8. fejezet ☼

Másnap elmentünk egy nagy bevásárló központba, hogy megvegyük mindazt, ami hirtelen eszünkbe jutott Zoéval. Megvettük a nagy medencét, Borkának egy kisebbet, biciklit, rollert, bukósisakot, térd- és könyökvédőt, valamint egy tucat Peppa malacos sebtapaszt. Bevásároltunk a bulira is, amit legszívesebben lemondtam volna a szüleim miatt, ám mivel mindenki mást meghívtunk, így kizárásos alapon a kerti parti nem maradhatott el. Apa segített összeszerelni a medencét, aztán péntek éjjel ki is próbáltuk Márkkal. Tudom, hogy mire gondoltok, de nyugalom, nem szexeltünk a vízben. Apám késő estig nálunk volt, jól érezte magát a fiúkkal. Zoé arcán látszódott, hogy szívesen beszólna neki, azonban a szemeimmel jeleztem, hogy ne tegye. Váratlanul a barátnőm szóba hozta Alexet, aminek apa rohadtul nem örült. A képére volt írva, hogy zavarja a szomszédom új kapcsolata. Amikor elkísértem a kapuig, megkérdezte, hogy Gréta tényleg együtt van-e Alexszel. Nem tagadtam le, elmondtam az igazat a boldog babavárásról. Kétségtelen, hogy szarulesett neki, ezért benyögtem, hogy anya ezerszer jobb bárkitől. Elismerte az igazamat, majd elköszöntünk egymástól. Érzem, hogy éget titeket a vágy, hogy megtudjátok, mi történt Márk bokájával. Mivel túl makacs volt, így nem mentünk be a kórházba, hanem egész éjjel jegeltük, és reggelre jobban nézett ki. Fogjuk rá, hogy két nap alatt helyrejött. És hogy nálunk aludt-e? Igen, egész héten. Tőlem ment dolgozni és hozzám jött haza.
Szombat reggel arra keltünk, hogy Márk telefonja csörög. Hajnali fél hét volt, elképzelésünk sem volt, hogy ki keresheti ilyenkor. A fejemre húztam a takarót, úgy hallgattam, ahogy Ákossal beszél.
- Nem, ma este nem érek rá - mondta határozottan. Előbújtam a takaró alól, és érdeklődően ránéztem.
- Ki az? - kérdezte nevetve. - Nem emlékszem rá, a neve sem rémlik. Továbbra is tágra nyílt szemekkel bámultam.
- Megbeszélem Lottival, aztán írok vagy valami - zárta le a beszélgetést, majd ledobta a telefonját a szekrényre. Nem telt el egy perc, az újra csipogni kezdett. Esküszöm, hogy nem akartam végignézni, hogy mit beszélget a legjobb barátjával, de akaratlanul is megláttam, hogy egy kissé alul öltözött lányról küldött képet azzal a szöveggel, hogy: „Barbi. Nem hiszem el, hogy nem emlékszel…”, ezer darab röhögős emojival. Márk szája egyből mosolyra állt, én pedig egyre gyanakvóbb lettem. Ismertek, tudjátok, hogy nem vagyok féltékeny típus, de abban a percben szívem szerint megkerestem volna Barbit, és agyonvertem volna. Azt sem tudtam, hogy mi a szituáció, mégis megevett a féltékenység. Annyit válaszolt, hogy így már tudja, ki ő. Remek, mi? Lehet, hogy hatásos volt a „megöllek” nézésem, mert egyből magyarázkodni kezdett.
- Ákost zaklatja a csaj.
- Értem - válaszoltam.
- Azért zaklatja, mert nem érti, hogy hova tűntem.
- Tessék? - kérdeztem, miközben nagyokat pislogtam.
- Elvileg volt köztünk valami, és a csajnak fura, hogy nem lát már Ákossal. Az a vicc, hogy én nem igazán emlékszem semmire. Régen is volt, nem is érdekelt… - köhögött. - Felkelek - mondta, majd ki is ment a szobából.
A telefonjára folyamatosan érkeztek az értesítések, ezért megfogtam, hogy kikapcsoljam a netet, de Ákos üzenetei érdekesebbek voltak, mint a Wi-fi kinyomása. Olyanokat írt, hogy megadja Márk számát a lánynak, hogy megbeszéljék. Kora reggel! Ez nem érne rá később? Nem szeretek idegesen kelni. Éppen felálltam volna, amikor egy ismeretlen számot jelzett a képernyő. Csupán csak tíz másodpercig vacilláltam, hogy felvegyem-e.
- Haló? - szóltam bele.
- Márk?
- Ki keresi? - nevettem el magam.
- Bocsi, rossz számot hívtam - magyarázkodott a hölgy a vonal másik végén. - Bocsánat.
- Ha nem tévedek, akkor téged Barbinak hívnak.
- Igen, viszont azt nem tudom, hogy te ki vagy, de nem is fontos ez az egész, szóval most leteszem.
- Megmondjam neki, hogy kerested? - kérdeztem kedvesen.
- Nem, dehogy is! Nem fontos.
- Én is úgy gondoltam, hogy nincs semmi további mondanivalód. Szép napot! - mondtam, majd azonnal kinyomtam. Tízes skálán mennyire vagyok barom? Sőt, Ákos hogy lehet ekkora barom? Nem egyértelmű, hogy foglalt az úr? Állj! Miket beszélek? Mindenki azt csinál, amit akar, hiszen nem vagyunk együtt. Felöltöztem, és nagy lendülettel kimentem a konyhába, ahol Zoé iszogatta a tejeskávéját.
- Hé, de korai vagy! - suttogta.
- Hagyjuk - vágtam rá, majd kinyitottam a hűtőt, hogy igyak egy korty Jägert.
- Mit művelsz? Nem is iszol alkoholt, mi ez a nagy reggeli ivászat? - kérdezősködött aggódóan, én meg kapásból lehúztam három nagy kortyot.
- Rá fogok szokni - ráztam a fejemet, Zoé pedig egyre idegesebb lett.
- Mi a bajod? - kiabált rám.
- Jót tesz a gyomromnak.
- Még ki se nyílt a szemed, de már piálsz.
- Ez a három korty nem árt. Jól van… - sóhajtottam.
- Ki vele!
- Márkot felhívta egy csaj az előbb, én meg szépen felvettem. Igazából ez úgy volt, hogy Ákos adta meg a csajnak a számát, mert érdeklődött felőle. Állítólag volt köztük valami.
- És te felvilágosítást adtál a csajnak, hogy tipli van, ugye? - vigyorgott.
- Fogjuk rá. Meglepődött, az biztos.
- Nem értem, hogy Ákosnak hogy lehet ennyi esze. Nem tudja, hogy együtt vagytok, vagy mi a fasz?
- Nem vagyunk együtt, ezt te is tudod.
- Majdnem egy hete osztod meg az ágyadat vele.
Nem szóltam semmit, inkább iszogattam tovább. Olyan elképesztő gondolatok jártak az eszemben, hogy magam sem akartam elhinni, hogy ezek az én fejemben motoszkálnak. Nem lehetne okom a féltékenykedésre, hiszen együtt sem vagyunk. Tuti, hogy hidegen hagyja az a lány, csak ebben az esetben azt nem értem, hogy Ákos miért adta ki a számát. Biztos, hogy a legjobb barátja tud arról, ami mostanság köztünk történik.
- Zoé - nyavalyogtam.
- Hallgatlak - válaszolta.
- Hogyan kell viselkedni egy komoly kapcsolatban? Mit kell csinálni? - kérdeztem elkeseredett hangvételben.
- Hogyhogy hogyan kell viselkedni? - nevetett.
- Á, nevess csak ki! Helytelen, amit az előbb tettem?
- Nem! Kulturáltan küldted el a picsába a csajt?
- Igen - sóhajtottam. - Azt hiszem, igen.
- És most jobban érzed magad?
- Nem tudom - kortyoltam tovább a Jägert. Két monológ között hallottuk, hogy Márk bemegy a szobába, ezért Zoé szinte rám kiáltott.
- Ne igyál többet, hanem menj be hozzá!
- Oké, csak előbb megpróbálom eltüntetni a piálás nyomait - fogadtam szót, majd elindultam a fürdőszoba felé. Miután rendet raktam magamban, magamon és kicsit a fürdőben is, megnéztem Borkát, aki csendesen aludt. Azért kellett rendet tennem, hiszen a napokban nem csak ketten voltunk a gyerekkel. Semmi sem ott volt, ahogy megszoktam.
Félve léptem be a szobába, mert azt éreztem, hogy nagyon rosszat csináltam. Márk éppen a tévét kapcsolgatta, én pedig közelebb léptem, a kezembe vettem a telefonját, és megbánó arccal megálltam az ágy mellett.
- Hívd vissza nyugodtan - mondtam.
- Kit? - nézett rám hülyén.
- Barbit.
- Kit? - röhögött.
- Azt a szőke lányt, akinek Ákos adta meg a számodat.
- Mit csinált? - röhögött tovább.
- Oké, szóval… - dadogtam.
- Igen?
- Tehát. Az történt, hogy belenéztem a telefonodba, amikor Ákos ezer üzenetet írt. Kurvára idegesített, ahogy csipog. Igazából csak a WiFi-t akartam kikapcsolni vagy valami, erre megláttam, hogy megadta annak a lánynak a számodat, aki pár perc múlva felhívott téged - sóhajtoztam. - Felvettem, baszd meg.
- És remélem, útbaigazítottad - mosolygott.
- Nem! Vagyis… csak annyit mondtam neki, hogy nincs közös témátok. Nagyon meglepődött, hogy nem te vetted fel, és ki akarta nyomni - magyaráztam. Márk végig vigyorogva figyelt, ami rohadtul zavarba ejtő volt. Arra kért, hogy feküdjek le mellé.
- Miért mosolyogsz? Mit kellett volna mondanom? - kérdeztem felháborodva.
- Azt, hogy töröljön ki gyorsan a gondolataiból és az emlékeiből is, mert én már megtaláltam álmaim nőjét, akivel ugyan hivatalosan nincs köztünk semmi, mégsem foglalkoztat soha többé más - válaszolta, majd megcsókolt. Percekig csókolóztunk, azután megkérdeztem, hogy:
- Biztos, hogy nem haragszol, amiért megnéztem a telefonodat, és azért sem, mert felvettem?
- Dehogyis. Felőlem most is belenézhetsz, fel is veheted bármikor. Tudom, hogy mit gondolsz rólam a látott és a hallott dolgok alapján, de hidd el, hogy nem kavarok senkivel rajtad kívül.
