót beszélgettünk, akadt is témánk bőven. Elmeséltem, hogy apám egy hatalmas köcsög, és ez alól Alex sem volt kivétel.
– Alex balgaságain nem lepődtem meg, de apukádon nagyon! Nem gondoltál még arra, hogy el kellene mondanod anyukádnak, hogy tudsz mindenről? – kérdezte.
– Dehogynem, viszont utána nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Nem akarok apám ellen beszélni, még így sem, hogy tudom, milyen szemét dolgot művel.
– Csak tudod, így meg nem vagy az anyukád mellett.
– Abban reménykedem, hogy mielőbb megjön az esze.
– Én is, de arra mennyi az esély? 
– Egy a százhoz – sóhajtottam.
Totál kiborított ez a beszélgetés, mert Arinak egyrészt igaza volt, másrészt pedig nem akartam beleszólni a szüleim életébe. Tudom, ők folyton beleugatnak az enyémbe, én mégsem tudnék egyikünknek sem ártani. Szerencsére a csajok jobb kedvre derítettek, különben totál magamba fordultam volna.
Az egész délutánt a barátnőmnél töltöttük, és nagyon jól éreztük magunkat. A lányok mindig annyi energiával töltenek fel.
– Maradtok vacsorára? Rendelhetnénk valamit – kérdezte Ari.
– Nem, köszi, már megyünk is – mosolyogtam.
– Olyan jó, hogy itt voltatok! – nyögte ki szomorúan, majd a nyakamba borult.
Borka alig akart elindulni, amit persze meg tudtam érteni. Percekig sugdolózott a barátnőmmel, mi pedig értetlenül álltunk előttük. Izgatottan vártam, hogy mi sül ki a nagy titkolózásból.
– Lotti, beszéljünk! – parancsolt rám a Ariana.
– Beszéljünk? – kérdeztem félve.
– Borka itt szeretne aludni.
– Arról szó sem lehet! – háborodtam fel.
– Kérlek!
– Biztos, hogy nem! Fáradt vagy, itt a két kislányod, és akkor még maradjon itt ez az ördög is? Nem!
– Ördög? – nevetett. – Szerintem ő egy angyal.
– Rendben, ha így gondolod, felőlem itt aludhat – ráztam a fejem.
Odamentem az egyetlen gyerekemhez, a véremhez, hogy megbizonyosodjak a szándékairól. Mondhattam bármit, egyszerűen nem tudtam lebeszélni a másnál alvásról.
– Lehet, hogy te el tudsz majd aludni nélkülem, de fordítva? Nyuszika, gyere velünk haza! – kérleltem.
– Lécci, lécci! – ugrált összevissza. Sóhajtoztam, közben Márk lehajolt hozzá.
– Ki fog vigyázni az anyukádra, ha te Arinál maradsz? – kérdezte tőle.
– Te? – kérdezett vissza.
– Én vigyázzak rá? – nevetett.
– Anyám borogass... – fogtam a fejem.
– Aha – nyögte be Borka, aztán visszarohant a gyerekszobába.
Ariana egyre mérgesebben nézett rám, holott csak meg akartam óvni a teljes katasztrófától.
– Nyugodtan itt aludhat, számomra ő nem teher! Miért aggódsz? – tette fel a kérdést.
– Jó, maradhat, de ha bármi van, csak hívj, és már itt is vagyok! – nyomatékosítottam.
– Minden rendben lesz, kicsim! – nyugtatott.
Reméltem, hogy tényleg nem lesz semmi gikszer, ugyanis Borka nem könnyű eset. Fájt, amikor el kellett köszönnöm tőlük. A lépcsőházban elsírtam magam. Azon gondolkodtam, hogy visszamegyek érte, ám Márk még időben észhez térített. Ritkán jövünk a fővárosba, ez tény, ő pedig nagyon szereti a barátnőmet, ahogy a gyerekeit is.
Beültünk az autóba, viszont el nem indítottam. Percekig bámultam ki a fejemből, miközben a kormányt úgy szorítottam, hogy az ujjaim elfehéredtek.
– Mit csináljak, hogy jobb kedved legyen? – kérdezte, miközben megfogta a kezem.
– Hozd le Borkát, és menjünk haza! – nevettem el magam, holott alig láttam a könnyeimtől.
– Hagyd egy kicsit.
– Te hagynád?
– Az a legfontosabb, hogy ő Borka érezze magát, nem? – mosolygott.
– De – válaszoltam, Márk pedig letörölte a könnyeimet. Az érintésétől libabőrös lettem.
– Vezethetek? – kérdezte váratlanul.
– Allergiás vagyok arra, ha más vezeti az autómat – válaszoltam, mire Márk kiszállt.
Kinyitotta az ajtót, nyújtotta a kezét felém, mutatva, hogy szálljak ki. Elnevettem magam, végül megengedtem, hogy vezessen. Fogalmam sem volt, hogy mire készül. Egész úton bámultam ki az ablakon, miközben pityeregtem. Márk próbált jobb kedvre deríteni, de nem volt könnyű dolga.
Húsz perc elteltével leparkolt egy számomra még ismeretlen helyen.
– Naplementében szép a kilátás innen – nyögte be.
– Azt hiszed, hogy hegyet fogok mászni a kedvedért? – forgattam a szemeimet.
– Tudod, hogy mi az a hegy, nem? – nevetett.
– Tudom – néztem rá furán.
– Akkor gyere! – mondta izgatottan.
Nem hittem volna, hogy ennyire jó érzés a naplementében bámulni a várost. Csend volt, így mindketten elmerülhettünk a gondolatainkban. Megnyugodtam. Úgy éreztem, hogy minden a helyén van. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, aztán váratlanul Márk érdeklődni kezdett a gyerekem apjáról. Azt éreztem, hogy megbízhatok benne, így mindent elmeséltem neki az elejétől a végéig. Úgy tűnt, hogy megért, hiszen nem traktált felesleges kérdésekkel, ahogy mások szoktak. Nem szólt közbe, nem oltott le, hanem csendben meghallgatott. Egy furcsa érzés tört rám, amikor eltűrte a hajamat, majd lenyomott egy puszit az arcomra.
– Nagyon erős lány vagy.
– Nem hiszem. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy csődtömeg vagyok – kuncogtam.
– Dehogyis! Amúgy lehet, hogy most hülyeséget fogok tanácsolni, de szerintem nem kellene hagynod. Borka miatt legalábbis nem kellene elengedned teljesen.
– Mármint? – csodálkoztam.
– Megpróbáltad elengedni, és nem ment, ha jól értem.
– Igen, viszont én már nem akarok senkinek az eszköze lenni. 
– Még az enyém se? – kérdezte, miközben a két kezével megfogta az arcomat.
– Te más vagy, és ha így folytatjuk, csalni fogok a játékban, aztán még veszíteni is.
– Mitől lennék más?
– Nem tudom, csak egyszerűen ezt érzem – mosolyogtam.
Természetesen az történt, amire gondoltok: megcsókolt. Abban a pár percben, míg a kilátóban szerelmeskedtünk, a zsigereimben éreztem, hogy egészen biztos, hogy veszíteni fogok a kettőnk játékában. Ücsörögtünk szorosan egymás mellett, amikor eszembe jutott egy fontos kérdés: – Miért döntöttél úgy, hogy velem jössz?
– Nem akarom, hogy azt hidd, hogy én is csalok a játékban, szóval nem mondok semmit – nevetgélt.
– Kérlek, mondd már el! – nyaggattam.
– Nem tudom. Szeretek veled lenni.
– És az sem érdekel, hogy az előbb bőgtem ki magam a volt pasim miatt? 
– Hát, ebből a szempontból nem. Az a lényeg, hogy most jól érzed magad. Nem kell túlagyalni a dolgokat, majd minden jön magától – magyarázta.
– Nem akarom elhinni, hogy tényleg így gondolod.