- Nem is gondoltam, hogy kavarsz másokkal, a telefonod meg a magánügyed. Azt viszont nem értem, hogy Ákos miért akarta betölteni a szükségtelen kerítőnő szerepét - kuncogtam.
- Én se, pedig előtte mondtam neki, hogy ma nálad bulizok, nem megyek vele sehova.
- Mondjuk, az csak egy dolog, hogy nálam bulizol.
- Lehet, de elvileg tudja, hogy már mióta haza sem mentem. Tudnia kellene, hogy nem alszom ok nélkül együtt senkivel több napon keresztül.
- Nyomós okod lehet arra, hogy több napja csak velem alszol - kacsintottam.
Szerencsénkre nem voltunk összemelegedve, amikor Borka berohant a szobába. Egy épségben lévő telefontöltőt kerestem a szekrényben a sok lom között, mivel az aktuális szarakodni kezdett. Reggelente össze szoktam nyomni a gyerekemet, aki hangos sikítással jelez, ha már levegőt sem kap. Utálja, amikor ennyire szeretgetem, pedig mindig nehéz elengedni.
- Biciklizünk? - kérdezte ugrálva.
- Borka, hét óra múlt pár perccel. Majd később.
- Mikor?
- Fel sem öltöztél még, a hajad is áll mindenfelé, meg különben is ébredj fel rendesen, aztán kimehetünk!
- Anyaaaaa!
- Egy csomó dolgom van, ma lesz a buli. Jönnek Ariék is, tudod - magyaráztam.
- De anyaaaa! - folytatta.
- Öltöztesd fel, majd én kimegyek vele - szólt közbe Márk.
- Ugyan, hagyjad. Pár perc múlva megnyugszik - mire kimondtam, Borka elrohant. Feltételezni mertem csak, hogy öltözni indult. Márk igazán kedves, hogy felajánlotta, hogy ő kimegy a gyerekemmel az utcára, míg biciklizik egyet. A fél szekrényt kidobálta, nem tudta eldönteni, mit vegyen fel. Ebből a szempontból is nehezebb lányos anyukának lenni. Ez a kölyök rosszabb, mint én. Miután sikeresen összeállította a szettjét, elvonultunk a fürdőbe. Amíg fogat mosott, kerestem neki valami hajba valót. Az egész fésülködés alatt nyávogott. Persze tudom, hogy milyen fájdalommal jár az ilyesmi, de muszáj megfésülködni. Borka megörökölte a hajam sűrűségét, vastagságát, egyedül a színe más. Középbarna hosszú haját kontyba fogtam egy fánk (kontyalátét) segítségével. Szinte mindig így csinálom meg neki. Sokszor csak csendben bámulom. Órákig el tudnám nézegetni minden egyes mozdulatát. Gyönyörű a haja, ámulatba ejtően szépek a nagy barna szemei, édes az orrocskája, hibátlan a barna bőre, és a bűbájos mosolya az, ami igazán boldoggá tesz. Ő a tökéletesnél is tökéletesebb. Örömmel indult el, ám mindenesetre még egyszer megkérdezte, hogy nem mennék-e én is. Megígértem, hogy később kinézünk Zoéval. Leültem a konyhaasztalhoz  a barátnőmmel szemben, aki épp reggelizett.
- Kérsz pirítóst? - kérdezte két harapás között.
- Nem, jól vagyok lakva a Jägerrel - mosolyodtam el.
- Az nem kaja!
- Mindegy - sóhajtottam. - Zoé, nekem ez nem megy.
- Nem muszáj enned - vágta rá reflexből.
- A kapcsolat! Az nem megy! - háborodtam fel. - Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni ezt az egészet.
- Miért? Mit mondott arra, hogy felvetted a telefonját?
- Azt, hogy meg kellett volna mondanom Barbinak, hogy ő már megtalálta álmai nőjét, és hogy törölje őt ki az emlékeiből meg mindenhonnan.
- Komolyan? Egy kicsit sem haragudott meg? - nézett tágra nyílt szemekkel.
- Látod… Ő teljesen más, és nagyon félek, hogy elrontok valamit. Félek, mert fogalmam sincs, hogy milyennek kellene lennem, és arról sincs, hogy hogyan kellene viselkednem - ecseteltem. Zoé közhelyekkel és motiváló szarokkal bombázott. Szerinte Márk úgy szeret, ahogy vagyok, ahogy megismert, de… Nem létezik, hogy önmagamért szeressen egy olyan pasi, aki kívül-belül tökéletes. Ez egyszerűen elképzelhetetlen.
- Nem értelek. Mit érzel iránta? - tette fel a kérdést, miközben elindultunk, hogy megnézzük Borkát.
- Nem tudom - álltam meg. - Azt viszont tudom, hogy semmiképp sem szeretném elveszíteni. És amekkora lúzer vagyok, figyeld meg, az lesz a vége, hogy keres mást.
- Ez hülyeség! - förmedt rám.
- Persze, hogy az, hiszen én mondtam - nevettem.
- Teljesen rosszul látod ezt az egészet. Szerinte csúnyábban el kellett volna küldened azt a kurvát a picsába. Ebből azt szűrtem le, hogy ő komolyan gondolja - magyarázta. Egészen a kapuig mondta a magáét, pedig még vissza is mentünk a teraszra elszívni egy cigit. Belém akarta magyarázni, hogy minden a legnagyobb rendben van. 100%-ig összeillünk, és kettőnknek van jövője, blabla. Blabla? Elgondolkodtam a szavain.
Egy ideig csendes megfigyelői voltunk az eseményeknek. Úgy tűnt, mindketten jól szórakoznak. Zoénak muszáj volt kinyitni a száját, hiszen nem is ő lenne, ha továbbra is csendesen figyeltük volna őket.
- Leváltsalak? Azt hiszem, hogy Lotti mondani akar valamit neked - kiáltott Márknak.
- Ezektől a mondatoktól mindig megijedek, de persze, menjünk beljebb - nevetett, majd elindult felénk. Utolsó erőmmel meghúztam Zoé haját, miközben úgy néztem rá, mintha meg akarnám gyilkolni. Igazából ez így is volt. Bementünk a szobába, ahol Márk egyből nekiállt cigit tekerni. Nem szóltam semmit, mert már többször elmondta, hogy nem fog visszaszokni a fűre, csak néha jólesik neki. A néha szó egyenlő azzal, hogy napjában többször azt szívja. Munka előtt, munka után, lefekvés előtt, kaja után, tehát bármikor. Annyi becsülendő legyen, hogy sosem mások előtt csinálja. Mármint a lényegnek a lényege, hogy ne a gyerek előtt szívja, mert én sem szívesen cigizek a jelenlétében. Kimentünk a teraszra. Csak arra tudtam gondolni, hogy később meg kell gyilkolnom Zoét.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdezte vigyorogva.
- Természetesen a globális felmelegedésről.
- Tudom, hogy az egy nagyon fontos dolog, de olyan jól elvoltunk Borkával. Muszáj volt a globális felmelegedés miatt megzavarnotok?
- Nagyon félreérthető dolgokat mondtál reggel. Mi van köztünk?
- Egy barát akkor is barát, ha beteszi - gondolkodott el. - Meg akkor is, ha úgy vélekedik a másikról, hogy ő álmai nője. És akkor is, ha meg van róla győződve, hogy nála tökéletesebbet sosem fog találni.
- Megint ezzel jössz.
- Mert így van - mondta, miközben egyre közelebb hajolt, és mélyen a szemembe nézett.
- Tehát higgyem még mindig azt, hogy barátok vagyunk? Kicsit hihetetlen.
- Ha akarod, akkor egy nap többször is beteszem.
- Reménytelen vagy - mosolyogtam. Őt lehetetlen komolyan venni, és talán ez a legjobb benne.
Kora délután nekiálltunk előkészíteni a vacsorát. Amíg Borka aludt, sokat segítettem Zoénak. Még szerencse, hogy a húsokat előző nap bepácolta, így azokkal nem kellett találkoznom. Nem is mondtam, hogy Zoé beruházott időközben egy grillre is. Úgy gondolta, hogy ez az alkalom tökéletes lesz arra, hogy kipróbálja. Mivel rám általában mindenki tekintettel van, a barátnőm csinált salátát a sült krumpli mellé.
- Sütök muffint! - kiáltott fel Zoé.
- Most? - néztem rá aggódóan.
- Nagyon hamar kész van. Ó, de csinálhatunk belőlük igazi cupcake-eket is! Borka élvezni fogja a díszítést.
- Honnan van ennyi energiád?
- Ez semmiség. Hol van a barátod?
- Ja, bakker! Meg sem köszöntem még, hogy ennyire beégettél!
- Fogadni merek, hogy azt mondta, hogy együtt vagytok, szóval ne aggódj semmin - mosolygott.
- Lehet, hogy félreértettem azt, hogy ha akarom, akkor egy nap többször is beteszi? - húztam fel a szemöldököm. Zoé hatalmasakat pislogott, szinte szóhoz sem jutott. - Megnémultál? Mit vársz tőle? Mit vársz tőlem? - kuncogtam.
- Ez gáz. Nagyon-nagyon jól játssza a szerelmes kisfiú szerepét.
- Tökmindegy. Amúgy alszik, és ha nem haragszol, meg is nézem - mondtam, ezzel indultam először Borka szobája felé. A gyerek aludt, viszont Márk nem. Illetve félig.
- Ennyire fáradt vagy? - simogattam az arcát.
- Ühüm - bólogatott csukott szemmel. Persze tudtam, hogy a fű nyomta el, mivel legalább három cigit szívott el a komoly beszélgetésünk óta. Reménykedtem benne, hogy észben tartja az alapvető szabályok egyikét, miszerint a szüleim előtt végképp nem gyújthat rá még egy fél jointra sem.
- Segítek Zoénak. Hagylak aludni - suttogtam.
- Maradhatnál.
- Később visszajövök - mondtam, majd megpusziltam a homlokát.
Nem tudok eligazodni magamon. Túlságosan tökéletes a helyzet ahhoz, hogy igaz legyen, éppen ezért nem is hiszek ebben, azonban a pillangók megtámadtak. Újra és újra a gyomromban repkednek. Legyen szó akármiről, ami vele kapcsolatos, a dögök megjelennek. Elkapott a hányinger, ha arra gondoltam, hogy szerelmes vagyok. Vagyis nem tudom. Összességében ez egy nagyon jó érzés. Bárcsak örökké tartana. Álmodozni ér?