– Pedig így gondolom. Hallod, ha az élet azt akarja, hogy vele folytasd, akkor vele fogod. És mi van akkor, ha most azon töri az agyát a Teremtő, hogy veszítened kell ahhoz, hogy nyerj valamit?
– Jó, igazad van, nem agyalom túl a dolgokat – feleltem határozottan.
– Miért kellene érdekelnie, hogy mit érzel az exed iránt? Most velem vagy, és velem érzed jól magad.
– Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd itt ülök fent, és még jól is érzem magam – röhögtem fel keservesen.
Pontosan jól tudtam, hogy Márknak nincs hátsó szándéka. Ő nem akar kihasználni, nem akarja azt sem, hogy a barátnője legyek. Abszolút ellentéte Alexnek. Alex már ezerszer a fejemhez vágta volna, hogy a világ legidiótább lotyója vagyok, míg Márk csak annyit mondott, hogy majd a sors úgyis elintéz helyettem mindent. A szavai energiával, erővel töltöttek fel, és egyre biztosabb lettem abban, hogy képes leszek szembenézni azokkal a problémákkal, melyeket az élet szán nekem. Nem akartam túlgondolni a létezésemet, nem voltam kíváncsi a miértekre, szimplán élveztem minden percet, amit a kilátón töltöttünk. Sosem hittem volna, hogy még egyszer rátalálok arra a személyre, aki tényleg megért és aki önmagamért szeret velem lógni. Tud a hibáimról, tud a gyengéimről, és ezek mind-mind hidegen hagyják. Megtaláltam volna? Olyan érzésem támadt, mint amikor az ember rájön, hogy mégis léteznek csodák.
A parkolóban megálltam előtte, megfogtam a kezét, és csak annyit mondtam, hogy: – Azt hittem, hogy már kinőttem ezekből a romantikus kalandokból, elvégre nem vagyok már tizenhat.
– Tizennyolcnak nézel ki, persze, hogy nem vagy tizenhat – röhögött.
– Ez bók?
– Felőlem. Amúgy miért mondtad még délelőtt, hogy anyukád olyan, mint egy rémálom? – kérdezte.
– Vegyük úgy, hogy én vagyok Júlia, te meg Rómeó, és akárhogy is alakuljon, nem lehetünk együtt – magyaráztam tök komolyan, miközben majdnem elnevettem magam.
– Jó, akkor majd öngyilkosok leszünk – húzta meg a vállát.
Hazafelé én vezettem. Alig vártam, hogy megérkezzünk, hiszen minél előbb fel akartam hívni Arianát. Borzasztóan hiányzott mellőlem Borka. Amint felértünk a lakásba, észrevettem, hogy kettesben leszünk, ezért Ariana után Zoét is felhívtam. A telefonbeszélgetések a nappaliban zajlottak, utána megmutattam az egész lakást Márknak. Borka jól érezte magát, sikerült dumálnom vele, Zoé pedig közölte, hogy nagyon sajnálja, de a barátjánál alszik. Idegesített, hogy nem ismerheti meg Márkot, de talán egyszer még az is be fog következni. Megmutattam a régi szalonomat, a szobámat, majd benyitottam a vendégszobába.
– Ez lesz a szobád ma este.
– Rendben – bólogatott, miközben az arcára volt írva, hogy rohadtul nem erre számított.
Rendeltünk kaját, és míg vacsoráztunk, egy csomót beszélgettünk. Őszintén, szégyenérzet nélkül tudtam mesélni az elmúlt pár évemről. Úgy éreztem, mintha kicseréltek volna.
– Azt csinálsz, amit szeretnél, én most elmegyek a fürdőbe – mosolyogtam.
– Nem szívunk el egy cigit, mielőtt letusolnál? – kérdezte.
– Mehetünk!
Mondogatta, hogy szép ez a környék, viszont örül, hogy elköltöztem, hiszen ha maradok, valószínűleg nem ismertük volna meg egymást. És milyen igaza volt. Imádtam ezt lakást, imádtam itt lakni, azonban gyáva voltam, és elmenekültem a problémáim elől. Nyugodtabban élünk a Balaton mellett, mint itt, a fővárosban.
Miután végeztem a tusolással, benyitottam Márk ideiglenes szobájába, hogy jó éjszakát kívánjak neki. Lefeküdtem az ágyamba, és abban a pillanatban rettenetes érzések törtek fel bennem. Rengeteg emlék gyötört, hiányzott Borka, így képtelen voltam elaludni. Egy ideig hallgattam, hogy Márk járkál fel-alá, aztán kimentem rágyújtani. Szóltam volna neki is, viszont éppen a fürdőben volt. Egyedül ácsorogtam az erkélyen. A sírás kerülgetett, a torkom elszorult a visszafojtott könnyektől. Elképzelésem sem volt, hogy mit kezdjek magammal. Nagyjából negyven perc agyalás után döntöttem úgy, hogy ideje lesz meglátogatni a fiút a szomszéd szobában. A piercing miatt nem viseltem pólót, hanem csak egy kényelmes sportmelltartót, hozzá illő bugyival, ezért felkaptam a köntösömet, mielőtt kimentem volna a régi szobámból. Félve kopogtattam be az ajtón, mert hallottam, hogy valakivel telefonál.
– Gyere be, szerelmem! – kiabálta ki.
Szerelmem. Már megint. Erőt vettem magamon, és benyitottam. Meglepődtem, amikor megláttam, hogy szinte meztelenül fetreng az ágyban, miközben valakivel videóhívásban volt. A látványa felidézett bennem néhány emléket, melyektől azonnal bizseregni kezdett a lábam köze. A pulzusom a kétszeresére ugrott, hirtelen meg sem tudtam szólalni.
– Nem akarok ám zavarni! – dadogtam, mire Márk mutogatni kezdett, hogy menjek közelebb.
Remegő lábakkal indultam el Márk felé, majd sóhajtva leültem az ágy szélére. Egy ideig nem foglalkozott velem, csak a haverjával röhögtek valamin, majd váratlanul maga mellé húzott. Az érintésétől drámaian felnyögtem, és kuncogva bújtam hozzá. Az oldalamra dőltem, ő pedig szembefordult velem, hogy jobban szemügyre vehessen. A telefonja a plafont mutatta, míg Márk végignézett rajtam. Pár perc elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy a telefon másik végén lévő vicces fazon, az a bizonyos Ákos, akiről Márk már olyan sokat mesélt. Sokkot kaptam, amikor úgy mutatott be a legjobb barátjának, hogy a barátnője vagyok. Elmosolyodtam, majd kérdőn felhúztam a bal szemöldökömet. Legyen úgy, ahogy akarja, de egy párkapcsolatban vannak olyan elengedhetetlen dolgok is, mint például a szex. Bíztam benne, hogy ezt a tényt Márk sem felejti el.
Nem volt túl tartalmas a hármunk cseveje, olyannyira nem, hogy Ákos többször Lettinek szólított. Első látásra és hallásra, kedves srácnak tűnt, bár lerítt róla, hogy keményebb drogokat fogyaszt. Alig tudtam türtőztetni magam, alig vártam, hogy elköszönjenek egymástól. Úgy vágytam Márk csókjára, mint normál esetben az oxigénre, de ha választanom kellett volna, inkább megfulladok, csak hadd érezzem a számon Márk tökéletes ajkait. Nem voltam túl szerencsés, hiszen kihívott rágyújtani, de a telefont egy pillanatra sem tette le. Már majdnem elszívtuk mindketten a cigit, mire Ákos végre közölte, hogy lefekszik aludni, mert túl sokat szívott. A kicsi szívemet elöntötte a boldogság, mert az ereimben éreztem, hogy Márk képes lesz ma este több ponton is eleget tenni nekem.
– Szóval… – dadogtam.
– Szóval? – kérdezett vissza, miközben mélyen a szemembe nézett.
– Mióta vagyok a barátnőd? – nevettem fel kínosan.
– Nem vagy az, de hadd egye az irigység, hogy egy ilyen jó csaj szóba áll velem – mosolygott.