Borka felébredt, mire megsültek a muffinok. Egész jó volt az időzítés. Szóba sem jöhetett más színű krém, csakis a rózsaszín. Zoé elővett egy nagy dobozt, abból pedig mindenféle cukorkát. Volt közte csillag, szívecske alakú, és gyöngy kinézetű is. Pontosan az a fajta, amitől az embernek biztosan kitörik a foga.
- Anya, ezt neked csináltam! - mondta nagy örömmel, majd a kezembe nyomott egy sütit.
- Köszönöm, kicsikém - mosolyogtam.
- Edd meg! - kiáltotta, miközben szaladt kifelé Zoé után. Nagyjából öt centis krém volt rajta, amit ugyan nem szeretek, de ettől függetlenül tökéletesen nézett ki. Ebből a gyerekből cukrász lesz. Zoé megfertőzte.
A konyhapulton ülve nekiláttam a sütimnek, amikor Márk kijött a szobából. Félmeztelen volt és rohadtul szexi.
- Hé, de kómás vagy - nevettem el magam.
- Te meg krémes - mosolygott, majd lenyalta a felső ajkamról a rózsaszín habot. - És édes is - tette hozzá, és vadul smárolni kezdtünk. A cupcake kiesett a kezemből, a padló csupa süteménymorzsás és habos lett, ám ezzel mit sem törődve csókolóztunk tovább. Váratlanul anyám lépett be a konyhába. Meglepett arcot vághattunk, akárcsak ő, mert észre se vettük, hogy nyitódik a bejárati ajtó.
- Sziasztok! - köszönt zavartan.
- Szia, anya! - vigyorogtam, közben pedig lepattantam a pultról. - Összeszedem a sütit a földről - kapkodtam.
- Én meg felöltözöm. Csókolom! - mosolygott anyára.
- Az jó ötlet - mormogtam. Anya szaladt, hogy segítsen összekaparni a földre ejtett édességet, azonban magamtól is gyorsan megoldottam.
- Borka díszítette a muffinokat - mosolyogtam zavaromban.
- Hmm, milyen ügyes!
- Apa? Ő nem jött? - kérdeztem.
- De, dehogynem. Meglátta, hogy Zoé süti a húst, és már be sem akart jönni. Ma nem főztem - kuncogott.
- Mi is azt ettük, amit találtunk… - köszörültem meg a torkomat. - Habár nekem ma ez a muffin lett volna az első falatom, de ezt is leejtettem.
- És miért nem eszel rendesen? - nézett rám mérgesen.
- Nem vagyok éhes.
- Te sosem vagy éhes - forgatta a szemeit.
Miután anya kellőképpen megnyugodott, kiment a többiekhez, én pedig megvártam Márkot. Megállt a konyhapult előtt, és alaposan szemügyre vette a sorakozó sütiket. 
- A te szádon finomabb volt - húzta meg a vállát.
Hirtelen csörögni kezdett a telefonja. Azt gondoltam, megint Ákos keresi, hogy valami baromsággal szórakoztassa, de ezúttal az anyukája hívta FaceTime-on. Szóval az anyukája, igen, akinek napokkal ezelőtt bevallott mindent. Elmondta, hogy csak a kedvében akart járni azzal, hogy engem mutat be barátnőjeként, azonban hozzátette, hogy az a kis kaland csak közelebb hozott minket egymáshoz. Természetesen Márti nem volt mérges, sőt örült, hogy a kitalációnk idáig vezetett. Azt válaszolta nagy vonalakban, hogy neki az a fontos, hogy a gyereke boldog legyen. Ez az egyik olyan ikonikus mondat, amely az én szüleim száját szinte sosem hagyta el.
- Baszki, most nem vehetem fel - dünnyögött.
- Miért ne vehetnéd fel? - kérdeztem értetlenül. 
Leült az asztalhoz, és videócsetelni kezdtek. Pár perc múlva az anyukája már rólam kérdezősködött. Az én anyám pedig sürgött-forgott, ki-be szaladgált. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy ő lett Zoé segédje, majd amikor kimentem, hamar megváltoztak a nézeteim. Apa elkunyerálta az első húst, anya pedig neki hordta ki az evőeszközöket és a tányért. Akkor jutott eszembe, hogy valójában ki kellene pakolni a fél konyhát, mire megjönnek a vendégek. Amikor elkezdtem kihordani a cuccokat, anyám megállított. Agresszíven elkapta a karomat.
- Márk az anyukájával beszél? - tette fel a kérdést gyanakvóan.
- Igen. Miért? - lestem furán.
- Annyira, de annyira ismerős a hangja. Biztos vagyok benne, hogy valahonnan ismerem.
- Hang alapján? - nevettem. - Figyelj, nézd meg a kamerában, hátha beugrik, hogy honnan ismered - viccelődtem. Komolyan vette az utasításomat, vissza is rohant a konyhába. Mivel egyre érdeklődőbb lettem, bementem utána. Sejtelmesen leskelődött Márk mögött, mire vette a bátorságot, és előbújt. A szemei kikerekedtek, ahogy meglátta Mártit a telefon kijelzőjén.
- Márti? - kérdezte, miközben belehajolt a kamerába.
- Anikó? - nevetett a vonal túlsó végén. Márk és én meglepetten figyeltük az eseményeket. Hol egymásra, hol pedig anyáinkra néztünk. 
- Ezt el sem hiszem! Már értem, hogy Lotti kitől örökölte a szépségét. Még mindig nagyon jól nézel ki! - kiáltott fel Márti.
- Ó, te sem panaszkodhatsz! Lassan 30 éve nem beszéltünk, mégis egyből felismertem a hangodat. Végeztél az egyetemmel? - érdeklődött anya.
- El se kezdtem - nevetett. - Emlékszel a pasimra?
- Ő az a srác, akivel az utolsó évben jöttél össze?
- Igen-igen. Miután elköltöztünk, Tibi utánam jött. Aztán nem sokkal később megszületett Maja, rá két évre pedig a kisfiam - mesélte boldogan. - Felvettek az egyetemre, de nem mentem el a beiratkozásra. Amikor megtudtuk, hogy babát várok, összeházasodtunk, és külön költöztünk.
- Ismerős helyzet - mosolyodott el.
- Gondolom, hiszen te is fiatalon lettél édesanya. A két gyerekem után a két unokám a legszebb dolog az életemben, csak kár, hogy ennyire messze vagyok tőlük.
- Mondták a gyerekek, hogy Londonban élsz - sóhajtott. - Az unokákról jut eszembe, hogy meg is mutatom az enyémet, ha Lotti megtalálja.
Ez a mondat parancsként jutott el az agyamig. Rohantam, hogy megkeressem Borkát. Feldúltan kérdeztem meg Zoétól, hogy hová lett, ő pedig közölte, hogy apámmal biciklizik a ház előtt. Tehát apa jóllakott. Remek! Szerencsére csak pár percembe telt, míg becincáltam. Annyira tetszik neki, hogy biciklizhet és rollerezhet, hogy szinte már másból sem állnak a napjai. Anya az ölébe vette az egyetlen unokáját, majd mondogatni kezdte neki, hogy figyeljen a nénire a kijelzőn. Végighallgattuk, hogy Márti szerint is mennyire gyönyörű a gyerekem. Reméli, majd egyszer találkozhat vele.
- A lányom már biztosan nem vállal be több gyerkőcöt, hiszen alig várta, hogy visszamehessen a bankba dolgozni. Szerinte teljesen optimális a kettő utód, én pedig reménykedem abban, hogy lesz még unokám - kuncogott. - Kisfiam, ez egy célzás volt, hogy mielőbb meg kellene javulnod - kiáltotta, mire Márk közelebb ment a kamerához, Borka pedig elszaladt.
- Nem tudom, miről beszélsz - vágta rá sértődötten. Amint ezt kimondta, egyből látszódott rajta, hogy végigsértette az anyukája. Kiment a teraszra, és rágyújtott. Bentről figyeltem, nem akartam megzavarni. Anyáék még vagy negyedórán át meséltek egymásnak. Természetesen szóba jött Márk apukája, aki azért hagyta el őket, mert képtelen volt feldolgozni a fia viselkedését, bár Márti szerint Emese akkor már képben volt. Nem akartam közbeszólni, mégis éreztem, hogy el kell mondanom, hogy múltkor összefutottunk velünk a fővárosban.
- Márti - sóhajtottam.
- Mondd, drágám!
- Nemrégiben összefutottunk az apjával és Emesével. Mint kiderült, egy házban laktam velük Budapesten.
- Te jó ég! És a kisfiam hogy viselte? - szörnyülködött.
- Hát, szarul. Hozzá se lehetett szólni egy ideig. Mindegy, már megyek is, beszélgessetek csak! - mosolyogtam, és kimentem a teraszra a többiekhez.
Zoé már végzett majdnem az összes hús kisütésével, mikor megállt egy autó a ház előtt. Bea érkezett meg, ám ezúttal nem egyedül jött. Már a kapuban bemutatta a barátját, akiről már sokat mesélt. Borzasztó izgatott volt. A srácot Petinek hívják, és nagyon normálisnak tűnt első ránézésre. Talán Beának volt igaza akkor, amikor azt mondta, hogy higgyem el, ő más. Amikor beértünk, Márk még mindig sértődött fejet vágott, és még mindig olyan mérges volt, hogy szinte nem is köszönt a barátnőmnek és az új pasijának. Megfogtam egy széket, amit a lehető legközelebb tettem az övéhez, majd leültem. Megfogtam a két kezemmel az arcát, és faggatni kezdtem.
- Ennyire bánt, amit anyukád mondott?
- Is, meg hallottam, amikor apáról beszéltek. Apáról… arról a faszról. De anya se különb, ő is lelépett, csak kicsit később.
- Ezerszer kérte, hogy költözz ki vele, nem?
- Aha, de bizonyítani akartam. Vagyis még mindig bizonyítani akarok - mondta szomorúan.
- Biztos vagyok benne, hogy büszke rád, hiszen folyton bizonyítasz - mosolyogtam. Márk arcán is megjelent egy halvány, huncut mosoly, amitől az én kedvem is sokkal jobb lett. Anyáék már túllendültek a telefonszámcserén is, és nehezen, de végül elköszöntek egymástól. Márk még beszélt egy kicsit az anyjával. Azért rendezte le ennyire gyorsan, mert jobban ki akarta venni a részét a buliból. Amire kiért, megérkezett Amanda, Niki és a barátja. A kapuban fogadtam a vendégeket, addig a többiek beszélgettek a teraszon. Az utolsó két vendégem viszonylag későn érkezett, de megvártuk őket a vacsorával. Borka rohant Ariana felé, amikor kiszállt az autóból. Vele hajlandó volt bejönni, mert apa hiába beszélt neki, ő csak biciklizni akart. Furcsálltam, hogy apukám nem jött be utánunk. Volt egy rossz megérzésem. Az jutott eszembe, hogy biztos, Grétát akarja látni. Nagy öleléssel üdvözöltem őket, majd nem győztek bocsánatot kérni a késés miatt.
- Sziasztok! - köszönt nagy örömmel Ari.
- Jaj, ne! - nevetett Márk.
- Ma jó kedvem van, öcsém, nem fogok balhézni - nevetett.
- Reméljük! – vigyorogtam a barátnőmre. Imádkoztam Istenhez. Azt kértem, hogy a ma este konfliktusmentes legyen.
A fiúm az édesanyám mellett ült, aki egyfolytában beszélt neki. Gondolom, a régi szép időkről mesélt, amikor nagyon jó barátnők voltak az anyukájával. Teljes szívemből sajnálom ezt a srácot, hiszen annyira szeretnivaló, és hiába csinált hülyeségeket, nem érdemelte volna meg, hogy az apja eldobja. Szó szerint így történt. És azóta sem érdekli, hogy mi van a fiával. Nem is tudom, hogy lehet így élni. Leültünk mindannyian az asztalhoz. Borka természetesen Ariana öléből falatozott, velem nem is törődött. Remek érzés, hogy a barátaimmal jól érzi magát. Imádják. Márkkal pont szemben ültem, és végig szemeztünk egymással. Azt éreztem, hogy mindenki minket bámul, holott szó sem volt ilyesmiről. Miután befejeztük a vacsorát, hirtelen Bea felállt és felszólalt:
- Most, hogy mindannyian együtt vagyunk, elmondom, hogy nagyon úgy néz ki, hogy kisfiam lesz! - vigyorgott.
- Végre lesz egy kisfiú is a bandában! - éljeneztünk. Ez nagyszerű hír! A sok rózsaszínbe öltöztetett hercegnő mellé igenis kell egy kis herceg, aki majd vigyáz mindegyikükre.
- Oké, akkor most én jövök! - köhögött Amanda. - Felmondtam a kórházban, és most börtönápoló vagyok! - mondta büszkén. Mindegyikünk megdöbbent egy pillanatra, majd a gratulációk után anya nevetve hozzátette, hogy:
- Te egy nagyon bátor lány vagy!
- Kell a változatosság - mosolygott Ami.
Időközben előkerült rengeteg különböző fajta ital, melyekből a társaság nagy része meg is találta a hozzá illőt. Apa barátságot kötött egy nagy üveg pálinkával, Ariana valami rózsaszín löttyöt öntött magába, Amanda és Niki boros kólát ittak, Zoé és a barátja energiaitallal vegyített whiskyt, Márk pedig tartózkodott mindentől. Pont úgy, ahogy anya és én. Már vártam, hogy apám mikor áll elő azzal, hogy Márknak is innia kell. Mintha kötelező lenne minden bulin berúgni.
- Ez egy bevallós, hírközlős est? - nézett értetlenül Niki.
- Úgy tűnik - röhögtem.
- Akkor valaki vallja már be, hogy Alex tényleg együtt van-e a szomszéd csajjal! Az Instagramon nagy a szerelem köztük - folytatta Niki.
- Ezt inkább tőlük kellene megkérdezni - vihogott Ari.
- Lotti, te csak tudsz valamit - nézett rám sejtelmesen Niki.
- Igen, együtt vannak, de nem tárgyalok velük, amióta Alex megrángatott - húztam meg a vállamat.
- Megrángatott? - kérdezte egyszerre Ariana, Márk és apa. Az egész társaság zabos lett, pedig nem panaszkodni akartam, csak kicsúszott a számon. Nem is érdekelt az egész, egyáltalán nem hatott meg. És ezt senki sem akarta elhinni. Mi mást várhattam volna?
- Nem rángatott meg, csak kiráncigált a házból - magyarázkodtam.
- És ez mikor történt? - nézett rám idegesen Márk.
- Amikor Borkáért mentem át. Azóta nem láttam őket, de nem is bánom - nevetgéltem.
- Lotti, én mindjárt átmegyek, és agyonverem - jelentette ki Ari.
- Hogy merészelt egyáltalán hozzád érni? Mit képzel ez a szarházi magáról? - őrjöngött apám.
- Nyugalom, nyugalom! - álltam fel. - Nem lett semmi bajom, nem fájt, és még meg sem hatott!
- Neki még fájhat. Remélem, itthon vannak, mert megverem azzal a szutyok kurvájával együtt - mérgelődött tovább a barátnőm. Elképzeltem, ahogy Ariana beront a szomszédba, és megtámadja az ott élőket. Apa viszonylag nyugodt típus, szinte sose keveredett bele egy balhéba se, Márkot pedig nem ismerem ebből a szempontból. Kizárásos alapon a legnagyobb félelmem a legjobb barátnőm haragja lett. Tudtam, hogy ő bármire képes, amit a fejébe vesz. És ráadásul alkoholt is fogyaszt. Ha egyszer beindul, isten nem állítja meg. A lelki szemeim előtt lebegett Ariana legújabb őrültsége. Megvédenénk egymást bármikor, bármilyen szituációban, ám ezúttal erre nincs szükség.
- Ha annyira szarulesett volna, akkor szerintetek nem akadtam volna ki? - forgattam a szemeim.
- Nem! És tudod, miért? Mert állandóan hagyod, hogy átgázoljanak rajtad, és inkább magadat emészted - szólt közbe Zoé.
- Már csak te hiányoztál - nevettem el magam.
Majdnem este tíz lett, mire meggyőztem őket, hogy ezen tök felesleges izgulni. Borka anyám ölében aludt, szinte észre sem vett semmit a kisebb veszekedésből.
- Beviszem a szobájába - suttogta anya, majd óvatosan elindult vele. Figyelmen kívül hagytuk, hogy a fiúk külön ülnek. Csak akkor tűnt fel, amikor meghallottam apám áradozását Grétáról, miközben anya az unokájukat vitte be, hogy kényelmesebb helyen aludhasson. Talán többet ivott a kelleténél. Egy ideig türelmesen hallgattam, ám amikor kezdett átmenni gusztustalan férfi módon, farok irányította diskurzusba az egész, kénytelen voltam odaszólni.
- Nem zavar, hogy most is az a szarházi baszogatja?
Innentől pár percig síri csend uralta az udvarunkat.
- Mi van? - súgta a fülembe Niki.
- Majd egyszer elmesélem - néztem csúnyán apámra.
Az őszintét megvallva, alig vártam, hogy a szüleim hazamenjenek. A többiek fel tudtak oldódni, jól érezték magukat, de én? Én mindent éreztem, csak jót nem. Ezalatt nem azt értem, hogy nem mertem inni vagy vadulni a jelenlétükben, hanem azt, hogy zavart apa őszintesége és anya zárkózottsága. Mindvégig Beával csevegett a sarokban. Gondolom, megpróbálta elmagyarázni neki, hogy nagyon jó édesanya lesz, és hogy ne aggódjon semmin. Tuti, hogy előkerült a „minden jön magától" duma is. A szokásos szarok, amiket ilyenkor mondani lehet. Persze ezekkel engem nem sűrűn traktált. Szinte soha nem támogattak semmiben. Azt viszont észrevettem, hogy máris másképp viszonyul Márkhoz az anyja miatt. Anyám irtózatosan felszínes, sosem lát a dolgok mögé. Talán jobb is. A másik zavaró dolog, hogy egyszer rám akarta tukmálni a gyerekem apját, máskor pedig tiltott tőle. Ki tud ezen a nőn eligazodni? Most ugyanez lesz Márkkal is. Amióta Márkkal ennyire közel kerültünk egymáshoz, a gyerekem apja alig jut az eszembe. Ha mégis, akkor csak Borka miatt. Sokszor akaratomon kívül is őt látom a gyerekünkben.
Apa hamar seggrészegre itta magát, így éjfél előtt pár perccel anya parancsára elhagyták a helyszínt. Kezdődhet a buli? A hűtőben várakozó Jägerért indultam, amikor megláttam, hogy Márk egy jointtal a szájában jön ki a szobából. Vettem egy mély levegőt, megráztam a fejemet, és dobtam egy ártatlan mosolyt. Mintha nem zavarna. Mintha hidegen hagyna. Félóra elteltével azon kaptam magam, hogy 2000-es évekbeli zenék szólnak, és ezek a legjobbak. Olyanok, mint a Candy Shop 50 Centtől. Ezektől a zenéktől az összes barátom megbolondul. Nem ittam sokat, sőt szinte semmit, azonban kezdtem magam jól érezni. Azon voltam, elengedjem magam. Márkot hívta valaki, ezért percekig nem láttuk. Amandával rendhagyó koreográfiánk volt az ilyen alkalmakra. Még véletlenül sem hagytuk ki a seggrázást fejjel lefelé, a falnak támaszkodva. Amikor Márk visszatért Ariana éppen paskolta a hátsómat, miközben twerkeltem neki. Váratlanul megragadta az arcomat, én pedig egy pillanatra sem hagytam abba a táncot.
- Ilyeneket miért nem csinálsz esténként? - kérdezte.
- Milyeneket? - nevettem, majd megfordultam, hogy felé fordítsam a fenekemet. Amanda a kezembe nyomott valami üveget, aminek a tartalmát úgy húztam le, mintha tudtam volna, hogy mi van benne. Szétégette a torkomat a whisky, amit annyira, de annyira utáltam. Mutogatni kezdtem Arinak, hogy jöjjön közelebb. Pajkosan rámosolyogtam, és lesmároltam. Beleharapott a nyelvembe, mire hangosan nevetni kezdtünk. Márk megdöbbent arccal állt mögöttem. Nem szólt semmit, csak nagyokat pislogott. A többiek már megszokták, hogy olykor-olykor smárolok a legjobb barátnőmmel, de Márk álla leesett.
- Azt hitted, hogy egy angyal vagyok, mi? - néztem rá szomorúan.
- Nem hittem azt, de ez túlmegy minden elképzelésemen - mosolygott, miközben erősen megmarkolta a popsimat.
- A fele banda túl prűd - kuncogtam. Márk körbenézett, és megszólalt, hogy:
- Nem prűd itt senki, csak te vagy túlságosan… - akadt el a szava, mert elkezdtem simogatni itt-ott.
- Milyen vagyok?
- Az előbb azt akartam mondani, hogy Ákos felhívott.