– Jaj, ez a viselkedés pont nem illik egy legjobb baráthoz!
– Csak szórakozom – bólogatott.
– Tudom – néztem végig rajta. – És nem fázol?
– De, egy kicsit – válaszolta, majd közelebb lépett, és szorosan megölelt. – Így jobb.
Azt hittem, kiesik a szívem a helyéről. Végigsimítottam a haján, majd az arcán, és még mielőtt elvesztettem volna az eszemet, kibontakoztam az öleléséből.
– Miért nem megyünk be, mielőtt mindketten megfagyunk?
– A szobámba menjünk?
– Miért, mi van ott? – kérdeztem elvékonyodott hangon, Márk pedig hirtelen felkapott.
Nevetve felsikítottam, mert felkészülni sem tudtam, nem hittem volna, hogy egy kis flörtölés után felkap, és egészen a vendégszoba ágyáig cipel. Megpróbált anélkül letenni, hogy a piercinghez ért volna, de mindkettőnk pechére ez nem jött össze. Akaratlanul adtam hangot az akkor érzett fájdalomnak.
– Nagyon fájt? – kérdezte kétségbeesetten, miközben azonnal megszabadította a hasamat a köntöstől. 
– Nem. A szívem jobban fájna, ha összetörnéd – nyögtem ki meggondolatlanul.
– Ebben a játékban marha nagy csalásnak számít, ha valakinek összetörik a szíve – suttogta, majd elkezdte puszilgatni a hasamat.
Éreztem kettőnk között valami egészen furcsát. Valami olyat, amit Alexnél sosem éreztem, de talán még a gyerekem apjánál sem. Izzott köztünk a levegő, és hiába próbáltam harcolni az ösztöneimmel, egyszerűen nem ment. Olyan érzésem támadt, mintha az univerzum mellettem állna és támogatna. A gerincemen végigfutó jóleső érzés is ezt sugallta. Szorosan lehunytam a szemeimet, míg a hasamat árasztotta el finom csókjaival. Egyre feljebb haladt a libabőrös testemen, míg váratlanul a számba nyomta a mutató és a középső ujját. Reflexből haraptam rájuk, miközben tudtam, hogy erős célzásnak szánta, hogy a számba dugta a tetovált ujjait. Azonnal találkozott a tekintetünk, miután lassan kinyitottam a szemeimet. Mindkét kezével a combom belső felét cirógatta, és egy gyors mozdulattal félretolta a bugyimat. Az ujjai hegyével simított végig a nedves puncimon, amiket aztán hirtelen belém nyomott. Kéjesen felnyögtem, mire Márk elmosolyodott. Az arcomhoz hajolt, végignyalt a nyakamon, majd azt súgta a fülembe, hogy: – Hiányzott a puncid.
Egyre lejjebb haladt a csókjaival, miközben az ujjait ki-be mozgatta a legérzékenyebb részemben. Nyöszörögve nyúltam utána, de már nem értem el, annyira távol került tőlem. Elmondhatatlan hiányérzetem támadt, amikor kihúzta belőlem a hosszú ujjait, aztán az ágy elé térdelt, és a csípőmnél fogva egészen a bútor végéig húzott. Lerángatta a bugyimat, én pedig a lehető legszélesebbre nyitottam ki előtte a lábaimat. Néhány másodpercig bámulta a sajgó testrészemet, majd kinyújtotta a nyelvét, és amennyire csak tudta, jó mélyen, lassan és hosszan belenyalt a puncimba. Az izmaim totál megfeszültek, a számat halk nyögések hagyták el, míg Márk a lábam között tevékenykedett. Váratlanul újra belém nyomta két ujját, és a nyalást sem hagyta abba egy másodpercre sem.
– Bébi… – nyögtem fel.
– Hm?
– Dugj meg!
– Most? Most azonnal? – kérdezte, de mivel beszéd közben nem tudta használni a nyelvét, nyilván elhajolt tőlem, ami rosszabbul esett, mint gondoltam.
– Nem tudom… – nyöszörögtem. – Igen!
– Meg foglak, de miért vagy ilyen türelmetlen?
– Márk, nagyon-nagyon kellesz. Azóta, amióta elköszöntél tőlem kora reggel. És ne hívj többet szerelmednek, mert megőrülök!
Nem szólt semmit, csak mosolygott. Nem hittem volna, hogy a tökéletes mosolyától még jobban felizgulok, de valami csoda folytán az is megtörtént. A szívem olyan szaporán kezdett el verni, hogy a bordáimon éreztem minden egyes ütést.
Természetesen nem fogadott szót, nem dugott meg, hanem a nyelve és az ujjai segítségével juttatott el a csúcsra. Zihálva, elégedett vigyorral az arcomon feküdtem tovább a hatalmas ágyon, Márk pedig elkezdett kutatni a cuccai között. Ahogy teltek a másodpercek, egyre inkább húzta az agyam, ezért remegő lábakkal elindultam felé, és elkezdtem lassan simogatni a hátát.
– Mit keresel?
– Szerinted? – kérdezett vissza egy kicsit nyugtalan hangnemben.
– Az még ráér – bólogattam, majd letérdeltem elé.
Boldogan tekintettem az ágaskodó férfiasságára, ami pár másodperc múlva a számban landolt. Eljátszadoztam vele, nyalogattam, szórakoztam vele, mire Márk megfogta a fejem, és erőteljesen lejjebb és lejjebb nyomta a farkát a torkomra. Az édes fulladozástól bekönnyeztek a szemeim, de legalább már nem féltem a dologtól, sőt, kifejezetten élveztem. Amikor úgy éreztem, hogy elég lesz, belekarmoltam a lábaiba, mire Márk arrébb húzta a fejemet a hajamnál fogva, és újra elkezdte a keresgélést. Csillogó szemekkel vártam, hogy végre megtalálja az óvszert. Óvatosan szemezgettem a farkával, és nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá, úgyhogy egy kis simogatás után újra a számba vettem. Márk azonnal abbahagyta a keresgélést, és megszólalt, hogy: – Lehet, hogy nincs is nálam gumi.
– Tudtad, hogy ma éjjel megdugsz, hozhattál volna.
– Mindig van nálam, de most… – nevetett fel keservesen.
Csóválni kezdtem a fejem, és elindultam az ágy felé.
– Nincs szükségünk gumira? – állt értetlenül. – Lotti?
– Mi van? – nevetgéltem.
– Most akkor nem kell?
– Nem mindegy, ha nincs nálunk? – húztam fel a szemöldökömet.
Lassú léptekkel haladt, majd ledőlt mellém az ágyra. Nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá azonnal – elkezdtem simogatni mindenhol, ahol csak értem. Ismét az ujjait használta, hogy kicsináljon. Egy, aztán két ujja mozgott bennem, miközben fejben nem a szobában volt. Lerítt róla, hogy idegesíti a dolog.
– Mégis kellene az a gumi, nem? – kérdezte.
– De ha egyszer nincs, mi a szart csináljunk? – háborogtam, és elindultam az ajtó felé.
– Hová mész?
Márk úgy jött utánam, mint egy idegesítő kiskutya. Az utam egyenesen Zoé szobájába vezetett, ahol felforgattam az összes létező fiókot, mire végre találtam egy szájbatekert óvszert.
– Megfelel, uram? – tettem fel a kérdést sértődötten, mialatt hozzávágtam a gumit.
– Megsértődtél? – röhögött a képembe.
– Nem – legyintettem.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy összeszedem a holmimat, és faképnél hagyom. Szerintem nagyon is egyértelmű volt, hogy mindennél jobban akarom, hogy úgy megdugjon, hogy fel se bírjak kelni, erre Márk képes volt még húzni az időt. Hálás lehet, amiért nem erőszakoltam meg. Leültem az ágy szélére, és vártam, hogy lépjen valamit.
– Olyan gyönyörű vagy sértődötten is – mosolygott.
– Lehet, viszont egyáltalán nem vagyok megsértődve. Nem kapcsolod le a villanyt? – forgattam a szemeimet.