- És mit akart? Azt, hogy mindenképp hívd vissza Barbit? - röhögtem.
- Hülye vagy. Azt kérdezte, hogy eljöhet-e egy kicsit.
- Kívánja a fájdalmat? - szemtelenkedtem. Meg se vártam, hogy válaszoljon, berohantam megnézni Borkát. Arra gondoltam, hogy mennyivel jobb lenne, ha én is aludnék inkább a buli helyett. Már megint smároltam a barátnőmmel, már megint közönséges voltam. Kész cirkusz! Márk bejött utánam. Szó nélkül lesmárolt, és felültetett a konyhapultra. Késztetést éreztem arra, hogy levegyem róla a pólót, és pár másodperccel később így is cselekedtem. Mindig az a duma jön velem szembe, hogy hallgassak a szívemre, de azért az se rossz, ha az ember néha a puncijára hallgat.
- Szóval akkor eljöhet? - kérdezte, miközben szabályosan lerángatta a felsőmet.
- Te meg elmehetsz - vigyorogtam.
- Komolyan kérdeztem.
- Én is komolyan mondtam.
Magunkra zártam a fürdőszoba ajtaját, mert halálosan komolyan gondoltam, hogy elmehet. Jó, igazából nem volt más választása, így engedelmeskedett. Egy ideig elégedett voltam azzal is, hogy orálisan kényeztetem, aztán többet akartam. Felküzdöttem magam a mosógép tetejére, széttártam a lábaimat, Márk pedig levette az összes rajtam maradt ruhadarabot, és elkezdte nyalogatni a puncimat. Másodpercek választották el attól, hogy végre betegye, mire hatalmas üvöltözésre lettünk figyelmesek. Valaki lehalkította a zenét, így a kiabálás egyre hangosabb lett.
- Basszus, valami nagyon nagy gáz lehet - suttogtam.
- Kit érdekel? Majd megoldják - válaszolta, majd be is tette, amit be kellett. Felnyögtem, de Ariana kétségbeejtő hangja nem hagyott nyugodni.
- Később folytatjuk - mondtam szomorúan. Lepattantam a mosógépről, felvettem a bugyimat és a farmeremet, Márkot pedig a fürdőben hagytam.
- Nem tudok utánad menni - nézett ki az ajtón.
- Ha lelankadt a kedved, akkor majd gyere ki - kacsintottam. A konyhában megtaláltam a felsőmet, amit villámgyorsan magamra húztam. Rohantam kifelé, és az ajtóban Ákosnak ütköztem.
- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem mérgesen.
- Márk azt mondta, hogy eljöhetek - vigyorgott. Láttam a szemein, hogy totál be van állva. Arrébb löktem, hogy szaladhassak tovább.
- A barátnőd nagyon csúnyákat ordibál az utcán! - kiáltotta utánam.
A pár másodperc futás minimum egy órának tűnt, amíg kiértem a kapuba. Megláttam a barátaimat Grétáék háza előtt. Ariana rángatta a kaput, a többiek, de főként Gergő megpróbálta elhúzni onnan több-kevesebb sikerrel.
- Gyere ki, te geci! Ha volt merszed megrángatni a legjobb barátnőmet, akkor most én jövök! - kiabálta. A sötétben Zoét láttam meg magam előtt, aki egyből veszekedni kezdett velem.
- Hol a faszban voltál?
- Pont ott. Mi történt? - kérdeztem remegő hangon.
- Eszébe jutott, amit még késő délután mondtál. Meg akarja verni Alexet - ecsetelte Zoé. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, nagyon megijedtem. Ariana mindenre képes. Egyfolytában kiabált, miközben a kaput rángatta. Rohantam felé, hátha meg tudom győzni arról, hogy ezt jobb lesz befejezni.
- Ari, kérlek hagyd, erre semmi szükség! - fogtam meg a két kezét.
- Azt hiszi, hogy mindent megtehet büntetlenül? Nem hiszem el, hogy nem hallja, ahogy kiabálok neki.
- Szerintem hallja az egész város, csak senkinek sincs kedve veszekedni.
- Más nem érdekel, csakis ő - mondogatta. - Gyere már ki, te nyomorék! - kiáltotta, mire a szomszédjaim ajtaja kinyílt. Alex lépett ki kómásan a bejárati ajtón. Egy pillanat erejéig hallgatta, ahogy a barátnőm szidja, de végül nem hagyta szó nélkül:
- Ariana, takarodj el innen, különben rendőrt hívunk!
- Gyere már közelebb, hadd töröljem le azt az önelégült mosolyt a pofádról!
- Ari, tényleg rendőrt fog hívni, ha nem megyünk haza - mondogattam.
- Ki a faszt érdekelnek a rendőrök is? Nekik is elmagyarázom, hogy ez a nyomorult miket művelt veled!
Alex hirtelen eltűnt. Tudtam, hogy azért megy be, hogy kihívja a rendőröket. Láttam magam előtt, ahogy a barátnőmet beültetik a rendőrautóba. MEGINT! Hirtelen Alex egy pulcsiban jött ki, és egyre közelebb ért a kapuhoz. Látszott rajta, hogy iszonyatosan felszült.
- Ugyanolyan faszhiányos kurva vagy, mint a barátnőd, és ahelyett kussban maradnál, felébreszted az egész utcát - röhögött. Már Gergő arcán is megjelent az a fajta idegesség, amit nem sokáig bír magában tartani.
- Te meg egy idióta barom. A ribanc csajod kölykéhez sincs semmi közöd - vágott vissza Ari.
- Túl messzire mész.
A barátnőm csak mondta a magáét, Alex pedig csendben hallgatta. Tudtam, hogy ennek nagyon hamar vége lesz, mert Alex a hatóság segítségét fogja kérni. Bea és Peti elköszöntek, amit megértettünk mindannyian. Nem volt kedvük tovább hallgatni és nézni a balhét. Meg persze egy kismamának semmi keresnivalója sincs az utca közepén éjnek idején. Nem győztem megköszönni, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel. Mielőtt Bea beszállt volna az autóba, halkan megjegyeztem, hogy rendes ez a fickó. Integettem nekik, majd rohantam vissza, hogy megnyugtassam Arianát, aki egyre hangosabban kiabált. A tömegig merészkedtem, és észrevétlenül megálltam. Gondolkodóba estem. A semmiből Márk jelent meg a hátam mögött, és a fülembe súgta, hogy:
- Már múltkor is mondtam, hogy őrült a barátnőd.
- Így szeretem - mosolyodtam el.
Az eddigiek alapján azt állapítottam meg, hogy Ari nem fog addig megnyugodni, míg legalább egy pofont nem ajándékoz Alexnek. Félve mentem közelebb, és közöltem vele, hogy elég lesz.
- Azt hiszi, hogy félek tőle és a híres rendőröktől - röhögött. Már Zoé is közbeszólt. Éreztem, hogy ennek sose lesz vége. Az utcában sorban kapcsolódtak fel a lámpák. Mi lesz, ha az egyik utcabeli kihívja a rendőröket? Elvileg ez egy nyugodt városrész, itt nem szokott előfordulni ilyesféle cirkusz.
- Ariana, kicsikém, hagyjuk ezt! Azt sem érdemli meg, hogy hozzászólj! - kérleltem.
- Igazad van - sújtotta le szemeit. Azt hittem, hogy ezután majd szépen bemegyünk, és reggelre elfelejtjük ezt az egészet, de nem így lett: a barátnőm szó szerint arcon köpte Alexet. Ariana nyála az új szomszédom arcán csorgott lefelé.
- Dögölj meg - mondta, majd elindult a hazafelé. Mindenki ledöbbenten figyelte, ahogy Alex letörli a nyálat az arcáról. Egy pillanat erejéig engem bámult, aztán tök nyugodtan megszólalt, hogy:
- Ezt megjegyeztem - nézett rám.
- Nehéz lenne elfelejteni - kacsintottam.
Márk megfogta a kezemet, és a teraszig el sem engedte. Sértődötten lépkedtem utána, hiszen hiába próbálkoztam, nem engedte el a csuklómat. A falnak nyomott, megcsókolt, majd elkezdte mondani, hogy elég lesz a balhéból mára, valamint azt is, hogy Ákos az engedélye nélkül jött át.
- Azt állította, hogy te hívtad el - néztem mélyen a szemeibe.
- Nem, nem úgy volt. Kincsem, remélem, hogy ezért nem haragszol.
- Ugyan! Eggyel többen vagy kevesebben vagyunk… nem oszt, nem szoroz - mondtam, miközben rohadtul nem ezt gondoltam. Haragudtam rá, hiszen ráküldte Márkra azt a kurvát. Tudnia kellett, hogy együtt vagyunk. Mármint, hogy alakul köztünk valami. Valami különleges.
Úgy tűnt, hogy Ariana teljesen kijózanodott a benne rejlő idegtől. Óvatosan megkörnyékeztem.
- Kösz, te kis hülye - karoltam át.
- Bármikor számíthatsz rám - röhögött.
- Megnyugodtál?
- Akkor lennék igazán az, ha kitolta volna a képét, hogy szétverhessem.
- Nem ér annyit, hogy utána fájjon az öklöd - vigyorogtam.
- Igaz. De azért jól tettem, hogy pofán köptem, ugye?
- Igen, szép volt. Jól tudsz célozni - mondtam, miközben megöleltem.
Miután kellőképpen megnyugodott, Ákosra vetettem a gyilkos tekintetemet. Leültem mellé, és finoman közöltem, hogy haragszom rá. Nem voltam durva, hiszen nem akartam, hogy a barátnőm ezúttal Ákost köpködje le.
- Jaj, Letti! - nevetett.
- Lotti - javította ki Márk.
- Nem tudtam, hogy ti ennyire jóban vagytok - folytatta.
- Mindenki más számára egyértelmű volt - forgattam a szemeimet.
- Megrémiszt, hogy tényleg elkötelezted magad - nézett rá Márkra. - Meg se vegyem a jegyeket az Ozora fesztiválra, mi?
- Az, hogy elkötelezte magát, nem egyenlő a börtönnel. Felőlem arra a fesztiválra mentek, amelyikre akartok - ráztam a fejem, majd lehúztam pár kortyot a Jägerből. Láttam Ákos arcán, hogy azonnal elcsüggedt. Hirtelen nem tudta, mivel tegyen keresztbe nekünk. Nem jutott eszébe semmi, amit mondhatott volna. Soha nem hittem volna, hogy a fiúm legjobb barátja ekkora egy féreg. Egy undorító féreg, akit legszívesebben a kapuig ráncigáltam volna.
Niki párja nem ivott, ezért ők is elköszöntek. Meglepetésemre Amanda nem ment velük, hanem örömmel kijelentette, hogy a kanapén szeretne aludni. Hosszas és szoros ölelés után elengedtem Nikit. Mennyivel jobb lenne, ha közelebb lennének a barátaim, úgy, mint régen. Itt is jó, de ebből a szempontból Budapesten aranyéletem volt. A teraszhoz érve szembesültem azzal, hogy Zoé és Laci is elmentek aludni. Hatan maradtunk. Ákos végig Amandát bámulta, amitől a vérnyomásom az egekbe szökött.
- Márkó nem szereti, ha állandóan hívogatják. Ezt csak azért mondom, mert ha elmegyünk fesztiválozni, akkor napokig nem fogtok beszélni - nyögte be.
- És lesznek ott lányok is? - húztam fel a szemöldököm. Mielőtt válaszolt volna, gyorsan beleültem Márk ölébe, aki nem szólt semmit, csak mosolygott rám.
- Persze, nekünk nem tudnak ellenállni a csajok - mondta büszkén. Nektek, mi? Maximum az én kicsikémnek. Ezzel a féreggel még a halál sem állna szóba.
- Úristen, szerelmem, mi lesz veled? Nagyon féltelek a nőktől! Rettenetesen féltelek, szóval az lesz a legjobb, ha elkísérlek titeket! Ákosom, kedveském, vegyél nekem is jegyet! - poénkodtam, majd szorosan átöltem Márkot.
- Letti, Márk idáig mindenkit megcsalt legalább ötször. Még akkor is, ha egy napig tartott a kapcsolat - röhögött, mintha ez olyan kurva vicces lenne.
- Na jó, húzzál a faszomba - vágta rá Márk, és bement.
Annyira, de annyira idegesített, hogy valaki mindig betalálja valami hülyeséggel, amivel baszogatni lehet. Márk tényleg ennyire érzékeny lenne? Rólam lepergett a haverja baromsága. Az egyik fülemen be, a másikon meg ki. Felálltam, és mélyen Ákos szemébe néztem.
- Előttem nem tudod bemocskolni. Jobb lesz, ha ezt a fejedben tartod.
- Egyáltalán nem akartam bemocskolni. Nem is tudom, hogy miért mondtam azokat a dolgokat - magyarázkodott.
- Be vagy állva, és azt sem tudod, miket beszélsz - kiáltott rá Ariana.
- Erről jut eszembe! - mondta örömmel, miközben elővett egy cigis dobozt. Nos, abban a dobozkában tiszta fűvel töltött cigaretták lapultak. 
- Kértek? - nyújtotta elsőként felém.
- Kihagyom - válaszoltam kissé bunkón.
- Nekem adhatsz egyet! - vigyorgott Amanda. Elárasztotta a teraszt a füst. Irritálóan erős volt a fűnek a szaga. Ákos a telefonjára pillantott, és feltett egy felesleges kérdést. Legalábbis először annak tűnt.
- Még nagyon korán van, szóval nincs kedve valakinek lenézni velem a sétányra?
- Jól kezdted. Nincs - vágta rá Ariana.
- Ha itt már vége a bulinak, akkor elmehetek veled. Tök régen voltam már ott - válaszolt kedvesen Amanda.
- Persze, menjetek csak! Ennek a bulinak már réges-rég lőttek - nevettem el magam, miközben Arianára néztem. - Ami, visszatalálsz, ugye?
- Haza fogom kísérni - mondta gúnyosan Ákos, aztán el is indultak.
Először nekem is szimpatikus volt, ez tény, de a legutóbbi beszólásaival annyi földet lapátolt magára, hogy nálam örökre elásta magát. Nem kell azért kedvelnem valakit, mert mondjuk, a pasim haverja, ugye? Pasim. Te szent ég!
Hárman maradtunk. Egy ideig tanakodtunk arról, mi lehet Ákosnak a baja velem. Egyikünk sem jutott semmire. Ariana és Gergő a végsőkig hallgatták az előadásomat magamról. Azt próbáltam megértetni velük, hogy marha szar ember vagyok, mert az univerzum mindig küld egy rosszakarót. Nem létezik az életemben egy olyan pont sem, melybe ne kötött volna bele valaki. Velem mindig kibasznak. Mit vétettem? Melyik bűnömért kell ennyire megfelelnem? Azonnal beutalót kérek a purgatóriumba, hogy az a tűz, vagy micsoda tisztítson meg. Minden este imádkozni fogok magamért, hogy Isten előtt végre tiszta legyek.
- Ha kitomboltad magad, mi be is megyünk aludni - mosolygott Gergő.
- Ne haragudjatok - nevettem el magam kínomban.
- Jó éjt! - mondta Ari, majd lenyomott egy puszit a homlokomra.
Bementek. Hát egyedül maradtam. Megkerestem a telefonomat az asztalon. Kiszámoltam, hogy hány órát aludhatok, míg Borka felébred. A négy óra alvás ideálisnak tűnt. Óvatosan léptem be házba, nehogy felkeltsek valakit. Aggódtam Amanda miatt, ezért csak remélni tudtam, hogy épségben hazaér. Tárva-nyitva hagytam minden bejáratot, majd benyitottam a szobába. Márk feküdt az ágyon, az én oldalamon.
- Alszol? - suttogtam.
- Nem.
- Haragszol rám is?
- Nem.
- Ühüm. Szóval te egy drámakirálynő vagy - nevettem, miközben megpróbáltam lerángatni magamról a ruhákat.
- Nem vagyok az, de hallottad, miket beszélt az a fasz.
- Nem, nem emlékszem semmire.
- Ne szórakozz - dobott felém egy párnát.
- Az agyam képes szinte azonnal szelektálni a rossz dolgokat, így az utolsó emlékem az, amikor a fürdőben tevékenykedtél a lábaim között. És tudod, az baromi jó volt. Nagyon sajnálom, hogy abba kellett hagynunk.
- Te olyan hülye vagy - mondta, majd végre felém fordult. Örültem, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcára a hülyeségeimmel. Egyáltalán nem akartam, hogy Ákos miatt szomorkodjon. Lehet, hogy őt bántotta ez az egész, de engem egy kicsit sem. Egyedül az érdekelt, hogy Ákosnak mi haszna származhat abból, ha nem lesz köztünk semmi komolyabb.
- Ezt most értsem úgy, hogy te leszarod azokat a dolgokat, amiket mondott? - kérdezte mosolyogva.
- Engem az érdekel, hogy most itt vagy, és az, hogy most éppen jól érzed magad velem. Nem kell túlagyalni a dolgokat, mert minden jön magától.
- Ezek a mondatok ismerősek valahonnan.
- A hegyről? - kuncogtam.
- Lotti, az nem hegy - nézett rám szerelmesen.
- Tudom, és akkor is lecsesztél.
Majdnem reggelig SZE-RET-KEZ-TÜNK. SZERETKEZTÜNK. Értitek? Én se! Illetve nem fér a fejembe, hogy ilyet tettem. Őszintén bevallom, hogy soha nem éreztem még ezt. Annyira tökéletes volt. Akaratlanul végighallgattuk Ákos búcsúját Amandától. Ez a patkány egyre visszataszítóbb. Megpróbálta benyalni magát a barátnőmnél. Talán tetszik neki, vagy mi a szar? Már szinte teljesen világos volt, amikor hazaért, de legalább tényleg nem egyedül kellett mászkálnia az utcán. Rápillantottam a telefonomra, ami 5:54-et mutatott.
- Mennyi az idő? - kérdezte kétségbeesetten.
- Mindjárt hat.
- És milyen nap van?
- Vasárnap - bújtam közelebb hozzá.
- Nekem hatra a benzinkúton kell lennem - pattant fel mellőlem. - Nem is aludtunk - mosolygott rám.
- Hogy felejthetted el, hogy dolgoznod kell?
- Valaki elvette az eszem - mondta, majd egy puszival búcsúzott. Vigyorogva néztem utána, miközben azt motyogtam magamnak, hogy:
- Az én eszemet is elvette valaki.
Nyakig betakaróztam, becsuktam a szemeimet, és arra gondoltam, hogy kevesebb, mint egy órám maradt, hogy kipihenjem magam. Gyorsan kell sokat aludni, tudjátok. A redőnyön átszűrődő napfény kisütötte a szememet, ezért elfordultam. Egy ideig bámultam Márk megüresedett helyét, aztán valahogy elaludtam. Arra keltem, hogy Borka a szó szoros értelmében ugrál a fejem tetején. Az okos fejemen, ami majd’ szétrobbant.
- Erről szokj le - morogtam. Természetesen nem hallgatott rám. Az ugrálást megfűszerezte egy kis idegesítő sikítozással és nevetéssel. Megvártam a megfelelő pillanatot, és elkaptam a lábát. Háttal esett le mellém, én pedig egyből csikizni kezdtem. Nyúztuk egymást egy darabig, mire megszólalt, hogy menjek ki vele biciklizni.
- Felejtsd el - ráztam a fejem, majd magamra húztam a takarót.
- Lécci, lécci! - bújt a takaróm alá.
Negyedóra múlva a járdán ülve készítettem magamról egy képet, amin csak az álmos arcom és a nagy bögre kakaóm látszódik. Elküldtem Márknak, aki válaszul szelfizett egyet. A tökéletes ajkairól le se tudtam venni a szemeimet. Nem tűnt fel a cigi, ahogy a Monster sem a kezében. Azt kérdeztem, hogy biztosan ki fog-e bírni 12 órát a benzinkúton. Egy pillanatra letettem a járdára a telefont, és elővettem egy cigit, hogy rágyújtsak, amikor egy ismerős hang zavarta meg a kora reggeli zajokat. Ismételtem magamban, hogy „ez nem lehet igaz”, majd Borkára kiáltottam, hogy jöjjön le az útról. Engedelmeskedett, miközben egy örömteli mosoly jelent meg az arcán. A gyerekért indultam mit sem törődve a leparkoló autóval. A telefonom, a füstölő cigarettám és a kihűlt kakaóm a járdán éktelenkedtek. Nem tudtam megakadályozni, hogy Borka ne fusson az apja elé, aki a hídra parkolt.
- Miért nézel úgy, mint aki egyáltalán nem örül nekem? - vigyorgott.
- Mert egyáltalán nem örülök neked? - kérdeztem vissza.
- Gyere, baba, és segíts kipakolni az autóból!