– Világosan és egyértelműen akarlak látni – válaszolta, majd leült mellém, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
– Nem tudok világosban aludni – kuncogtam.
Ha olyan sebességgel tudtam volna reagálni, amilyen gyorsasággal Márk letepert, biztosan játszom még a sértődöttet. Finoman nyelvére haraptam, hogy érezze a törődést.
Hála a magasságosnak, nem kellett sokat várnom arra, hogy felhúzhassam a farkára az óvszert, ahogy arra sem, hogy belém hatoljon. Hamar megbizonyosodtam róla, hogy miért nem kapcsolta le a villanyt, hiszen az, hogy tisztán láthattam, ahogy lassan ki-be jár bennem a farka, felért egy orgazmussal. Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, aztán hagyta, hogy elmerüljek a gyönyörű szemeiben. Ahogy gyorsult a tempó, a nyögéseim egyre bátrabban hangoztak. Két kezemmel megfogtam a fejét, és a nyakamhoz húztam. Nem tétlenkedett, azonnal harapdálni és szívogatni kezdte a bőrömet. A hideg végigfutott a gerincemen, hiszen a nyakamon is rögtön megtalálta a legérzékenyebb pontokat. Szorosan magamhoz öleltem, hogy a fülébe nyöghessek.
– Szerelmem – suttogta.
– Bébi – nyögtem fel hangosan.
Az izmaim megfeszültek, majd pár másodperc múlva totál elernyedtek, és még jó, hogy a lábaimat tartotta, mert legalább érezhette, ahogy remegek az intenzív orgazmustól. Azonnal hiányérzetem támadt, amikor kihúzta a farkát a lüktető, nedves puncimból.
A hasamra fordított, és a derekamnál fogva felemelte a hátsómat. Alig bírtak el a végtagjaim, de főként akkor éreztem, hogy összerogyok, amikor a nyelve hegyével végignyalta a lábam közét, majd a legérzékenyebb pontomat kezdte el kényeztetni. Lezsibbadtam, a derekam pedig egyre mélyebbre került. Váratlanul megfogta a derekamat, egy gyors mozdulattal hátrarántott, és újra belém hatolt. Simogatni kezdte, aztán egyre erősebben markolászta és csapkodta az ágaskodó hátsómat. A popsimon érzett fájdalomtól és égő érzéstől totál elveszítettem a fejemet.
A takarót szorongattam, majd jobbnak láttam, ha a saját karomba harapok, mielőtt a szomszédok kihívják rám a rendőröket hangoskodásért. Nem tudtam magam tovább tartani, ezért lassan leengedtem a derekamat, a lábaimat pedig szélesebbre nyitottam. Márk egy másodpercre sem hagyta abba, így hamar okozott egy újabb orgazmust. Az alkarom lüktetett a saját fogsorom sokkoló erejétől, de még mindig jobbnak láttam, mint a sikoltozást. Egyre jobban idegesített a hiányérzet, amit ismét azzal váltott ki, hogy kihúzta belőlem a férfiasságát.
Márk kényelmesen lefeküdt az ágyra, és mutogatni kezdett, hogy az a hely, ami megőrít, már csak arra vár, hogy elfoglaljam. Mocskosul, úgy istenigazából megdugott, és még korántsem akarta abbahagyni. Esze ágában sem volt azon tornázni, hogy mielőbb elmenjen, hiszen láthatóan imádta, hogy több orgazmust is okoz nekem rövid időn belül. Bátran rámarkoltam a farkára, amibe aztán szépen, lassan beleültem. Elkezdtem gyorsan és magabiztosan lovagolni, Márk pedig a melleimre helyezte kezeit. Egyszer-kétszer a combjaim megragadásával jelezte, hogy álljak meg, és hűségesen megvárta, míg harmadszorra is eljutok a csúcsra. Remegő testtel dőltem Márkra, aki gyengéden simogatni kezdte a hátamat. Mozdulatlanul feküdtem, és hallgattam, ahogy a szíve ezerrel ver.
Néhány percig hagyott pihenni, ezután megszólalt, hogy: – Most én jövök.
Nehezen szálltam le róla, még szívesen maradtam volna akár órákon át. Márk felállt, lehúzta a farkáról az óvszert, amit a földre dobott, majd mutogatni kezdett, hogy menjek közelebb. Alig tudtam felállni, a lábaim nem engedelmeskedtek, ezért a lehető leggyorsabban tettem meg azt a két métert. Szinte térdre estem előtte, miközben vigyorogva a szemébe bámultam.
– Nyisd ki a szád – mondta halkan és mosolyogva.
Szót fogadtam neki, kinyitottam a számát, ő pedig lassan a nyelvemnek támasztotta a kemény farkát. Egy kicsit beljebb tolta, majd azt kérdezte, hogy mehet-e tovább, mire határozottan bólogatni kezdtem. Amikor kezdett kényelmetlenné válni a helyzet, megráztam a fejem. Ki-be húzogatta a számban, miközben egyre mélyebbre tolta. Majdnem megfulladtam a saját nyálamtól, az istenért nem tudtam lenyelni, ezért a fejemet hátrébb rántva szabadultam meg tőle néhány másodpercre. Finoman újra a számba vettem, majd fokozatosan gyorsítottam a tempómon. Márk elkapta a hajamat, szinte a torkomig dugta a farkát, és szó nélkül, egyenesen a számba élvezett. Várt az utolsó másodpercig, aztán erősen megfogta az arcomat, és összeszorította, hogy ne tudjam kinyitni a számat. Nem kaptam választási lehetőséget, le kellett nyelnem. Ilyet még soha nem csinált velem senki. Nyeltem egy nagyot, Márk pedig elengedte az arcomat, amin gyengéden végigsimított. Egy ideig ültem a földön mozdulatlanul és csendben, hirtelen azt sem tudtam, hogy megszólaljak-e. Sóhajtva meredtem magam elé, mire Márk nevetve kérdezte, hogy: – Engem akartál, nem?
– De – válaszoltam halkan, rekedtes hangon.
Mivel még soha nem csinált velem senki ilyet, egy kicsit összezavarodtam. Eszméletlenül jól éreztem magam Márkkal, ezért tusolás közben elkönyveltem magamnak, hogy valójában nincs okom összezavarodni, hiszen szeretem az ilyesmit, nagyon jó volt, csak hirtelen furcsán érintett.
Elégedetten vánszorogtam ki a fürdőből, majd megálltam a vendégszoba előtt. Másodpercekig csak toporogtam az ajtóban, nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok. Olyan jó lett volna megint vele aludni, de tudtam, hogy nem ringathatom magam semmiféle álomszerű illúzióba, mert abból idáig mindig csak a baj volt. Így még soha senkivel nem éreztem magam, mint Márkkal, éppen ezért gondoltam úgy, hogy még mielőtt másképp vélekedem kettőnkről, csak jó éjszakát kívánok neki. Félve nyitottam be az ajtón, miközben mindennél jobban látni akartam. Mellette akartam feküdni és csókolózni, majd a karjai közt elaludni.
– Jó éjszakát!
– Miért nem alszol velem? – mosolygott.
Nem válaszoltam, inkább becsuktam az ajtót, és a szobám felé vettem az irányt. A szobába belépve elkezdtem örömömben ugrálni, holott megbeszéltem magammal, hogy addig kell leállnom, míg tudok. Megfogtam a telefonomat, vettem egy mély levegőt, és elindultam. A vendégszoba ajtaja előtt az arcomat masszírozgattam, hogy legalább addig ne vigyorogjak, mint egy őrült, míg be nem fekszem mellé az ágyba.
– Már majdnem utánad mentem – nevette el magát, amikor átléptem a küszöböt.
Miért? Miért? Miért? A kurva életbe, miért?!
Úgy nézett végig rajtam, mint aki máris újrakezdené azt, ami mindkettőnknél feltette az i-re a pontot. Ha kimondta volna a bűvös szót, tuti, hogy azonnal öngyilkosságot követek el. Lenyomtam a villanyt, majd lefeküdtem az ágyra, és a lehető legtávolabb helyezkedtem tőle. Olyan jó lett volna hozzábújni, de a józan eszem azt parancsolta, hogy maradjak távol, mielőtt Márk teljesen befészkeli magát a gondolataimba. Nyakig betakaróztam, és csak bámultam a sötét plafont. Szinte szédültem az izgalomtól, fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok tőle a továbbiakban. Egy ideig csendben feküdtünk. Tudtam, hogy nem alszik, viszont arra nem számítottam, hogy ilyen rövid időn belül hozzám szól.
– Szerelmem, te egy jó kislány vagy. Hogyhogy nem kaptál még gyűrűt az ujjadra? – kérdezte halál komolyan.
Már megint szerelmemnek szólított. Megérdemlem a sorsom, ha ennyitől és egy kis szextől elmegy az eszem.
– Mert nem tudok főzni, és csak akkor szeretek takarítani, ha az épp terápiás céllal történik – viccelődtem.
– Kit érdekel, mikor az ágyban ilyen jól teljesítesz? – röhögött, majd egy mozdulattal magához húzott.
Hosszú percekig csókolóztunk. Hideg borzongás futott végig az egész testemen, mert úgy éreztem, hogy belezúgtam. A karjai közt aludtam el.
Reggel, amikor kinyitottam a szemeimet, az első, amit megpillantottam, az Márk tökéletes arca volt. Percekig mozdulatlanul bámultam, miközben azt éreztem, hogy soha többé nem akarok mást látni reggelente. Végigsimítottam az arcán, lenyomtam neki egy puszit, és felkeltem, hogy végre felhívjam Arianát, aki azonnal lebeszélt arról, hogy korán menjek a lányomért. Elmesélte, hogy Borka egész éjszaka aludt, mint a kis angyal, és Gergő hatalmas reggelivel készült nekik, úgyhogy rám parancsolt, hogy meg ne zavarjam a családi idillt. Olyan hangnemben mondta, hogy eszem ágában sem volt még a környékükre se menni. Szívből örültem, hogy Borka jól érzi magát a legjobb barátnőmnél.
Kakaóra és csokira volt szükségem, ezért gondoltam, lemegyek a közeli kisboltba, amit annyira, de annyira gyűlöltem. Éppen a bejárati ajtó kilincsére tapasztottam a kezem, amikor Márk kilépett a szobából.
– Hova szöksz, szerelmem? – kérdezte.
– Éhes vagyok – mosolyogtam. – Kábé két percre van egy bolt.
– Várj meg! – kacsintott rám, majd elvonult a fürdőszobába.
Kirohantam az erkélyre, mert azonnal szükségem volt egy cigire. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz velem, ha innentől mindig így fog szólítani. Képtelen voltam eldönteni, hogy a cigarettától, vagy pedig Márk szavaitól zsibbadtam-e le. A szívem azonnal kiesni készült a helyéről, ha az álomszerű éjszakánkra gondoltam.
Már a liftben nekiálltunk csókolózni. Márk kezdeményezett, hiszen én nem mertem, pedig mindennél jobban kívántam a száját. Ki sem akartunk szállni, de persze kénytelenek voltunk. Nem tudtam eldönteni, hogy járunk-e vagy minek nevezhető, amit egymással művelünk, ám az eszembe se jutott, hogy rákérdezzek a szándékára. Azt viszont pontosan jól tudtam, hogy az én szándékaim egyre komolyabbak.
Útközben megfogta a kezemet, majd maga felé fordított, hogy újra megcsókolhasson. A világ azonnal megszűnt körülöttünk, amikor a szája az enyémhez ért. 
Éppen elhagytuk a háztömböt, amikor Márk váratlanul megállt mellettem, és a parkolóban lévő embereket kezdte el bámulni.
– Mi a baj? – kérdeztem rémülten.
– Az ott az apám – hadarta, majd gyors léptekkel elindult előre.
– Tessék? Ő az apukád? Pont azon az emeleten van a lakásuk, ahol én laktam – magyaráztam. – Sőt, a felesége többször volt nálam szépítkezni. Emese nagyon-nagyon rendes, és…
– Ennek örülök, de inkább siess, nehogy az a fasz észrevegyen! – szólt közbe idegesen.
– Most miért vagy ilyen? Azt mondtad, hogy ezer éve nem találkoztál vele, erre nézd, itt az alkalom.
– Na, gyere már! – parancsolta, miközben megfogta a kezem, és erősen húzni kezdett maga után.
Márknak oda kellett volna mennie hozzá, nem pedig elrohanni minél messzebbre. Évek óta nem találkoztak, évek óta nem kíváncsi a rá, épp itt lett volna az ideje, hogy váltsanak pár szót. Szerény véleményem szerint Márk megbocsátható dolgot tett, és közel sem ezt érdemelte volna. Egy szülőnek mindig a gyereke mellett a helye. Ha az én apám csinálta volna meg velem ugyanezt…
A temető hangulatú boltban szokás szerint rohadt bunkók voltak az eladók, azonban mit sem törődve velük, megvettünk mindent, amire szükségünk volt. Láttam Márkon, hogy borzasztó frusztrált lett az apja látványától, ezért erősen megszorítottam a kezét, és biztató mosollyal az arcomon, a fülébe súgtam, hogy mellette vagyok.
Egyikünk sem számított rá, hogy újra összefutunk az apjával és Emesével. Kéz a kézben sétáltak velünk szemben. Márk a szemeit kezdte el forgatni, nekem pedig időm sem volt gondolkodni, hiszen Emese szinte rohanni kezdett felém.
– Lottikám, hogy vagy? – kérdezte kedvesen, miközben magához ölelt. 
Emese válla fölött Márk arcát kémleltem, aki láthatóan egyre idegesebb lett a kialakult helyzettől. Nem akartam megbántani Emesét, hogy azonnal lerázom, de Márk érdekében éppen azt terveztem, mire az apja váratlanul megszólalt: – Kisfiam, te mit keresel itt?
– A fiad? Ő a fiad? – kiáltott fel hisztérikusan Emese.
– Csak elkísértem a barátnőmet… – nyögte be szemkontaktus nélkül. Nem tudta befejezni a mondatot, ezért közbeszóltam.
– Néha-néha még visszajárok, ha tetováltatni akarok – mosolyogtam.
– Lottika, ez komoly? – lepődött meg az apja. Szinte zihálva vette a levegőt. – Márk, én… – dadogott.
– A legkomolyabb, de ha nem haragszotok meg, mi megyünk is tovább – vigyorogtam, miközben lökdösni kezdtem Márkot. – Bocs, tényleg sietünk, mert Borka a barátnőmnél van.
– De meddig lesztek itt? – kiáltott utánunk az apja.
– Ne erőlködj! – vágta rá Márk, hiszen én meg sem tudtam szólalni.
Egy szót sem szóltunk egymáshoz egész úton. Nem tudtam, hogy mit is szólhatnék hozzá ehhez a témához, így inkább csendben maradtam. Már majdnem nekiálltunk kajálni, mire megeredt a nyelve.
– Miért kellett eljönnünk onnan? – dühöngött.
– Az arcodra volt írva, hogy látni sem akarod, miért maradtál volna?
– Talán azért, hogy végre a szemébe is elmondjam, hogy mennyire gyűlölöm?
– És attól jobb lett volna? – kérdeztem tök nyugodtan.
A válaszra várnom kellett, ugyanis evés helyett, az erkély felé tartott. Nem mentem utána, mert egyrészt rohadt éhes voltam, másrészt pedig segíteni úgysem tudtam volna, harmadrészt pedig Arianát akartam felhívni, hogy mikor mehetek végre a gyerekemért.
Miután befejeztem a reggelit, kimentem én is az erkélyre, hogy elszívjak egy cigit.
– Ariana azt mondta, hogy körülbelül egy óra múlva mehetünk – közöltem.
– Oké – nyögte be, majd elindult befelé.
Sóhajtottam egy nagyot, mert átkozottul nem lehetett bírni ezzel a fiúval. Tudtam, hogy ezt a harcot saját magával kell megvívnia, meg hát, bölcsebb is maradtam, hiszen nem kotyogtam bele. Felnéztem a világhálóra, de megígértem magamnak, hogy sietősre veszem a figurát. Pár perc elteltével rájöttem, hogy kár volt, mert akaratlanul megpillantottam egy sztorit. Egy sztorit, amit Alex tett közzé. A kép lényege annyi volt, hogy nyilvánvalóan Gréta mellett ébredt. Hányingerem lett tőlük, majdnem kihánytam a kakaót. Nincs is jobb jelző rájuk, mint az, hogy hányadékok. Tiszta szívemből gyűlölöm azt a kétszínű ribancot. Időközben rájöttem, hogy totál megbántam, hogy Alexet ennyire közel engedtem magamhoz. Soha nem is szabadott volna lefeküdnöm vele. Hatalmas hibát követtem el azzal, hogy egyáltalán felhívtam végső elkeseredettségemben.
Márk idegesen pakolászta a cuccait. Sajnáltam. Igazán sajnáltam, mert senki nem érdemli meg, hogy a szülei leszarják. Ez Borkára is vonatkozik. Hátulról átöleltem, mire megfogta a kezeimet.
– Hagyjalak? – mosolyogtam.
– Isten ments – megfordult, hogy lesmároljon.
Szexeltünk, de nagyon gyorsan, hiszen elmondhatatlanul hiányzott Borisz. Minél több időt tölt nélkülem, annál jobban fáj. Olyan kicsi még, és szüksége van rám. Szükségünk van egymásra. Az autóban viccelődtem, hogy majd este folytatjuk. Tényleg folytatni akartam.
– Szerinted, ha akkor nem tankolok a munkahelyeden, sosem ismerjük meg egymást?
– Előbb vagy utóbb találkoztunk volna. Az ilyen szép lányokat általában megtalálom.
– Aha, bár ezúttal én találtam rád.
– Jól tetted – röhögött.
Útközben kényszeresen kerültem a szülők című témát, valamint azt is, hogy köztünk mi van. Hová tartunk? Mit csinálunk? Márkból bármit kinéztem volna, csak azt nem, hogy komoly kapcsolatba bonyolódik egy olyan lánnyal, akinek van egy kétéves gyereke. Aggasztó ezt tudni, mégis mintha túlzottan megkedveltem volna.
Örömmel rohantam a ház felé. Egyszerre voltam szomorú és izgatott. Az egy perc liftezés félórányinak tűnt. A csodálatos barátnőm és a gyönyörű kislányom az ajtóban várták érkezésünket. Szorosan megöleltem Borkát, és el sem engedtem volna, de ő elkezdett tiltakozni.
– Szerelmem, megígéred, hogy ezentúl nem alszol másnál? – kérdeztem tőle szinte sírva.
Átöleltem és megpuszilgattam a legjobb barátnőmet, aztán siettünk a gyerekszobába. Leellenőriztem a szépséges babákat, akiket legszívesebben hazavittem volna. Annyira tökéletesek voltak. Borka csak mesélt és mesélt arról, hogy mi minden történt vele, míg távol voltunk egymástól. Be sem állt a szája, viszont egy mondatnál le kellett állítanom.
– Mit mondtál?
– Hogy láttam apát – válaszolta vigyorogva.
– Hol láttad az apádat? – csodálkozva néztem Arianára.
– Pörgettük a Facebookot, és láttunk róla egy képet. Semmi extra – válaszolta a barátnőm.
– Ari telóján – tette hozzá Borisz.
– Értem. Márk itt maradnál egy pillanatra vele? Ariana mutatni akar valamit – kacsintgattam.
– Persze, menjetek csak – nézett rám furcsán.
Kirángattam Arit az erkélyre, ahol nekiálltam kérdezősködni. Egyszerre húsz kérdést sikerült feltennem, ezért a barátnőm megfogta a vállaimat, és azt kérte, hogy nyugodjak meg.
– Tehát… – Akadt el a szavam. – Borka hogyan reagált? – Egy hatalmas levegővétel után folytattam.
– Örült, hogy látja az apját, úgyhogy ideje lenne elmondani neki, hogy merre bujkálsz a gyerekkel.
– Nem sírt? Nem kérdezte, hogy mi a szitu?
– Nem, és nem is mondtam neki semmit.
– Oké. Megnyugodtam. És nem is bujkálok előle – forgattam a szemeimet.
– Dehogynem, és idő kérdése, hogy megtalál.
– Ezt meg hogy érted?
– Ne legyél idióta! Zoé is mesélte, hogy folyamatosan zaklatja.
– Nem kíváncsi ránk, és ezt elfogadtam – magyaráztam idegesen.
– Legalább magadnak ne hazudj!
– Figyelj, itt van Márk. Tök jól elvagyunk, tökre azt érzem, hogy működhetne köztünk a dolog. Végre azon vagyok, hogy elfelejtsem azt a faszt, és ígérem, hogy Borka nem fog tovább szenvedni. Csak szükségem van még egy kis időre.
– Rendben, de akkor ez így is legyen. Hiányzik neki az apja, te meg nem lehetsz önző – mondta, miközben megölelt.
– Önző vagyok? – akadtam ki.
– Az vagy. Itt már régóta nem csak rólad van szó. Borkának akkor is szüksége van az apjára, ha te Márkot választod.
– Igazad van – gondolkodtam el. Arianának teljesen igaza volt.
Önző, rossz anyja vagyok Borisznak. Tisztáztam magammal a szörnyű igazságot. Kissé zavartan viselkedtem, Ariana pedig teljesen magára vette a dolgot.
– Ne haragudj, nem azt mondtam, hogy szar anya vagy, csak ez az önzőség kicsit sok – magyarázta.
– Nem rád haragszom, hanem saját magamra – nyögtem be, majd berohantam a lakásba.
Márk képtelen volt lekötni Borkát, így hamar közbeléptem.
– Oké, mehetünk? Borisz, köszönj meg mindent Arianak, és már itt sem vagyunk! – mondtam idegesen.
– Maradjatok még, ráértek! – szólt közbe a barátnőm.
– Nem hiszem – csóváltam a fejemet. Ari megfogta a kezem, és határozottan kihúzott az erkélyre. Megint egy nehéz beszélgetés elébe néztem.
– Most mit akarsz csinálni? Nem azt mondtam, hogy rohanj haza, aztán hívd el – erősködött.
– Nem is azért rohannék haza, hanem… – Megzavarta a mondatomat a telefoncsörgés.
– Ki az? – nézett rám ijedten.
– Anya.
– Vedd fel!
– Összevesztünk – néztem tovább a telefont.
– Már megint?
– Tudod, hogy a szüleimnek senki sem felel meg. Nincs miről beszélnünk.
Örültem, amikor abbahagyta a zaklatást, de pár másodperc elteltével újra megszólalt a telefonom.
– Vedd már fel! Kíváncsi vagyok, hogy mit akar – suttogta, miközben lassan felszívódott.
Semmi kedvem nem volt anyám hülyeségét hallgatni, ám a barátnőm hatásra felvettem. Idegesített az is, hogy Ariana egyedül hagyott.
– Itt Lotti Ribi, mit szeretne, hölgyem? – szóltam bele.
– Te olyan hülye vagy! – röhögött.
– A lényeg? – kérdeztem a hozzám illő szarkazmussal.
– Itthon vagytok?
– Nem. Mondtam tegnap, hogy Pesten leszek. Éppen Arinál vagyunk.
– Borka?
– A lényeg?
– Lotti! Ha nem vagytok itthon, akkor mit keres apád autója a házatok előtt? – kérdezte kétségbeesetten.
– Hát… Ööö… – dadogtam.
– Lotti!
– Biztos, hogy csak eleget tett a kérésemnek.
– Milyen kérésednek?
– Megkértem még reggel, hogy nézzen körül a kertben – rögtönöztem.
– Miért? Mi baj van a kerttel?
– Valamelyik este furcsa zajokra lettem figyelmes, aztán Gréta is szólt, hogy valami biztosan van a kertünkben. Majd kérdezd meg apától, hogy talált-e valamit, mert úgyis elfelejt felhívni – magyaráztam.
– Ó, értem! És komolyan apádat küldted?
– Kit küldhettem volna? – röhögtem.
– Bárkit, de miért pont őt? – röhögött velem együtt. Annyira kínos volt, hogy az elmondani sem lehet. Alig vártam, hogy véget érjen a beszélgetésünk.
– Mikor jöttök haza? – folytatta a kihallgatást.
– Még a délelőtt folyamán elindulunk, nyugi.
– Nem aggódom, csak érdekel, hogy mi van Borival. Szívesen átmennék délután.
– Majd megbeszéljük, de most le kell tennem! Puszi – daráltam el a mondanivalómat, azután kinyomtam.
Az agyvérzés kerülgetett. Nem akartam hinni a füleimnek, mikor anyám mesélte, hogy apa már megint Grétánál van. Furcsa volt a szitu, hiszen ezek szerint Gréta elég hamar lepattintotta Alexet. Meg is érdemlik egymást. Két szerencsétlen. De az, hogy apám is ebben a ribancban leli örömét, az már több a soknál. Éreztem, hogy fel kell hívnom, és közölnöm kell vele, hogy utoljára falaztam. Így is tettem.
– Szia, apa! Lebuktál anya előtt. Valakitől megtudta, hogy a házunk előtt áll az autód. Falaztam neked, azt hazudtam, hogy a kertünkben keresel valami vadállatot, ami zavarja az estéinket, sőt még Gréta is fültanúja a mozgolódásnak – mondtam feldúltan.
– Egyetlenem, nagyon köszönöm, de hidd el, nincs köztünk semmi – hazudta újra és újra.
– Tudom! Persze, hogy nincs! – röhögtem.
– Elmondanám, ha úgy lenne.
– Ezer és egy alkalmad lett volna rá. Jobban járnánk, ha anyának mondanád el az igazat. Engem nem érdekel, hogy mit balhéztok – magyaráztam.
Végül arra jutottunk, hogy felfogta, mit kell hazudni. Hálás volt nekem azért, mert bűntársa lettem a megcsalósdiban. A francért kell előttem titkolni, mikor minden nyilvánvaló!
Pár szóban elmeséltem a barátnőmnek az erkélyen történteket. Borka ügyesen összeszedte a cuccait, majd elköszöntünk az ikrektől, végül pedig Arianától. Azt tanácsolta, hogy ne csináljak semmit meggondolatlanul, én pedig megígértem, hogy kétszer is átgondolom a terveimet, mielőtt bármihez hozzáfognék. A kislányom alig akart beülni az autóba. Elmondhatatlanul hiányzott.
Márk sokat mesélt az apjáról. Elkönyveltem magamban, hogy hasonló cipőben járunk még úgy is, hogy engem hosszabb távon nem tagadtak ki, legfeljebb pár hétig nem álltak velem szóba.
– Az én szüleim nem váltak el, így ezt a részét nem ismerem, azonban a többihez lenne egy-két hozzáfűznivalóm – kommentáltam.
– Utólag belátom, hogy mindenkinek így volt a legjobb. Hidd el, kegyetlen érzés, amikor apád számodra az isten, erre pár hét úlva úgy viselkedik, mint egy idegen – mesélte. – Soha nem fogom ezt megbocsátani neki. Szar volt látni, hogy boldog az új családjával.
Valóban fogalmam sem volt, hogy milyen elvált szülők gyermekének lenni, viszont nem kellett messzire mennem, itt volt a saját gyerekem, akit történetesen magasról leszar az apja. Bármit kinéztem volna az exemből, csak ezt nem. Azt hittem, ha köztünk nem is működhet úgy, ahogy szerettük volna, attól még a gyerekével törődni fog. Másodiknak lenni sem volt könnyű, ám ez minden szörnyűségnek a teteje. Borkának szüksége lenne rá.
Jólesett, hogy Márk megnyílt előttem, minden jót és rosszat elmesélt a múltjából, aztán váratlanul megcsörrent a telefonja. Percekig dumált a főnökével, és később kiderült, hogy holnapra berendelték dolgozni, ezért úgy tűnt, lőttek az esténknek. Az élet minden elintéz helyettünk. Ezt csak arra értem, hogy anyám úgyis eljött volna, és nem tűrte volna el Márk jelenlétét. Mérhetetlen gyűlölet fog el, ha arra gondolok, hogy anyám folyamatosan ítélkezik. Nekünk, szülőnek kötelességünk megóvni minden bajtól a gyermeküket, azonban van egy határ, amit anyám például állandóan átlép. Közelebb állok a harminchoz, mint a húszhoz, már nem kellene a szüleim befolyása alatt állnom. Jó, legalább nyolcadikos korom óta nem tudnak rám hatni, szóval helyesen úgy hangzik a mondat, hogy igazából nem érdekel, mit mondanak, mert azt csinálok, amit akarok.
Nem akartam hinni a szememnek, amikor megpillantottam Zoé autóját a ház előtt. Egy másodperc alatt törlődött az agyamból minden negatív, borús gondolat, úgy örültem a barátnőmnek. Borkát kénytelen voltam felkelteni, mert tudtam, ha most túlzásba esik az alvással, akkor nem lesz jó éjszakánk. Olyan édes volt, ahogy megpróbált elfordulni az ülésben, de nem hagyhattam. Összevissza csiklandoztam, mire hajlandó volt kimászni az autóból.
– Zoé! – kiabáltam izgatottan.
Választ nem kaptam, csak egy kómás Zoét, aki a szobájából vánszorgott ki.
– Sziasztok! – integetett erőtlenül.
– Mit csináltál? Aludtál? Mi az oka annak, hogy itthon vagy? – kérdezősködtem.
– Basszus, egyszerre csak egyet! – nevetett.
– Bocsi, csak már olyan rég találkoztunk!
– Éppen filmet néztem, és igen, majdnem elaludtam. Este elindulok vissza, mert reggel kénytelen leszek bemenni a cukiba – válaszolta, miközben ásított.
– Többet kellene pihenned! – forgattam a szemeim.
Köszöntek egymásnak Márkkal, majd Zoé felvette Borkát, hogy végre megölelhesse.
Az egész délutánt együtt töltöttük. Mielőtt anyám ideért volna, a barátnőm elmesélte, hogy egy kezén képtelenség lenne megszámolni, hogy hányszor kereste meg az exem csak azért, hogy Zoé elárulja a kilétünket.
– Egyáltalán nem hülye, meg fog találni titeket. Nagyon rajta van az ügyön, de nyugi, én nem mondtam neki semmit – részletezte.
– Hú, de boldog vagyok – morogtam halkan.
– Ja, és képzeld el, hogy apád autója egész délelőtt itt állt a házunk előtt.
– Jaj, ne is mondd! Először és utoljára falaztam neki. Később elmondom, mi a szitu, mielőtt édesanyám rákérdezne – köhögtem.
Zoé vette az adást. A szemkontaktusból megértjük egymás gondolatait, így simán levágta, hogy mi történik körülöttünk. Miután jól kiveséztük a hétvégét, Márk meg akarta kérdezni, hogy nem lenne-e jobb, ha ő lelépne, mire anyám belépett az ajtón.
– Már mindegy – húztam meg a vállam.
Egyből az unokájához rohant, csak egy erőltetett köszönés hagyta el a száját, mit sem törődött a fiúval, akivel valójában nincs is köztünk semmi. Borkát természetesen zavarba hozta, mert szegény nem tudta eldönteni, hogy kihez bújjon jobban. Amíg anyám és a gyerekem a szobában játszottak, addig mi, érett felnőttek kimentünk a teraszra cigizni és beszélgetni. Úgy vettem észre, hogy Zoénak szimpatikus Márk. Mindenkinek az, kivéve az őseimnek. Apa még nem találkozott vele, de ajánlom, hogy egy rossz szava se legyen kettőnkhöz. Ha úgy vesszük, sokkal jön nekem, amiért hazudtam miatta. Borzasztó azzal a tudattal élni, hogy apád csalja anyádat úgy, hogy te mindent tudsz, azonban nem mondod el, mert nem akarsz senkinek rosszat. Ahogy apámat ismerem, hetek kérdése, és lebukik, bár az lenne a legtisztább, ha örökre elbúcsúzna Grétától. A teraszon ücsörögve eszembe jutott, hogy felcsigázom Zoét, hogy segítsen megverni a szomszéd királylányt, de ezt az ötletet hamar elvetettem. A lelki szemeim előtt láttam újra, ahogy az exe szeretőjét megtépi és leköpi.
Húsz-huszonöt nyugodtan eltöltött perc után megcsörrent a telefonom. Bárkire számítottam, csak épp Beára nem.
– Mit akarhat? – vettem a kezembe a telefont.
– Vedd fel, tuti, hogy valami fontosat akar mondani! – nyaggatott Zoé.
Igaza volt, Bea nem szokott ok nélkül felhívni. Félrevonultam a kertbe, hogy zavartalanul beszélhessek vele.
– Üdv, itt Lotti Ribi! – szóltam bele.
– Tessék? – röhögött.
– Akkora ribanc vagyok, hogy ez lesz az új köszönésem.
– De a vendégeknek ne így vedd fel, mert elmennek máshová! – nevetgélt tovább.
– Meggondolom. Mi a helyzet?
– Na, igen! A helyzet az, hogy nyilvánvalóan nem bírtam tovább titkolózni, így mindent beismertem anyámnak – kezdte, én pedig azonnal közbeszóltam.
– Ne is folytasd! Kiakadt, mi?
– Rettentő mérges lett, bár azt állítja, hogy ő már egy ideje tudja.
– Mit meséltél pontosan?
– Mit-mit? Azt, hogy nem tudom, ki a gyerek apja.
– Így kerek-perec megmondtad? Te állat! – vinnyogtam.
– Szerinted elhitte volna a mesét?
– Az én szüleim egy időre megették a kis hazugságaimat, és nálad még ki sem derült volna soha az igazság.
– Mindegy már! – sóhajtott.
– Úgyis megbékél majd, ezen ne aggódj! – bátorítottam.
– Itthon vagytok? – kérdezte váratlanul.
– Már igen.
– Átmehetek?
– Persze, itt van Zoé és még anyám is. Biztos, mindketten adnak tippeket, hogy hogyan ne tedd tönkre ennél is jobban az életedet – kuncogtam.
– Nekem már mindegy! Mindjárt ott vagyok! – mondta, majd le is tette.
Őszintén örültem, hogy rajtam kívül vannak még elcseszett emberek. Persze sajnáltam Beát, amiért az anyja csúnyán reagált a vallomására, de ez várható volt. Még vissza sem értem a teraszra, Zoé már kérdezősködni kezdett.
Dióhéjban elmondtam a telefonban elhangzottakat, és megnyugtattam, hogy nemsokára Bea is a kis társaságunk tagja lesz. Leültem Márkkal szemben, aki olyan furcsán nézett rám. Percekig bámultuk egymást, és eközben még levegőt sem vettem. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Zoé lököd.
– Itt vagy? – kérdezte.
– Hol lennék? – bámultam tovább Márkot.
– Föld hívja Lottit! Anyád szólt, hogy menj be egy kicsit! – kiabált.
– Ööö, persze. Már megyek is – mondtam, aztán zavartan elindultam.
Alig bírtam róla levenni a szemeimet, az arcomról pedig nem tudtam letörölni a mosolyt.
– Halihó! – szóltam be a szobába.
Anyám megkérte Borit, hogy menjen ki a többiekhez. Amúgy is akartam javaslatot tenni erre, hiszen nagyon jó idő volt odakint. A gyerekem szót fogadott – összeszedett néhány hasznos kütyüt, és kiszaladt.
– Anya, menj már ki! Tök jó idő van! – pimaszkodtam.
– Szívem szerint megvernélek – válaszolta mérgesen.
– Verd el a popsimat, azt úgyis szeretem – folytattam.
– Nem azért hívtalak be, hogy majomkodj!
– Hanem azért, hogy leszúrj? Tudom, hogy utálod Márkot, pedig még nem is ismered. Ja, igen, nem is akarod megismerni, mert a múltja szar, a fültágítói meg túl nagyok.
– Meggondolatlanul cselekszel – rázta a fejét.
– Utoljára mondom el, hogy nincs köztünk semmi, és valószínűleg nem is lesz, mert ő nem híve a komoly kapcsolatoknak.
– Legalább egy olyat keresnél, aki esetleg apának is jó.
– 110%-ban Borka mellett állok, semmiben sem szenved hiányt, apja helyett apja is vagyok, szóval engedd meg, hogy eldöntsem, mi a jó nekem. Amíg a gyerekem ebből a sok szörnyűségből nem tapasztal semmit, addig nyugodt vagyok. Anyukám, ha én elkezdek aggódni, akkor kezdhetsz te is.
– Rendben – nyögte be tök idegesen. – Miért van szükséged Márkra? – kérdezte.
– Honnan is tudnád, hogy milyen az, ha szarrá vagy alázva és még egyedül is vagy, mint a kisujjad…
– Szóltunk, ugye?
– Amikor már félidős terhes voltam, szóltatok, aha. Különben is, tudod, hogy nem érdekelt volna.
– Ez a legnagyobb baj veled.
– Hidd el, hogy minden rendben lesz – kacsintottam.
– Mit tervezel? – nézett rám furcsán.
– Az élet mindent elintéz helyettünk – válaszoltam, majd lassan kivonultam a szobából.
Az elkövetkezendő egy órában kint voltunk a kertben. Zoé focizott Borkával, időközben megérkezett Bea is, aki elmesélte az egész sztorit. Anyámat legszívesebben felrúgtam volna. Az ő szemében a barátnőm anyja volt a köcsög, amiért nem áll a lánya mellett. Lett volna néhány hozzáfűznivalóm, de inkább csendben figyeltem, ahogy a lányom jól érzi magát Zoéval. Anyám hogy lehet ekkora álszent?
Nagyjából este hét óra volt, mire mindenki hazament, kivéve Márkot. Zoé visszaindult a fővárosba, Bea rosszkedvűen távozott, ahogy az édesanyám is. Nem tudtam hova tenni a dolgot, ezúttal még nem is voltam durva vele.
Borkát megfürdettem, majd együtt nekiálltunk egy mesének a kanapén. Tudtam, hogy a kislányom nem bírja sokáig, hamar elaludt. Hosszú volt a napja, ahogy mindegyikünknek.
– Ideje mennem – nyögte be Márk, aztán fel is állt, hogy összeszedje a cuccait.
– Nyugodtan alhatsz nálam. Van egy vendégszobám – kacsintottam.
– Aranyos vagy, de ki kell pihennem magam – nevetett.
 Mivel Bori aludt, kikísértem Márkot. Amint kiléptünk az ajtón, elkezdett szakadni az eső. Még az időjárás is ellenem dolgozott.
– Így akarsz hazasétálni? – kérdeztem, miközben megfogtam a kezét.
– Nem hagyhatod itt Borkát, én pedig nem vagyok cukorból – húzta fel a szemöldökét.
– Hát, ezt meg tudnám cáfolni! – mosolyogtam.
Percekig csókolóztunk az esőben, majd a járdáról figyeltem minden lépését. Mosolyogva zártam be a kaput, mosolyogva gyújtottam meg az utolsó szál cigimet. A teraszon álltam, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Annak az autónak a hangját akár ezer közül megismerem. Megállt bennem az ütő.