A parancsa után lefagytam. Ez nem kérés volt, hanem parancs, lehetett hallani a hangján. És ami a legrosszabb az egészben, hogy boldogan újságolta a gyereknek, hogy hozott neki valamit. Amikor kiemelt a hátsó ülésről egy macskahordozót, rögvest az egekig szökött a vérnyomásom. Csodálkoztam is, hogy nem ömlik a vér az orromból. Rohantam feléjük eszméletlen gyorsasággal és dühvel, de ők ketten csak vigyorogtak meg ájuldoztak attól a szőrgombóctól, ami félelmében a hordozó hátuljában bújt meg.
- Hogy képzelted, hogy hozol a gyerekemnek egy macskát? És egyáltalán megkérdeztél róla, hogy gondját tudjuk-e viselni? - kiabáltam.
- Borka nem csak a te gyereked, én pedig megígértem, hogy jó apukája leszek.
- Azzal akarsz jó apja lenni, hogy hozol neki egy macskát? - mérgelődtem tovább.
- Igazi hisztérika vagy. Gyere, kicsim, vigyük be a cicádat - mondta, majd elindultak befelé. - Lotti, hozd már a többi cuccot! - kiáltotta. Benéztem az autóba, és meglepődve tapasztaltam, hogy ez a szemét még ágyat, valamint kaparófát is vett a macskának. A macskának! Annak a kurva dögnek, aminek a gyerekem annyira örül. Kinyitottam a hátsó ajtót, és kivettem mindent, majd én is elindultam. Borka mindenkit felébresztett a sikongatásával. A gyerekszoba felé vettem az irányt, miközben Amanda a kanapén ülve kérdezte, hogy mi folyik itt. Csak legyintettem egyet, és rohantam tovább. Ledobtam a szoba közepére az új jövevény bútorait. Szó se róla, gyönyörű volt a cica. A barnás bundája, a hosszú szőre igazán megnyerő külsőt kölcsönzött neki, és a fülei is egész aranyosak voltak. A hosszúkás és hegyes füleit Borka a simogatásával teljesen lenyomta, egyenesen ráhajtotta azokat a kis fejére. Álltam a szoba közepén, mint egy szellem. Nem is figyeltek rám, pedig erőteljesen levágtam a macska felszerelését a földre. Zuhogott az egész.
- Házibuli volt? - kérdezte, mintha beszámolóval tartoznék neki. Nem válaszoltam, csak ácsorogtam tovább.
- Ebédig várok. Addigra el kell tüntetned - szóltam dühösen. Kivonultam a gyerekszobából, és átmentem az enyémbe. Leültem az ágy szélére, lehajtottam a fejem, és hagytam, hogy szétszéledjenek a gondolataim. Már nem úgy néztem rá, mint régen. Már nem hatott meg, amikor úgy szólított, hogy baba. Szerettem, amikor így hívott, ám ezúttal tényleg nem érdekelt. Már nem fog hiányozni, ha hazamegy, sőt! Mehet is minél előbb, annál jobb lesz nekünk. Kénytelen voltam elviselni magam körül, ha azt akartam, hogy jó apja legyen a gyerekemnek. És hogy erre mennyi esélyt látok? Szinte semmit, hiszen most kiszúrta a szemét egy cicával, aztán több hónapra eltűnik. Megint. Mint mindig. Váratlanul valaki kopogtatni kezdett az ajtón.
- Tessék - szóltam morcosan.
- Bejöhetek? - nyitotta ki óvatosan az ajtót Ariana.
- Gyere csak - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Azt hittem, hogy Márk is itt van, azért nem mentem bejönni.
- Hat előtt pár perccel jutott eszébe, hogy hatra kell mennie dolgozni - nevettem el magam.
- Ne már! - visított fel a barátnőm. - És ő hogy kerül ide? Mi ez a macska? Egyáltalán tudja, hogy már nem vagy szingli?
- Egyszerre csak egyet, mert még nagyon korán van!
Elmondtam, hogy nem jelentette be az érkezését, ahogy azt sem, hogy állatot fog hozni Borkának, és arról sem volt szó, hogy van-e valakim. Nem mintha bármi köze lenne hozzá. Ő mindvégig kapcsolatban élt, sőt mi több, házasságban. Úgyhogy be is kaphatja. Undorodtam a gondolattól, hogy megint azt képzeli, hogy nálam aludhat. Mármint mellettem, az én ágyamban. Minél előbb el kell neki magyaráznom, hogy az a hely már egy ideje foglalt. Egy kicsit kétségbeestem. Elképzelésem sem volt a reakciójáról.
Elkezdtünk a csajokkal pakolni. A terasszal indítottunk. Zoé volt a leglelkesebb. Olyan volt, mint akinek sikerült kipihennie magát. Irigylésre méltó! Végig csak kérdezgettek, mindent tudni akartak, holott még magam sem tudtam semmit. Megpillantottam a hátam mögött a gyereket kezében a macskával, miközben mondogatta az apjának, hogy:
- Az az én medencém! - mutogatott.
- Mindjárt megnézem, csak kérdezek valamit az anyukádtól - válaszolta, majd egyre közelebb került hozzám. Mélyen a szemembe nézett, szinte ki sem tudtam kerülni a tekintetét. Baromi kínos volt. Irritálóan közel állt meg előttem.
- Mi igaz abból, amit az Instagram-profilodon láttam? - tette fel a kérdést.
- Mire vagy kíváncsi? - játszottam a hülyét.
- Pontosan tudod, hogy mi érdekel.
Megfogtam a kezét, és egészen a konyháig húztam. Határozottan megálltam előtte, miközben ő többször végignézett rajtam. Undorító. A férfiak undorítóak.
- Tehát, igen. Már túlléptem rajtad - kezdtem.
- Persze-persze. Meddig fog tartani ez a nagy szerelem? - gúnyolódott.
- És neked meddig fog tartani a tökéletes házasságod? Amíg ki nem derül, hogy évekig csaltad a feleségedet egy tőled jóval fiatalabb lánnyal, aki még gyereket is szült neked? Neked… magának szülte azt a gyereket - húztam fel a szemöldököm kérdőn. - Nos?
- Jaj, te! Évek óta ezzel fenyegetőzöl - nevetett.
- Szerinted nem merném felhívni? Dehogynem! És tudod, miért? Mert már nincs veszteni valóm, neked viszont annál több. Ha kiderül a kis viszonyunk, akkor elköszönhetsz az asszonytól, és én sem várlak többé tart karokkal. Nekem mi bántódásom esik?
- Akkor sem nézhetem jó szemmel, hogy más neveli a gyerekemet.
- Én nevelem Borkát. Én egyedül, ahogy idáig. Mert hagytad. Mert neked mindig is fontosabbak voltak ők.
- Ez nem igaz - tiltakozott.
- Legalább saját magadnak ne hazudj! Valld már be, hogy sosem szerettél! - kiabáltam.
- Még mindig ugyanúgy szeretlek, ahogy régen.
Köhögni kezdtem. Hirtelen levegőt sem kaptam. A tüdőmig hatolt a hazugsága.
- Te egyetlen egy dolgot szerettél bennem. Mégpedig, hogy milyen naiv vagyok. Vagyis voltam.
- Nem, hidd már el, hogy tényleg szeretlek - folytatta. Úgy néztem rá, mint egy áldozatra, akit legszívesebben megölnék, ha nem járna súlyos következményekkel. - Jó, oké. Tiszteletben tartom, hogy te már nem… - akadt el a szava. Nem szóltam semmit. - Tiszteletben tartom, hogy találtál valakit, de Borkát nem tilthatod el tőlem.
- Ó, és miért nem? Papíron, azaz jogilag semmi közöd hozzá. Az lenne a legjobb, ha fognád a macskát, és hazavinnéd a másik lányodnak, vagy bánom is én, csak tűnj el azzal a döggel együtt! - parancsoltam. Váratlanul Ariana lépett be az ajtón. Pár másodpercig nem szólt, aztán csak megeredt a nyelve:
- Lotti, ez túlzás. Nézd meg, hogy Borka mennyire örül annak a cicának! - mutatott az udvar felé. Egyáltalán nem a barátnőmre voltam mérges, mégis ő részesült a mérhetetlen haragomból.
- Fogalmad sincs, mit éltem át egyedül a gyerekkel. Honnan is tudnád, mikor neked ott van a férjed, aki bármit megtenne értetek…
- Viszont azt tudom, hogy milyen érzés apa nélkül felnőni. Amit meg te nem érthetsz meg, mert az apád kinyalta a seggedet. Sőt, a mai napig kinyalják a seggedet - mondta, majd szabályosan ránk baszta az ajtót. Természetesen nem fizetettem volna ki vele, ha kitörik az ajtóból az üveg, hanem szóltam volna apámnak, hogy fizesse ki, hamár kinyalják a seggemet. Remek! Ha pár perc alatt nem sikerül megnyugodnom, tuti, hogy összeveszik velem mindenki. Vagy én veszek össze mindenkivel? Á, fogalmam sincs, de ez agyrém! A bejárati ajtóhoz siettem, faképnél hagyva a gyerekem apját, hiszen hallottam, hogy egy autó megáll a ház előtt. Nem, nem tudtam, hogy mi hiányzik a teljes boldogsághoz. Megérkeztek a szüleim. Visszasétáltam a konyhába. Nem szóltunk egymáshoz. Tudta, hogy felesleges feszegetnünk egymás határait.
- Kimegyek Borkához - mondta, majd el is indult.
- Rendben - bólogattam. Percekig csak kopogtattam a nagy körmeimet a konyhapulton. Ötletem se volt, hogy hová meneküljek előle vagy épp a szüleim elől. Egyetlen egy dolgot tudtam biztosra, mégpedig azt, hogy rosszul vagyok mindenkitől, és egyedüllétre vágyom. Megnéztem a telefonomat. Szomorúan tapasztaltam, hogy egy üzenetet sem kaptam Márktól. Kopogtattam tovább. Egyre idegesebben jártak az ujjaim. Kintről nevetést hallottam. Talán ki kellene mennem? Nem, ez rossz ötlet. Mindenki jól érezte magát nélkülem is. Leültem a kanapéra, és csak néztem ki a fejemből. Még arra sem figyeltem fel, amikor nyitódott az ajtó.
- Mi lassan elindulunk haza - mondta közömbösen Ariana.
- Oké - válaszoltam szintén ridegen.
- Ennyi? Azt hittem, hogy ennél több eszed van.
- Ariana - néztem rá. - Ne haragudj, nem akartalak megbántani.
- Nem haragszom, csak arra kérlek, hogy gondolkodj, mielőtt kinyitod a szádat. Borka szívből örül annak a cicának. Ne legyél a gyereked ellen - magyarázta.
Perceken belül már az ölelése jelentette számomra a megnyugvást. A könnyeimtől még az arcát sem láttam. Össze voltam zavarodva. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy egyszerűen nem bírom elviselni a jelenlétét, mert nagyon haragszom rá, és csalódtam benne. Nem tudja már bepótolni azt a két és fél évet, hozhat akármilyen macskát, akármilyen kaparófával.
- Persze tudom, de ne zavard el. Hadd próbálkozzon - mondogatta a barátnőm.
Zokogtam, meg se tudtam szólalni. Kicsit féltem attól, hogy bejön valaki. Nem akartam már magyarázkodni senki másnak. Annyira magam alatt voltam, hogy még egy elterelő dumát se tudtam volna kitalálni. Tisztáztam magammal, hogy nekem igenis a gyerekem boldogsága az első. A körítés nem számít. Ha el kell viselnem az apja szemét képét, akkor el fogom viselni. Nem érdekes. Tudom, hogy ezt már rengetegszer megfogadtam, de idáig mindig hagytam, hogy a sérelmeim felülkerekedjenek a lényegen. A lényeg pedig az, hogy Borka boldog legyen. Miután megbeszéltem először saját magammal mindent, újra bocsánatot kértem Aritól. Még hosszú percekig csak öleltük egymást. Gergő benyitott, és közölte, hogy indulniuk kellene. Nem ellenkeztem, hiszen tudtam, hogy várja őket haza a két kislány. Az, hogy engem ki várt az udvaron, már más tészta.
Könnyes búcsút vettünk egymástól. Amanda az utolsó percben döntött úgy, hogy ő is velük tart, pedig hazamehetett volna Zoéval is, csak egy nappal később. Zoé és a barátja holnap reggel indulnak vissza Budapestre. Borka egy pillanatra sem tette le a macsekot, akit Mollinak nevezett el. Anya már többször szólt neki, hogy meg fogja fojtani. 
A kapuban álltam egymagam. Néztem, ahogy integetnek az autóból. Hirtelen megjelent mellettem a gyerekem apja, aki finoman közölte, hogy dolga van, mint mindig.
- Rendben - válaszoltam kedvesen.
- Ilyen hamar megváltoztál? - nézett rám furcsán.
- Miért?
- Most nem vagy hárpia.
- Jaj, dehogynem! Viszont te menj csak, ha dolgod van. Nem baj tényleg, hogy itt hagysz minket. Ööö… - dadogtam. - Köszönjük a macskát.
Dobtam egy nem túl megnyerő mosolyt, miután finoman elküldtem a fenébe. Visszament, hogy elköszönjön Boritól és a szüleimtől. A szüleimtől, akik már megint nálam maradtak. Miután elment, leültem a teraszon. Meglepve tapasztaltam, hogy míg én drámáztam, a többiek összepakoltak. Apró nyoma sem maradt a tegnapi bulinak. Nem szólt hozzám a kutya se, ami jelen esetben egy macska. Mindenkin látszott, hogy neheztelnek rám. Jó, egyedül a gyerek nem nézett rám csúnyán. Behívta anyát, hogy segítsen elhelyezni Molli ágyát a szobájában. Zoé is utánuk ment, Laci pedig már órákkal ezelőtt lefeküdt aludni. Kettesben maradtam apámmal.
- El kell mennem a boltba. Ennek a dögnek szüksége van egy alomtálcára és kajára is - nyögtem be.
- Elvigyelek? - mosolygott.
- Légyszi - mosolyogtam vissza. Beszóltam a többieknek, hogy elmegyek apával vásárolni. Tudtam, hogy azért volt ilyen készséges, mert mondani akar valamit. Éreztem az ereimben, hogy a Gréta név el fogja hagyni a száját. Épp a macskaeledelek közt válogattunk, mikor beigazolódott a gyanúm.
- Mit gondolsz, beismerjem anyádnak, hogy megcsaltam?
- Joga van tudni. Neked pedig tisztában kell lenned azzal, hogy elbasztad az utolsó esélyedet is. Mérlegelj - húztam meg a vállam.
- Ne húzkodd a válladat, amikor egy ilyen komoly dologról van szó!
- Nézd, apa - sóhajtottam. - Ezt neked kell tudnod. Inkább segíts kaját választani Mollinak!
Megtorpant, hiszen nem erre számított. Ugyan mit mondhattam volna neki? Anyának igenis jogában áll tudni, hogy megcsalta. Persze, ha elmondja, akkor kidobja, mint macskát szarni. A kasszánál állva kérdeztem meg, hogy bűntudata van-e.
- Egy kicsit, hiszen szeretem anyádat, de Gréta más - felelte. Isten ajándékának tudható be, hogy éppen mi kerültünk sorra, különben leszedtem volna a fejét a fél város szeme láttára. Mi az, hogy Gréta más? Ez a megfogalmazás több sebből vérzik. Az autóhoz menet nekiállt elmagyarázni, hogy a szomszédom mitől más. Illetve egy értelmes mondata sem volt, csak beszélt összevissza.
- Apa, kérlek - nyavalyogtam.
- Szeretném, ha megértenél.
- Nem tudlak megérteni. Évekig mást sem hallgattam, csak azt, hogy „szeretem az asszonyt, de te más vagy”.
- Akkor mégis érted, hogy miről beszélek - büszkélkedett.
- Nem! Mitől voltam én más? Naiv voltam, ahogy te is az vagy. Gréta megbolondított, aztán Alexet választotta. Ez van. Lépj túl rajta.
- Nem olyan könnyű… - szomorkodott el.
- Azt ne mondd, hogy beleszerettél, mert különben kimegyek egy autó elé.
- Nem mondom.
- De gondolod? - húztam fel a szemöldökömet. Talán még sosem láttam úgy, mint akkor. Képtelenség, hogy apám beleszeretett abba a nőbe, aki nagyjából semmibe nézte. Ilyen még a mesékben sincs! Ez egy rossz álom, ugye? Hazafelé búskomor arccal vezetett, szinte nem is szóltunk egymáshoz.
- Nem kellene tankolnod? - okoskodtam.
- Nem hiszem - Nézett rá a műszerfalra.
- Akkor úgy fejezem ki magam, hogy tankolnod kell. Így már oké?
- Szereted azt a fiút? - mosolygott rám. Nem válaszoltam, ám a vigyorgást képtelen voltam abbahagyni. Megkértem apát, hogy álljon a benzinkút mögötti parkolóba.
- Öt perc - mondtam, majd ki is szálltam. Gondoltam, hogy bent van, mivel idefelé jövet nem láttuk kint, pedig esküszöm, hogy nagyon figyeltem. Siettem befelé, mert nem akartam megvárakoztatni apát. Szegényke tényleg nem volt a legjobb passzban, de erről csak ő maga tehet. Nem kérte meg senki arra, hogy álljon le azzal a ribizlivel. Én befelé, Márk pedig kifelé igyekezett az ajtón. Meglepődött, de nagyon örült. Legalábbis úgy nézett ki. Egy percig tuti, hogy eltartott a csók.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte vigyorogva.
- Hosszú, és csak öt percig lehetek itt.
- Nagyon titokzatos vagy. Éppen cigizni indultam. Kérsz? - nyújtotta felém a dobozt. Pont a hátsó parkolóba sietett, én pedig loholtam utána. Megálltunk, és egyből rágyújtottunk. Apa nem bírta ki, hogy ne köszönjön ki az autóból. Márk intett egyet, majd gyanúsan rám nézett.
- Elhozattad magad apukáddal?
- Nem - nevettem el magam. - Vagyis félig. Otthon elmesélek mindent, ígérem.
- Hány óra van?
- Ööö… - kerestem elő a telefonomat. Sok helyen nem lehetett, mégsem találtam meg hirtelen.
- 16:30, méghozzá pontosan.
- Másfél óra - mondta szomorúan, majd átölelt. Elnyomtam a cigit, ahogy ő is, és szinte egyből lesmárolt. Pár perc elteltével apa kinyitotta az autója ajtaját, és kiabálni kezdett:
- Nagyon rossz nézni, hogy mit teszel a kislányommal!
- Bocsánat - kiáltotta vissza, és lazán meghúzta a vállát.
- Gyere már, kicsim!
- Mindjárt, apa! - válaszoltam, mire ő egy határozott mozdulattal becsapta az ajtó ajtaját. Nem akartam elengedni. Annyira, de annyira jólesett az ölelése.
- Elkísérlek az autóig, de menj, mielőtt a fater mérges lesz - suttogta, és megfogta a kezemet.
- Hiányzol - mosolyogtam, majd lenyomtam egy utolsó puszit az arcára. Sértődötten néztem apára, aztán vissza Márkra, azonban rá csak szerelmesen tudtam nézni. Fájt, amikor elindultunk. Tudtam, hogy a gyerekem a legnagyobb biztonságban van anya és Zoé jelenlétében, így csupán egy hangyányit aggódtam miatta. Egyfolytában a visszapillantót lestem.
- Másfél óra - mondogattam magamban, vagyis kicsit hangosabban a kelleténél.
- Nagyon-nagyon boldog vagyok - nyögte be apa.
- Mitől? Az előbb még szar kedved volt.
- Miattad. Már vagy ezer éve nem láttunk ilyennek.
- Milyennek? - kérdeztem, mintha nem tudtam volna az egyértelmű választ. Köhögött egyet, és a szemembe nézett. Vajon mit akart kiszedni a szemeimből? Mire lett ennyire kíváncsi? Apa ijesztő módon rejtélyessé vált.
- Emlékszel, amikor hazavittem Márkot?
- Emlékszem. Az az este jobban is alakulhatott volna - feleltem.
- Tudni akartam, hogy mennyire komolyak a szándékai, ezért rákérdeztem.
- Ó, te szentséges ég! Akkoriban még nem gondoltuk komolyan - mentegetőztem.
- Lehet, hogy te nem, de ő már akkor is azt mondta, hogy te vagy neki az igazi.
- Ugratsz.
- Most esküdjek is meg rá, hogy ezt mondta? - nevetett.
Egy pillanat múlva úgy éreztem, mintha a lábaim a földbe gyökereztek volna. Vagyis inkább az autó padlójába. Nem tudtam megmozdulni. Észleltem azt is, ahogy az arcom elvörösödik. A szívem érezhetően félrevert. Hányingerem lett. Megfájdult a fejem. Egyre hevesebben vettem a levegőt. A gyomromban a pillangók viháncoltak. Szó szerint viháncoltak. Talán még röhögtek is rajtam.
Beleszerettem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések